Kárpát-medence legjobbjai lettek másodjára is a dunaföldvári gimnazista lányok

Fafkáné Simon Ildikó így válaszolt a kérdéseinkre.

– A verseny kiírása decemberben érkezett meg. Mivel a lányok tavaly is megnyerték ezt a vetélkedést, ez alkalommal is nagyon lelkesen láttak munkához. Ezúttal egy települést és egy tájat kellett kiválasztanunk. Mi Dunaföldvár és a Mezőföld mellett döntöttünk. Az anyagot január végéig kellett beküldeniük. A legjobb tizenhat csapatot hívták be a döntőbe, Lakitelekre. Ott bemutattuk a prezentációnkat, illetve új feladatokat kaptunk. Az elért eredményünk az első hely megszerzését jelentette. Nagyon büszke vagyok a lányokra, és a számítástechnikai segítőnkre Martinkovics Márkra.

A győztesek elmondták 

Czompó Hanna:

– Főleg a hozzám közelálló dunaföldvári kulturális és a történelmi értékekre koncentrálhattam. Természetesen sok új, általam addig nem ismert dolgot tanulhattam, főleg a gasztronómia és a sport területéről, de különleges volt számomra a várunk múltja. Korábban ugyan nem ástam bele magam a történetébe, de azért volt már róla ismeretem. Ez élvezetes feladat volt a számomra. Izgalmas lehet a séta, ha elmerülünk egy olyan műemlék történetében, aminek a központi épületét a csonka Török-tornyot gótikus stílusban a XV. század elején emelték. Érdekes volt megtudni olyan részleteket, hogy ez egy palánk vár volt, amit a torony után majd száz évvel emeltek, hogy oltalmat adjon  az akkori mezőváros lakóinak. Sajnos a visszavonuló törökök 1686 őszén lerombolták. A várral kapcsolatban tiszteleghetünk Vak Bottyán emléke előtt is, aki a Rákóczi-szabadságharc alatt elfoglalta, és hídfőállást épített ki a Dunán. Szívesen meséltem a templomainkról is. A Szent Ilona-templomról, aminek a kertjében a búcsúkat rendezik. Az épületet barokk stílusban 1725-ben építették. Nagy élmény az 1700-as években, barokk stílusban épült szerb templomba belépni a különleges hangulata miatt. Külön szálak kötnek a barátok Szent Anna-templomához is, ami azért is izgalmas a számomra, mert a gimnáziumunk a hozzá épített, egykori barátok rendházában működik. Az épületet 1952-ben vette át az állam, és akkor lett belőle iskola. A folyosón végigsétálva különös hangulata van az épületnek. A szerzetesek idejében készült freskókat ugyan valamikor sajnos lefestették, de még így is varázslatos az épület. A könyvtárunkba belépve pedig egy igazi időutazásban van részünk. Gyönyörű. 

Kőszegi-Kövér Anna:

– Én a környezetünkben található flórával foglalkozom szenvedélyesen. Sok időt töltök a természetben, tanulmányozom és fotózom a növényeket. A kedvenceim mellé még az ízeltlábúak is társulnak, mert azokat is szeretem határozni. Itt, a mi környékünkön büszkék lehetünk a Bottyán sáncon a löszben fészkelő gyurgyalagra. Mellette a városunk belterületén is sok barázdabillegetőt láthatunk. Hatalmas és gyönyörű, idős fáink is vannak, a Duna-parton és a város központjában is,  amiket nagy értéknek tartok. Sokat járok a dunaföldvári szigetre is, ami egy igazi gazdag lelőhely a számomra. Óriási mennyiségben találunk ott kikeleti hóvirágot, nyári tőzikét. A szintén védett orchideafajtát, a fehér madársisakosat, valamint bogláros szellőrózsát is találtam az elmúlt évben. Tavasszal mindent beborít az odvas keltike. A hóvirág pedig fénylő ékkövekként borítja be a szigetet, ami Dunaföldvár igazi büszkesége lehet. A boglár szellőrózsa nemrégiben jelenhetett meg a szigetünkön, a madársisakos viszont már régebb óta, mert úgy látszik, hogy megfelelő a számára az a hely. 

Ihász Bernadett:

– Az én szakterületem elsősorban a turisztikai programokkal kapcsolatos. Az egyik népszerű helyszínünk a strand, ahol gyógyvizes fürdő is működik. Számomra azért is fontos, mert a szüleim ott dolgoztak, gyakorlatilag szinte ott nőttem fel. Ezért láthattam, hogy az nemcsak nekem kedves helyszín, hanem a sokszor vidékről odalátogatóknak is. A városi, nagy rendezvényeink közül talán a legnagyobb jelentőségűnek a szüreti fesztiváljainkat érzem, mert azok a hagyományőrzésünk részei is. Arról is vannak személyes emlékeim, hiszen néptáncosként és civilként is végig járhattam a felvonulókkal a várost, ami egy izgalmas, életre szóló élmény. Kívülről is megéltem azt a csodát, ahogy a rengeteg ember ünnepeli a felvonulókat, és azt is, hogy milyen előttük és nekik is táncolni. Óriási varázsa van, amikor ilyen sok ember találkozik, énekel, táncol és örül egymásnak. Csodálatos. Turisztikai vonzerőt jelentenek nálunk a május elsejei események, vagy egy halászléfőző verseny is. A majálisra a gimnáziummal együtt vonultunk ki, és sokan ott ismerkedhettek meg velünk. Sportoltunk, beszélgettünk az odaérkezőkkel. Olyan volt, mintha egy ablakot nyitottunk volna az iskolánkra. Igazi, a korosztályomnak való esemény volt és valószínűleg az idei nyáron is az lesz a Parti fesztivál. Az is egy igazi turisztikai program lett.  Nyilván a mi korosztályunk igényeit elégítette ki, és nagyon jó bulikon táncoltunk hajnalig. A Korda Gyuri bácsi koncertjét is meghallgattuk egy másik eseményen, de nekünk mégiscsak az előbbi volt az igazi.