A „kapuőr” mondja meg, hogy mennyi legyen a monitoridő

Dunaújváros - Érdeklődő édesanyák és szakemberek is gyülekeztek pénteken délután a Dunaújvárosi Egyetem kollégiumában Mészárosné Libor Ágnes „A modern technológia hatása gyermekeink fejlődésére” című előadására, amely egy sorozatba integrálódik. Köszönhetően a Családbarát Magyarország Központ támogatásának, amelyet a DUFiókák Munkahelyi Bölcsőde kapott bölcsődei eszközök vásárlására, előadások tartására a szülőknek, valamint bölcsődei programok megrendezésére. 

A gyógypedagógus, pszichológus nem csak szakemberként szólalt meg a témában, saját gyermekeivel is túl van már a tapasztalatokon. Leszögezte, ezek az eszközök az életünk részeivé váltak, a legkisebbektől a felnőttekig együtt élünk vele, még ha korosztályonként változó, ki mire is használja. Megkerülhetetlen. 

A Szegedi Tudományegyetem hallgatói készítettek egy felmérést tavaly, amiben óvodáskorú gyermekek szüleit kérdezték, mit gondolnak az elektronikai eszközök használatának hatásairól. Pozitívumként a szülők a fejlődés és a tanulás lehetőségét látták benne, mert nagy szerepük van a tudás megszerzésében, információhoz férnek hozzá általa, előkészítik a későbbi tanulmányokat, illetve a digitális média szórakoztatja a gyerekeket, és leköti őket, amíg a szülőnek más dolga van. Ugyancsak ezen szülők szerint nem kívánt viselkedések alakulhatnak ki (magatartási problémák, függőség, agresszivitás), a gyermek emiatt elutasítja az aktivitást, a játékot, beszűkülnek a személyes kapcsolataik, szocializációs zavarok léphetnek fel. 

Egy másik, amerikai felmérés azt firtatta, hogy két-, három- és ötéves korban mennyi időt töltenek a gyerekek ilyen eszközök előtt. A kétévesek 2,4 órát, a háromévesek 3,6 órát, amíg az ötévesek 1,6 órát töltenek telefon, tablet, számítógép, vagy tévé előtt. Megdöbbentő számadatok. Főként, ha figyelembe vesszük, milyen hatással van a különböző életkorokban az idegrendszer fejlődésére. Hiszen a szakember szerint az agyunk az egyetlen szervünk, ami a megszületésünkig nem fejlődik ki teljesen, hanem utána teszi meg a legnagyobb fejlődési utat. Folyamatos változásban van az idegrendszerünk. A különböző agyterületek különböző mértékben fejlődnek különböző időszakokban. A legfontosabb a tárgyalt téma szempontjából a homloklebenyen található prefrontális kéreg, ami a figyelemösszpontosítás, a magatartás, a viselkedés, a függőség, a problémamegoldó gondolkodás kialakulásáért felelős. Ez a kéreg nagyon lassan fejlődik, tehát képlékeny, és nagyon kitett a sérüléseknek. 

Vekerdy Tamás pszichológus szerint ennek a kéregnek a fejlődését blokkolja a televízió és a hozzá hasonló villódzó eszközök. Egyéves korunk táján kezdődik a járás, arra van szükségük, hogy mozogjanak, érintsenek, tegyenek-vegyenek, építsenek-romboljanak. A monitor előtt nem a cselekvő játék történik. A prefrontális kéregnek ilyenfajta ingerlésre van szüksége. A beszédfejlődés is akkor indul be jól, ha az apa vagy az anya hangját hallja a gyermek, amihez érzelmileg tud viszonyulni. A monitor nem éppen ezt nyújtja, hiszen a „respektábilis” felnőtt nem vesz részt benne. Kimutatott tény, hogy azoknál a gyermekeknél, akik több mint egy órát töltenek képernyő előtt, 49 százalékkal nő a nyelvi fejlődés kialakulásának zavara. A legkevésbé sem gondolnánk rá, de a szobatisztaságra nevelés kérdéskörében is befolyással van a monitoridő. Hiszen az eredményességhez sok időt kell tölteni a gyermekkel, visszajelzéseket, feladatokat kell adni neki, irányítani kell. Az éntudat kialakulásában is fontos a szülővel való interakció, a helyváltoztatás, a beszédreakciók, no és a harmadik évben az utánzás és az akaratnyilvánítás. A visszajelzésekből alapozódik meg némileg az önértékelés. A képernyő nem ad pozitív visszajelzést sem. 

A gyermek életében nagyon fontos szerepet tölt be a Jean Piaget svájci pszichológus által megfogalmazott mágikus világkép. Ebben az életszakaszban a gyereknek kiemelten nagy szüksége van a mesére. A tévében is van mese – mondhatnánk, ám ha nem vagyunk velük, ha nem beszéljük meg velük, akkor nem indul meg az a fejlődés bennük, ami segít abban, hogy elkülönítsék a valóságot és a mesét. A túlzott digitális eszközhasználattal elveszítheti a gyermek a realitásérzékét, nem tud beilleszkedni a valós világba. A szociális kapcsolatok egyedül egészen biztosan nem fognak fejlődni, holott óriási szükségük van a kapcsolódásra a gyerekekkel és a felnőttekkel is, kell a tapasztalás. A monitoridő rettenetesen ­rossz hatással van az alvásukra is, hiszen őket még nem megnyugtatja a villódzó képernyő, hanem felvillanyozza. 

Ezen a ponton elérkeztünk a téma talán legfontosabb megállapításához, mégpedig, hogy a szülő szerepe a „kapuőr” szerep. Ő mondja meg, mikor, mit, hogyan és mennyi ideig lehet. Ez pedig kiemelten igaz az eszközhasználatra. Az említett szegedi kutatók ajánlást is adnak. Tizennyolc hónapos kor alatt nulla monitoridő, 24 hónapos korig maximum egy óra (a szülővel együtt!), de a 2–5 évesek esetében sem ajánlott ennél több, és csak az ötéveseknél engedhető meg a szülő nélkül. Az iskolás kortól már nincs értelme erről beszélni, hiszen az oktatás részévé váltak ezek az eszközök, de a lényeg, hogy ne menjen az alvás és a természetes mozgás, a közösen eltöltött idő rovására, de ha beteg a gyerek, akkor se legyen egy-két óránál több. 

A szervező, Móger-Sánta Emőke, a DUFiókák Munkahelyi Bölcsőde vezetője elmondta, első körben a saját bölcsődéseik szüleire gondoltak, de igyekeztek minden kisgyermekes fórumon elérni a szülőket, hogy meghívják őket az előadásra, hiszen a problémakör nagyon sokakat érint. A következő rendezvényükre is várják az érdeklődőket, amelynek a témája az egészséges táplálkozás kisgyermekkorban lesz, „Kis bendő, jó falat”címmel.