Hetvenegyben került Budapestről a vidámparkba az óriáskerék

„Generációk nőttek fel itt. Akik szüleikkel együtt szépen felöltözve szórakozni jöttek ide, azok később saját gyerekeiket, majd unokáikat hozták a vidámparkba. Az évtizedek pedig gyorsan elteltek. Elevenítsük fel újra az emlékeket, mert volt a városban egyszer egy vidámpark.” Fogalmazták meg – a többi között – a szervezők a meghívóban. 

A fenti mondatok találóak, hiszen az előadást nagyrészt azok tekintették meg, akik nosztalgiázni érkeztek a múzeumba. Susmusolt is a nagyérdemű, egymás közt fel­elevenítették az emlékeket. 

Nagyné Hodik Mónika bevezetőjében elmondta, a városi tanács 1952. február 2-án döntött a vidámpark létrehozásáról, és még abban az évben május elsején megnyitott a „vidi”, az első igazgató, Jeli­nek Fülöp irányításával, aki 1973-ig irányította a létesítményt. 

A vidámpark az eredeti funkciójában 1993-ig létezett, akkor Horváth László, a Calibra Bt. vezetője tíz évig lett az üzemeltető. Ez az időszak talán arról híresült el, hogy a Horváth László által létrehozott kis állatkertben valakik többször is szörnyű pusztítást végeztek, egyszerűen lemészárolták az állatokat. 

2003 után pedig elkezdődött a pusztulás. Ahogy Hodik Mónika fogalmazott, amit csak lehetett, az elhordták. 

Ott volt a nézőtéren Bús József, a vidámpark utolsó igazgatója is, akinek időszaka alatt csökkent a „vidi” területe a sportcsarnok és garázsok építése miatt. Megtudhattuk, nyolc állandó dolgozója volt a vidámparknak, de szezonban ez harmincötre nőtt a nyugdíjasok és a diákok által. A nyári „műszakba” nehéz volt bekerülni, kitüntetés volt, ha valaki a „vidiben” dolgozhatott. 

Hodik Mónika elárulta azt is, hogy a létesítmény mindig veszteséges volt, városi, vagyis tanácsi, önkormányzati segítség nélkül nem tudott volna működni. A veszteség ellenére a karbantartás folyamatos volt, ugyanúgy, mint az új játékok beszerzése. 1971-ben került Dunaújvárosba Budapestről az óriáskerék, ami akkor 200 ezer forintba került. 

Több érdekesség, talán kevésbé ismert információ is elhangzott az előadáson. Például megtudhattuk, a belépők árai mindig az autóbusz jegyáraihoz igazodtak. A kisvasutat – az úttörővasút mellett úttörőposta is üzemelt – 1958. május elsején nyitották meg, a tervek szerint az Erkel kertnél lett volna a végállomása. A mozdonyok közül szinte mindenki a Mukira emlékszik, pedig az csak négy évig működött, a Pirire, a Csabára, a Szabolcsra kevesen, pedig a munka dandárját azok végezték a kisvasút életében. 

Egészen 1953-tól láthattunk fotókat kivetítve, ami alapján mind a nosztalgiázóknak, mind az „újszülötteknek” – közéjük tartozom én is – sok érdekességet nyújtott az előadás.