A véghajrában a dunaújvárosi világjáró kerékpáros, Matulai György – pedálritmus

Matulai György még május végén indult útnak kerékpárjával. Grúzia felé vette az irányt. Hét országon keresztül zakatolt át Tbilisziig. Útjáról, élményeiről folyamatosan hírt adott és ad a Bringával a nagyvilágban Facebook-csoportban.
A dunaújvárosi sportember várhatóan pénteken vagy szombaton hazatér. 

Addig is megosztjuk lapzártánk szerinti legutóbbi bejegyzését – „Úristen, 60 napja úton vagyok! Még jó, hogy írom ezeket a napi jelentéseket, így később vissza tudom követni a történteket. Ez a nap sem volt eseménytelen. De inkább a hőség játszotta a főszerepet. A reggelire felszolgált melegszendvics akkora volt, hogy csak a felét tudtam megenni, de nem hagytam ott. Becsomagoltam, jó lesz ebédre. A törökös kávé viszont nekem gyenge volt, így az első kávézóban meg kellett állnom. Tavaly nyáron már voltam ebben a városban, de a Cele-kula koponyatornyot nem tudtam megnézni az épület felújítása miatt. Ma már nyitva van, de az épületet még mindig állványok díszítik. Az 1809-es oszmán vérengzéskor több ezer embert végeztek ki. A koponyájukból tornyot építtetett a török pasa, elrettentés céljából. A koponyákról lefejtették a bőrt, kitömték szalmával. Ezeket Isztambulba küldték. A csupasz koponyákból, pedig a torony készült. Ahogy Szakolczai József barátom megjegyezte, a szerb történelem sem volt egy szerelmes lányregény. A város története nagyon érdekes. Egy igazi átjáróház volt. 1443-ban még Hunyadi János is csatázott itt. Ha valaki jobban bele akar merülni a város történelmébe, a Wikipédiát ajánlom. Megéri, mert tényleg érdekes. A 9 órai nyitás előtt még tettem egy kisebb kört a városban. Hangulatos balkáni város, amelyet a Nisava folyó szel ketté, 180 ezer lakossal, tágas belvárosi sétálóutcával és városszéli panelrengeteggel. A folyóparti erődről szép kilátás nyílik a városra. Ha valaki éppen erre jár, megér egy-két éjszakás kalandot. Tíz óra után kezdtem a mai szakaszt. A nap kegyetlenül tűzött. Lehet, hogy túlvállalom magam ezzel a 110 km-rel Jarodináig? Fog ez menni! 

Még reggel helyi pénzt váltottam, nehogy pórul járjak valahol a nagy forróságban. Nem mindenhol van kártyás fizetésre lehetőség. Kellett is készpénz sok helyen. Az összes létező faluban, benzinkútnál megálltam mosdani, fagyizni és inni. Négy órára értem a célvárosba. Addig csak a maradék szendvicset és fagyit ettem. Most számoltam... 6 liter folyadékot ittam. Ebben volt kóla, Fanta, Schweppes és víz. 

Holnap talán 6 fokkal hűvösebb lesz, és talán lesz eső is. Ennek viszont nem örülök. Ha jól emlékszem, eddig még csak egyszer áztam el igazán, Görögországban. Az ilyen utazáshoz ez is hozzátartozik.
Négy óra után érkeztem a szállásomra. A tavaly nyári árnál 5 euróval többet kellett fizetni. Viszont a szemben működő étterem ugyanolyan jó, mint volt. A húsos csorba után az általam kiválasztott húst parázson sütötte meg a szakácsnő. Vastag, szaftos, finoman fűszerezve, salátával, friss kenyérrel, sörrel. Utána egy fagyi.

Matulai György szerdán Belgrádban volt, Topolyán is fogadják, várhatóan pénteken vagy szombaton ér haza.