Isten éltesse Béla bácsit erőben és egészségben!

E rövid és tényszerű bevezető nem írja le azt a bensőséges és vidám találkozót, amiben krónikásként volt részem. Béla bácsi és Ica néni tünemények. Kedvesen pezsgővel és süteménnyel fogadtak bennünket a házukban. Megadták a módját. 

Béla bácsi és Ica néni 68 éve házasok. Ez még gombócból is sok, mondta nevetve Ica néni. Majd azzal viccelődött, hogy bár sohasem akartak elválni, de már ideje lenne. 

A kezdetekről így mesél 

Béla bácsi 1933. január 9-én, egy keddi napon született délután 4 óra 5 perckor. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Pere községben nőtt fel. A házuk mellett egy patak folyt el, amely a Hernádba ömlött. Béla bácsi úgy gondolja, hogy szerinte nincs olyan gyerek, akinek olyan szép gyerekkora volt, mint neki. Édesapja kőművesmester volt és a templom mellett építette meg a család házát. 

Mivel Béla bácsi gyerekként jó tanuló volt, a helyi plébános elvitte Sátoraljaújhelyre a kegyesrendi piarista gimnáziumba, hogy papot neveljenek belőle. Különbözeti vizsgát tett, majd két évig tanult az intézményben. A továbbtanuláshoz egy tehén ára kellett volna, de a szülei a kétszáz forintos éves költséget nem bírták kigazdálkodni. Így vették fel acél- és fémöntőnek. Budapesten tanult, ez az eredeti szakmája. 

Munkát szerető ember 

A katonaság után a Lenin Kohászati Művekbe ment dolgozni Diósgyőrbe gyártástervezőként. Később a famintaraktárban volt raktárvezető. 1955-ben nősült meg, majd 1956 februárjában költöztek Sztálinvárosba a sógora révén. Ekkor többen elhagyták az országot, ők is disszidálhattak volna, mert megvolt a lehetőségük rá. Ahogy Béla bácsi mondta: „Nekem ez a hazám, itt maradtam!” A Dunaújvárosi Egyetem elődjében a Felsőfokú Kohóipari Technikumban végzett gépészként, majd egy öntödei képzés után metallurgus lett. Az ívfényes kemencénél volt vezető, közel egymillió tonna acélt termeltek. A legnehezebb feladatként az akkor induló mészműnek a retortáját és a forgó részét kellett elkészíteni 19-9 arányban króm-nikkel ötvözetből, melyet sikeresen megoldott. Ez szakmai csúcsnak számított. A vasműből 1988 decemberében ment nyugdíjba, bár szeretett volna maradni, de az akkori rendeletek szerint nem dolgozhatott. Később visszamehetett az Elegy térre meósnak, de más munkái is voltak nyugdíjasként. 

Sokat tett a közösségért 

Béla bácsi a közösség érdekében is sokat dolgozott. Táborálláson, a laktanya mögötti részén vettek telket, ahova egy kis faházat is építettek. A vízhálózatot az ő segítségével sikerült kiépíteni. Nagy harcok árán sikerült engedélyeztetni az akkori vízművel az elkészült vezetéket. 
Később, mikor Kulcson vettek telket a Tavasz utcában, a tapasztalatait felhasználva Schrick Istvánnal közösen harcoltak a terület fejlesztéséért. Egy év alatt be lett vezetve a víz, a gáz és az áram. 

2004-ben költöztek Kisapostagra. A dunaújvárosi másfél szobás lakásukat cserélték el egy házra. Béla bácsi újította fel a romos házat, ő építette a fürdőszobát, a konyhát, úgy, hogy egy szakemberre sem volt szüksége. Csupán egy vízvezeték volt a telek közepén, semmi más. Béla bácsi elmondta, hogy szeret dolgozni. Világ életében aktív életet élt, most is a munka élteti. 

Kisapostagon polgárőri feladatokat látott el. Bármilyen rendezvény volt, rá mindig lehetett számítani. Most főleg a kerti munkára koncentrál. Különdíjas is volt a Kisapostag legszebb kertjei versenyben. Legutóbb is elismerték kitartó munkáját. Béla bácsi 90 évesen is aktív, tele van tervekkel. 

Büszke a családjára 

Két gyermekük, három unokájuk és két dédunokájuk van. Nagy büszkeséggel mesélték, hogy a lányuk, Ildikó 49 éve dolgozik a dunaújvárosi kórházban. Tibor, a fiuk Szekszárdon könyvelőként dolgozik. A lány unokájuk, Hajdu Krisztina agrármérnökként végzett, jelenleg a bankszakmában dolgozik, az idősebb fiú, Zibriczky Tamás építőmérnöknek tanult, a kisebb, Zibriczky Bence most fog érettségizni. A két dédunoka Laurencsik Zara és Zibriczky Aliz. 
A kedélyes beszélgetés közben észre sem vettük, ahogy elrepült az idő. Azzal búcsúztunk, hogy legközelebb Ica nénihez jövünk majd, hiszen 2 év múlva ő is betölti a 90-et. Béla bácsi úgy engedett el bennünket, hogy a 95. születésnapjára is feltétlen látogassuk meg! 

Így legyen! Ehhez kívánunk mindkettőjüknek jó egészséget!