A Gestapo felfedezte Anne Frank és családja búvóhelyét

Naplójában Anne Frank a rejtőzés 25 hónapját örökítette meg, ebből megismerhetjük egy halál árnyékában felnövő, érző fiatal gondolatait családról, világról, rejtőzködésről, háborúról, egy olyan gyermek feljegyzéseit olvashatjuk, akinek felnőnie kellett volna, nem pedig meghalnia egy koncentrációs táborban, a származása miatt. A napló arról is tanúskodik, hogy Anne sohasem adta fel az életbe vetett hitét. Az utolsó írás 1944. augusztus 1-i, három nappal később egy feljelentés nyomán a búvóhelyet felszámolták, majd a rejtőzködő nyolc embert, köztük három tizenévest, a haláltáborokba szállították. Augusztus 4-én fedezte fel ugyanis a Gestapo (a Harmadik Birodalom politikai titkosrendőrsége) azt az amszterdami búvóhelyet, ahol Anne Frank és családja rejtőzött.

Kiderült, hogy állítólag ki árulta el őket

Néhány évvel ezelőtt, a NOS holland közszolgálati médiatársaság internetes oldalán egy igazságügyi szakértőkből álló csoport kutatásaira hivatkozva azt olvasható, hogy a nácik elől rejtőzködő Anne Frank és családjának amszterdami búvóhelyét egy zsidó származású jegyző árulhatta el a megszállóknak a második világháború idején. A nemzetközi kutatócsoport munkájának eredményeit rögzítő kötet állítása szerint Arnold van den Bergh amszterdami jegyző továbbította a nácik elől rejtőzködő zsidó családok tartózkodási helyét a németeknek és azért adta át ezeket a címeket, hogy megvédje saját családját a deportálástól. Van der Bergh, aki a németek által létrehozott Zsidó Tanács tagja volt, jegyzőként műalkotások náciknak történő kényszerértékesítésének ügyeiben járt el, így a Zsidó Tanács tagjaként haladékot kapott a deportálás alól, a határidő azonban 1944-ben lejárt. A szakértők úgy vélik, hogy ez volt az a döntő pillanat, amikor Arnold van den Bergh úgy határozott, hogy átadja a címeket, köztük a Frank családét is. Végül sem őt, sem családját nem deportálták, Arnold van den Bergh 1950-ben halt meg, hogy mind ez igaz-e, vagy sem, majd kiderül a további kutatások során.

Anna Frank naplóját az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította

Anne Frank 1929. június 12-én született a németországi Frankfurtban. Zsidó származású német lány volt, ezért miután Adolf Hitler hatalomra került Németországban a család Hollandiába menekült, de miután 1940 májusában a németek Hollandiát is megszállták, Anne és családja bujkálni kényszerült, mindaddig, amíg fel nem fedezték őket 1944. augusztus 4-én. 

1942 nyarán Anne nővére, Margot behívót kapott „munkára Németországba”, a családfő, Otto Frank tudta, hogy a behívó deportálást jelent, így már másnap elrejtőztek, nyolcadmagukkal egy amszterdami ház padlásán. Otto Frank vállalkozásának hátsó részében volt egy feljáró, amelyet szekrénnyel takartak el. Napközben, amíg lent munka folyt, ők nyolcan nem mozogtak, nem csaptak zajt, munkaidő után kicsit bátrabban éltek, de az utcára nem merészkedtek. A külvilággal nem érintkeztek, négy egykori beosztottuk látta el őket élelemmel, ruhával és mindennel, amire szükségük volt. Anne naplóját holland nyelven írta tizenharmadik születésnapjától kezdve egészen 1944. augusztus 1-jéig. Búvóhelyük felfedezése után Annét és nővérét Margot-t a Bergen-Belseni haláltáborba szállították, ahol mindketten tífuszban haltak meg. Édesanyjukat Auschwitzban gyilkolták meg. Apjuk, Otto Frank viszont megmenekült, Amszterdamba visszatérve tudta meg, hogy családja meghalt a koncentrációs táborban. Anne naplóját az egyik bújtatótól kapta meg és 1947-ben kiadta. A naplót 2009-ben az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította, ma a világ tíz legolvasottabb könyve közé tartozik. Az Otto Frank által kiadott első napló nem tekinthető teljesnek, ugyanis kivette belőle Anne a szüleiről írt részleteit, de 1980-as halála után a teljes kiadás napvilágot látott.

Anne Frank egyébként híres írónő szeretett volna lenni, naplóját is azért vezette, hogy későbbi könyvéhez megörökítse az eseményeket. A második világháború azonban közbeszólt és derékba törte ezt az ígéretes karriert. Mi pedig bízzunk abban, hogy ilyesmi sohasem fog ismét megtörténni Európában!

Felhasznált irodalom:

Ari Folman–David Polonskyː Anne Frank naplója, fordította: Bernáth István és Laza Réka, Park, Budapest, 2018

Anne Frank naplója – 1942. június 12 – 1944. augusztus 1., fordította: Bernáth István, Park, Budapest, 1999

Anne Frank naplója – A hátsó traktus, fordította: F. Solti Erzsébet, versfordítás: Frank László, Európa, Budapest, 1958

Anne Frank naplója, fordította: Solti Erzsébet és Sebők Éva, versfordítás: Frank László / Ernst Schnabel: Anne Frank nyomában, fordította: Tábor Béla, Kozmosz Könyvek, Budapest, 1980