Kotász Öcsi, a dunaújvárosi labdarúgás történetének első válogatott labdarúgója

Kotász Antal 1929. szeptember 1-jén Vasváron született. A családjával fiatalon Budapestre költözött, így a Kőbányai TK-nál kezdett futballozni. A tehetséges játékost 1948-ban igazolta le a Vasas, így az angyalföldieknél mutatkozhatott be az NB I-ben 1948. augusztus 29-én, a Tatabánya ellen 2–1-re elveszített bajnokin.   

1950 végén katonai szolgálatra vonultatták be, emiatt az NB I-be frissen feljutott Szegedi Honvédhoz került. Két NB I-es szezont követően 1953 januárjában az MTK-hoz (akkori nevén a Budapesti Bástya) szerződött, de csak kupamérkőzésen és a tartalékcsapatban játszott. Fél évvel később a Ferencvárosi TC-hez (akkori nevén Budapesti Kinizsi) igazolt, azonban a Fradiban ekkor nem léphetett pályára. 1956 júniusában a Budapesti Honvéd kölcsönjátékosaként Czibor Zoltánnal együtt szerepelt az FTC-ben a francia RC Lens ellen 7–1-re megnyert barátságos meccsen. 1953 nyarán a Ferencváros helyett Sztálinvárosba (ma Dunaújváros) ment futballozni. Bár csapata gyengélkedett, és 1954 végén kiesett az NB I-ből, de az elveszített világbajnoki döntő után Sebes Gusztáv szövetségi kapitány meghívta a nemzeti csapatba. Ezzel Kotász Antal lett a dunaújvárosi labdarúgás történetének első válogatott labdarúgója. 

Az 1955-ös szezontól a Budapesti Honvédban kergette a bőrt. Leigazolását Puskás Ferenc is támogatta, mert kedvelte a játékát. Kotász kilenc esztendőt húzott le a kispesti klubnál, ez alatt nyert magyar bajnokságot és Közép-európai Kupát. 

A magyar labdarúgó-válogatottban 1954. szeptember 19-én a Románia ellen 5–1-es magyar sikert hozó barátságos mérkőzésen kapott először lehetőséget, a szövetségi kapitány Zakariás József helyett hívta meg a nemzeti együttesbe. Kotász 1954-től 1961-ig 37 találkozón húzta magára a címerest mezt – Puskás oldalán 9 alkalommal szerepelt a válogatottban –, gólt nem szerzett. 1958-ban két összecsapáson játszott a svédországi világbajnokságon, ahol a magyar csapat nem jutott tovább a csoportjából. Ezután az 1962-es világbajnokság selejtezőiben még számítottak rá, de a chilei tornára már nem vitték ki. Az 1955 és 1960 között zajló (utolsó) Európa-kupában második lett a válogatottal. 

„Kotász Öcsivel két évet játszottunk együtt a sztálinvárosi csapatban, ő azért került az együtteshez, mert nem mehetett a Fradihoz. Előtte az MTK-nál Zakariás József mögött nem nagyon kapott lehetőséget. Szerintem jobban járt, hogy hozzánk igazolt, mert rengeteget fejlődött, nem véletlenül lett válogatott játékos belőle. Igazi klasszis labdarúgó volt, nagyon értette a játékot, remekül látott a pályán. Megértettük egymást a futballpályán, de azon kívül is jól kijöttünk. Egy helyen laktunk, és sok időt töltöttünk együtt. Jó ember volt, barátomnak tartottam, nagyon kedveltem őt” – mondta a Puskás Intézet honlapjának a húsz éve elhunyt Kotász Antalról korábbi dunaújvárosi csapattársa, Halmai József.