Futball-világbajnokság, ahogy azt a helyi szakember látja

Dunaújváros - Talán nem túlzás kijelenteni, hogy az egész világot lázban tartotta az Argentína végső győzelmével véget ért futball-világbajnokság, amelynek Katar adott otthont, tette mindezt a fél világ nemtetszését kiváltva november 20. és december 18. között. A különböző statisztikákkal, elemzésekkel nem untatnék senkit, hiszen a torna lecsengését követően még jó ideig záporoznak majd az egyszeri fotel­drukkerre a különböző érdekességek. Egy aspektust azonban talán kevesebben boncolgattak, mégpedig a játékosok mentális felkészültségét. Hogyan kell egy 26 fős keret minden egyes tagját az optimális lelkiállapotba hozni? Lehet-e egyáltalán? Sőt, szükség van-e erre? Az alábbiakban a többi között ezeket igyekeztem megtudni egy szakembertől, Gurisatti Lilla sportpszichológustól. Lilláról több ízben írtunk, sportsikerei, majd később választott polgári foglalkozása okán. Lilla ugyanis sportpszichológus, ráadásul gyakorlott a szakmában, több egyéni sportoló, illetve csapat is kérte már a segítségét. 

– Az első és legfontosabb kérdés: követte a világbajnokságot? 
– Igen, természetesen, nem az elejétől, de ahogyan az időm engedte, úgy figyelemmel követtem a világbajnokságot, az egyenes kieséses szakaszban, illetve a helyosztókat pedig természetesen a tv-képernyő elől. 
– A végső győztes Argentína lett. Pedig vereséggel kezdte a tornát, az egyik leggyengébbnek tartott csapattól, Szaúd-Arábiától kapott ki. Hogyan lehet ebből felállni? 
– Gyengébb ellenfél ellen mindig nehezebb mentálisan felpörögni, ráadásul a torna első mérkőzésére. A tét is kisebb, illetve, ha gyengébb kvalitású a másik fél, számukra sokkal nagyobb téttel bír a találkozó, továbbá nem a „nagyok” által megszokott taktikákat, mozgásokat alkalmazzák, így könnyen születhet meglepetés. 
– Nem a szaúdiak győzelme volt az egyetlen meglepetés. Sokszor borult a papírforma, lásd: Marokkó, Horvátország szereplését. A futball világát tekintve a „kisebb nemzetek” jó szereplése a tudásuk mellett betudható a mentális felkészültségüknek? 
– Persze. Egy sportolónak alapesetben meghatározza az identitását, amikor nem a klubjának a szerelését, hanem a hazájának a színeit ölti magára. Láthattuk, jó példa volt erre Marokkó is. Azt gondolom, hogy egyértelműen pluszt ad hozzá a teljesítményhez, ha valaki a válogatottjában szerepel. Ehhez hozzáadódik az is, ha esetlegesen az „esélytelenek nyugalmával” indul el egy tornán, és már a puszta részvétel, a kvalifikáció is nagy eredmény. 
– Egy ilyen tornán, egyénenként kell foglalkozni a játékosokkal vagy csapatot kell felkészíteni? Mi a sportpszichológus módszere? 
– Is-is, hiszen nagy csapattal dolgozunk, egy a célunk – a győzelem. A csapatot azonban egyének alkotják, akiknek lehetnek személyes, egyéni érdekeik is, ami posztonként eltérhet. Erre a legjobb példa a testvérem (Gurisatti Gréta, a magyar válogatott és a DFVE korábbi, az FTC jelenlegi vízilabdázója), akinek a góllövés az erőssége, a Magyar Kupa döntőben mégis a védekezésével, a blokkjaival tűnt ki. Összegezve az egyénnel és a csapattal is kell foglalkozni. 

– Mint szakembert kérdezem: másabb csapattal foglalkozni, mint egy adott személlyel? Hiszen a végcél ugyanaz, a győzelem. 
– Természetesen, ha csapattal foglalkozunk, akkor a csapat- és csoportdinamikát kell fejleszteni, azt helyezni előtérbe. Az egymás közti verbális és nonverbális kommunikáció is nagyon fontos lehet, az egység erősítése. Csapattal foglalkozni egy nagyon komplex feladat, azt gondolom. Egyéni sportoló esetében, a külvilág kizárása, a külső tényezők lehető legkisebb behatása a teljesítményre – ezek nagyon fontosak. 
– Ha két, nagyjából azonos képességű csapatot eresztünk egymásnak, dönthet a mentális felkészítés? 
– Természetesen. Hatalmas különbségek lehetnek, előzetesen nagyjából egyenlő csapatok között, főleg mostanság, amikor a játékosok fizikailag nem tudnak többet, jobban, máshogy edzeni, feszített a tempó és ugyanazok a regenerációs lehetőségek állnak rendelkezésre, szinte minden csapatnál. Itt lép be a képbe a mentális felkészülés. Ennek a hiánya vagy a nem megfelelő alkalmazása döntő lehet. 
– A külső körülmények, az, hogy nem a hagyományos, megszokott időpontban rendezték a tornát, hanem télen. Ez is hatással lehet a mentális állapotra? 
– Igen, hiszen a nyár a nagy nemzetközi tornák ideje. Ebben a rendszerben nőttek fel a játékosok, ezt látták példaként és ők is erre, így készülnek. Az, hogy megváltozott az egész szezon lebonyolítási rendszere, természetesen hatással lehet a játékosok nemcsak fizikális, hanem mentális állapotára. 

– Egy ilyen hosszú torna ideje alatt, ami több hétig eltart, mi az optimális? Ha valaki végig fókuszált a torna ideje alatt, vagy az adott meccsekre készül fejben? 
– Ez abszolút játékosfüggő, hiszen mindenkinek más és más módszer működik. Találkoztam olyan sportolóval, aki a verseny előtt egyáltalán nem foglalkozott a rá váró feladattal. Szükség van az egyéni szükségletek felmérésére. 
– Mi a helyzet a csapaton belüli konfliktussal? 
– Nehéz kérdés, hiszen ilyenkor a játékosok szó szerint össze vannak zárva. A kulcsszó ebben az esetben a fókusz. Fontos, ha van is ellentét a csapaton belül, azt ne vigyék ki a pályára. Abban az időszakban ameddig a meccs tart, addig csak arra szabad koncentrálni, ami a játéktéren történik. A lefújást követően lehet menni a coachhoz, a sportpszichológushoz, vagy bárki máshoz, addig azonban „egy hajóban evezünk”, ahol a csapat célja a győzelem, ezt pedig biztosan negatívan befolyásolja, ha kivisszük a személyes ellentéteket a pályára. 
– Azzal, hogy a VAR létjogosultságot nyert, egészen különleges szituációk is előállhatnak. Percekkel a történtek után adhatnak meg vagy érvényteleníthetnek gólt, fújhatnak be tizenegyest stb. Hogyan lehet ezt a játék hevében „melegében” kezelni? Minden kispadra szükség van egy Gurisatti Lillára? 
– Nem, távolról sem. Én azt szoktam mondani, hogy ha a meccsen szükség van egy sportpszichológus „beavatkozására” az egyúttal az ő ­rossz munkavégzésének tanúbizonysága. Vannak, akiket megnyugtat a szakember jelenléte a kispadon, de a mentális felkészítőnek épp az a feladata, hogy a sportolók nélküle is megoldják a meccsszituációkat. Ezekre egyébként rengeteg apró trükk, technika van, amellyel a szakember el tudja végezni a feladatát, és ezekre a helyzetekre felkészíteni a csapatot. Szó szerint mindenre.