A Városi Borverseny legsikeresebb borászai

- Nekem ez már a tízedik versenyem volt, amiken különböző pozíciókban ugyan, de részt vehettem. Nagyon megtisztelő, hogy ehhez az emberek hozzáadják a szabadidejüket és a rengeteg munkájukat. Számos feladat vár egy ilyen eseményen az összes szorgos kezű segítőre. A szőlő és a bortermelők az egész éves munkájuk eredményét egy minta formájában a zsűri elé teszik, hogy azok a legjobb tudásuk fölhasználásával bírálják el a minőségét. A főszerepet természetesen az a huszonöt-harminc jó nevű borvizsgáló viszi, akik ezt a feladatot ellátja – mondta az elnök.

Nagy Dániel alaposan bemutatkozott ezen a borversenyen, egy egész borsorral jelentkezett. - Cabernet sauvignnon, ebből egy barrique-ot is hoztam, ami a Város Bora lett ebben a kategóriában, valamint egy rozét is ugyanebből a fajtából. Egy Kékfrankos vöröset és egy rozét is, Olaszrizlinget, Vértes csillagát, és két minta Othellot is. 

A díjkiosztó egyik korosabb hölgye mindenki előtt megkérdezte, „hogy maga kicsoda, hiszen nem is ismerjük, pedig mi már igazán régóta vagyunk földváriak?!” - Szívesen vettem a kérdést és be is mutattam magamat. Bár igazi földvári vagyok én is, de a hölgyek egyrészt az életkorom, másrészt amiatt nem ismerhettek, mivel huzamosabb ideig Ausztriában éltem. A nagyapám halála után, 2013 körül kezdtem el borászkodni. Emiatt is mentem külföldre. Elvégeztem a szőlész-borász iskolát, és hét-nyolc év után most készítettem először bort. Úgy érzem, hogy komoly célokat tűztem ki magam elé. A borkészítés minden munkáját saját kézzel és örömmel végeztem. Visszatekintve sikeresnek mondhatom a tavalyi évemet, mert azt gondoltam, hogy jók lesznek a boraim, de arra nem számíthattam, hogy az enyém nyeri el a Város Bora címet. Most aztán meg kell mutatnom, hogy ez nem a véletlen műve volt, még keményebben kell dolgoznom. Amikor Kimentem Ausztriába, kivágtam a régi szőlőt, és az volt a tervem, hogy ha hazaérek, újra telepítek. A következő versenyre (jövőre) már az ott termeltből készült borokkal fogok kiállni.

Widek Károly okkal lehet büszke a tavalyi Olaszrizlingjére, amivel a kategóriájában a Város Bora címet nyerte el. - Különösebb izgalom nélkül készültünk a versenyre, hiszen a munkánkat már korábban elvégeztük. A legfontosabb a megfelelő minőségű alapanyag elkészítése. Ezt a szőlőt nem én termeltem, már az utolsó pillanatban döntöttünk úgy a családdal, hogy egy ilyen borfajtát is készítünk. Fontos az utolsó permetezés és a szüret időpontjának a kiválasztása, ami ebben az esetben ideálisan, jól sikerült. Utána a minőség már „csak” a precíz feldolgozáson, a tisztaságon, valamint a must és az újbor helyes kezelésén múlott. A készülődő italt a barátaim már november végétől – december elejétől megkóstolták, biztattak is miatta, ezért most nem élénkült meg a vendégforgalom a pincénkben. Hogy büszke vagyok-e rá? Amikor az ember egy ilyen eredményt ér el, akkor bátran kihúzhatja magát - vélekedett.

Jankó Árpád hét-nyolc éve vásárolta meg a mostani pincéjüket, és azóta már másodszor nyerte el a Város Bora címet. Ezúttal a Kékfrankos rozéjára lehet igazán büszke. Mi kellett hozzá, a szerencse – kérdeztük. - Nem baj az, ha az ember jó viszonyban van vele, vagy a zsűrivel, de ami igazán fontos, az a természeti tényezők, és az év során elvégzett minőségi munka. Precízen, pontosan és nagy tisztaság mellett, megbízható hűtéssel kell dolgoznunk, ha kicsiben, a reduktív módszerrel akarjuk a borainkat elkészíteni. A barátaim is meg vannak elégedve a díjammal, de szívesen végigkóstolják a többi fajtákat is. A Cserszegi fűszeresem is a kedvenceik közé tartozik. Nekik egy komoly problémájuk van: szerintük gyakrabban kéne kinyitnom nekik a pincét!

Bircsár Gábor szépen csendesen, évről- évre jobb minőségű borokkal jelentkezik. Az idén ezzel a fajtával érte el a Város Bora címet. - Nincs más út az ember előtt, mint hogy mindig egy kicsit jobb és alaposabb munkát akar végezni, aminek most szép eredménye lett. A szakmát az idősebb termelőktől és a különböző tanfolyamokon tanultam. Azt is mondhatom, hogy „éhes” vagyok az új információkra, mert szeretek alapos munkát végezni. Természetesen, mint a jó papnak, ebben a szakmában mindenkinek folyamatosan azt kell csinálnia. 

A máig vitatott fajtával, az Othellóval is kísérletezel – tettük fel a kérdést neki. - Nálunk ennek jó hazája van, sokan szeretjük. Csemegeszőlőként is. Nyilván nem mindenkinek ízlik, de tudod, hogy mondják: „kinek a pap, kinek a papné”! Távolabbi területeken persze igazi különlegességnek számít. Van ahol a rossz hírét is keltik. Természetesen más fajtákból is készítek bort, de az idén ez sikerült a legjobban. Már az elején éreztem rajta, hogy nem lesz rossz, és ez szerencsére be is igazolódott. Ez azért az érdeklődő borkóstolók számán is érződik – válaszolta Bircsár Gábor.