Intenzív ízek tudói a fajták széles választékában – a csili

Ha ez mind nem lenne elég, amitől az ember lélegzete tényleg eláll, az nem csupán a kóstolás közbeni élmény, hanem az a felismerés, hogy a szomszédtól először csak megőrzésre átadott, majd a gondoskodásért cserében nálunk hagyott palánták között ott szerénykedik a világ legdrágább csilije. De ne rohanjunk a történetmesélésben ekkorát előre! 

Mivel a fűszernövény azonosítását megkönnyítő táblácska feliratát lemosta az eső, előkerült a fényképezőgép, fotózás jobbról, fotózás balról, alulról, fölülről, vissza a feladónak a kérdés: kivel is van dolgunk valójában? Tényleg az, aki és ami, tényleg a legdrágább? Igen! Érkezett a válasz, és ettől kezdve minden átértékelődött, az éjszakai lehűlések elől azonnali menekítő hadművelet a télikert legnaposabb részébe, tápozás, locsolás még nagyobb odafigyeléssel, becéző szavak kíséretében, és annak megállapítása, hogy Tibor, a csiliimádó barátunk nem akármilyent kapott ajándékba tőlünk, hanem a maga nemében a legeslegkülönlegesebb, legritkább, legkényesebb fajtát, ami Peruban őshonos, nem olyan régen háziasították, ugyanis előtte csak a vadonban nőtt. 

Rendkívül melegkedvelő, na, ez stimmel, a hosszú forró nyár kedvére való volt itt a Kárpát-medencében, a Duna jobb partján, az ország közepén. Így utólag elárulom, hogy egy dolog árnyékolta be a szívme­lengető, szájzsibbasztó történetet: a nyár végén leszedett első termés íze és illata a család nem minden tagjának ízlett, hozzáteszem, ekkor még nem derült fény a mérhetetlen értékére, így fordulhatott elő, hogy hetekig hánykolódott a párjával együtt a konyha pultján, csupán esztétikai szempontok alapján készült vele fotó a többi csili társaságában, egyébként mostoha sorsra jutott volna, a közelgő fagyoknak is áldozatul esik, ha nem találkozunk a csilifüggő Tiborral, akinek a nadrágtartó övén is mindig ott lifeg a csilis szelencéje. Az ő öröme végül a mi örömünk lett, amikor ellenőriznünk kellett az első tippjére helyesen diagnosztizált fajtát annak beszerzőjénél, a szomszéd Istinél. Már a kezdeteknél sejthettük volna, hogy ő ebben sem kispályás, igazi ínyenc, Angliában hamar fény derült tehetségére, és egyik napról a másikra szakácsként alkalmazták, pedig papírja sem volt róla. Azóta is sokat mesél az ottani élményeiről, miközben gourmet vacsorák különleges ételsorával vesz le bennünket a lábunkról. 

Tőle tudom a csilis-csokis brownie receptjét. Darabokra törve 200 g étcsokoládét, 20 g nádcukrot, 175 g vajat és tetszés szerinti mennyiségben finomra aprított csilit lábosba teszünk, és kevergetve addig melegítjük, amíg el nem olvad minden. Félretéve hagyjuk kihűlni, utána keverjük hozzá a szoba-hőmérsékletű 3 tojássárgáját és a 140 g lisztet. A maradék tojásfehérjéket kemény habbá verjük, majd a csokoládés keverékhez fokozatosan hozzáadjuk. A masszát a kivajazott tepsibe öntjük, megszórjuk csilipehellyel és csokoládécsipsszel. A 180 Celsius-fokra előmelegített sütőben 25 percig sütjük, kihűlve kockákra vágjuk. Annak pedig, aki nem bírja az erőset, a kapszaicin marásának mérséklését nem vízivással, nem alkoholos ital fogyasztásával, hanem tejecske kortyolgatásával ajánljuk.