1400 éves a hidzsra, vagyis az iszlám időszámítás kezdete

Történelem - E világvallás hívőit muszlimoknak vagy muzulmánoknak nevezzük, ők az iszlámot tekintik az egyetlen igazi vallásnak. A mohamedán kijelentés istenkáromlásnak minősül, mert az iszlám szerint vallásuk nem Mohamed, hanem Allah vallása. Az iszlám szó pedig azt jelenti, hogy Allah akaratának feltétel nélkül alá kell vetnie magát az embernek. 

Napjainkban a kereszténység után, a maga 1,8 milliárd követőjével a világ második legnagyobb vallása, fő elterjedési területe pedig Észak-Afrika, a Közel-Kelet, Közép-Ázsia és Malajzia, bolygónk legnépesebb muszlim országa a 271 millió lakosú Indonézia. 
Az iszlám kezdettől fogva úgy tekint önmagára, mint a judaizmus és a kereszténység közvetlen és utolsó utódjára, azaz a három vallás által imádott egyazon Isten legújabb és egyben legutolsó, hamisítatlan kinyilatkoztatásainak birtokosára. Ennek megfelelően szent könyvük, a Korán Ábrahámot, Mózest és Jézust egyaránt prófétának ismeri el, de Mohamedet tekintik a „próféták pecsétjének”, vagyis az utolsó prófétának. 

Az iszlám naptár pedig a hold járásán alapuló éveket használó holdnaptár, amelynek kezdőnapja, 622. július 16. Ez az iszlám időszámítás kezdete, a hidzsráról kapta a nevét, amelynek jelentése, Mohamed próféta kivándorlása, áttelepülése (helytelenül futása) Mekkából Medinába. 
Mohamed szerepe nemcsak vallási szempontból fontos, hanem birodalomalapítóként is jelentős szerepet játszott, ugyanis halála előtti tíz évben már sikerült neki egyesítenie az addig széttagolt arab törzseket, amelyeket ő és utódai – a kalifák – egységes állammá szerveztek. A kalifák az új vallás nevében sikeres hódítóhadjáratokat vezettek és óriási területeket uraltak Ázsiában, Afrikában és Európában is. 

Mohamed próféta Ábrahám leszármazottja 

Muhammad ibn Abdalláh a legenda szerint közvetlen leszármazottja volt Ábrahámnak, a három világvallás (zsidó, keresztény és iszlám) ősatyjának, mégpedig elsőszülött fián, Izmaelen (az Ószövetség szerint Ábrahám fia Hágártól, a rabszolganőtől született) keresztül. Mohamed tehetős családba született 570-ben, Mekkában (ma szent város Szaúd-Arábiában). Szüleit korán elveszítette, ezért nagybátya, Abu Tálib nevelte fel. Mohamed az apja tradícióit folytatva felnőttként kereskedő lett, kereskedelmi útjain megismerkedett az arabokétól különböző kultúrákkal, több vallási tannal, így a zsidó és a keresztény vallással és filozófiával is, ezeket a tapasztalatokat használta fel később, amikor lefektette az iszlám tanok alapjait. Huszonöt éves korában feleségül vette a nála 15 évvel idősebb munkaadóját, a 40 éves özvegyet, Hadídzsát, akitől hat gyermeke, két fia és négy leánya született. Leányai közül a kedvencét, Fatimát később Alihoz, a jövőbeli negyedik kalifához és az iszlám síita ágának szentként tisztelt emberéhez adta feleségül. 

Állítólag már elmúlt 40 éves, amikor 610-ben a Mekka közeli Híra-hegyen találkozott Allah küldöttével, Gabriel arkangyallal, aki közölte Mohameddel, hogy Istennek vele fontos tervei vannak. Ekkor születik meg az isteni kinyilatkoztatás, amely merőben megváltoztatja Mohamed addigi életét. Az Arábiai-félszigeten élő, egymással is háborúskodó arab törzsek abban az időben több istent tisztelő bálványimádók voltak, akárcsak a félsziget leggazdagabb városának számító Mekka lakossága is. Az úgynevezett Tömjén-út kereskedelmi útvonal fontos állomása volt a város, a benne élők bálványimádatát viszont még az isteni kinyilatkoztatás előtt is elítélte Mohamed. 

Hite ellenségeskedést, háborúskodást szít 

A gazdag mekkai polgárok nyilvánosan kigúnyolták Mohamedet, és igyekeztek őt nevetségessé tenni a mekkaiak előtt, de Mohamed nem rettent meg tőlük, hanem még elszántabban hirdette az egyistenhitet. Egyre több híve lett, a mekkai városvezetők ekkor már konkurenciát láttak személyében, egyszerre Mohamed veszélyessé vált számukra. A mekkai pogány hatalmasságok, valamint Mohamed és követői között annyira kiéleződött az ellenségeskedés, hogy a próféta hívei közül az első csoport 617-ben Abesszíniába (ma Etiópia) menekült a zaklatások elől. Befolyásos ellenfelei igyekeztek a prófétát és egész családját kiközösíteni, de mindezek ellenére Mohamed nem hátrált meg. Tovább hirdette tanait és politikai terveket szőtt egy vallásos rendszer bevezetésére, amelynek középpontjában Allah áll. 619-ben súlyos csapás érte, szeretett felesége, Hadídzsa, valamint nagybátyja, Abu Tálib is meghalt, akik pedig a legerősebb támogatóinak számítottak. Mohamed ekkor kezdett el azon gondolkodni, hogy a fenyegetések miatt elhagyja Mekkát.

Tanai szerint Isten és az ember között közvetlen – szentek nélküli – a kapcsolat

Ezt a szándékát a híres látomása is megerősítette, miszerint álmában megjárta Jeruzsálemet (az iszlám szerint is szent város, sőt már Mekka előtt is volt), illetve a mennyországot, ahol az angyalok közölték vele, hogy hagyja el azt a várost, ahol nem értik meg Isten szavát. Nemsokára felkereste őt otthonában egy 75 fős Jaszrib (ma Medina) városának küldöttsége, akik kijelentették a prófétának, hogy településük lakosságának nagy része érdeklődést tanúsít tanai iránt, így Mohamed velük az akabaí dombnál szerződést kötött, majd 622. július 16-án megmaradt híveivel együtt elhagyta Mekkát, és Jaszribba menekült. A várost Mohamed tartózkodásának emlékére Medinának, „a próféta városának” nevezték át. Ez az áttelepülés új időszámítást nyitott az iszlámban, de a világtörténelem sorsát is alaposan átrendezte. 

A medinai évek – egységes művé érik a Korán 

A medinai esztendőkben épült egységes művé a Korán. Az iszlám szent könyve, amelynek tanításait az iszlám szerint Mohamed kapta Gabriel arkangyal közvetítésével magától Allahtól. Mivel Mohamed írástudatlan volt, ezért íródeákja jegyezte le Mohamed kijelentéseit és tanításait, mégpedig pálmalevelekre. Ezek képezik a Korán alapját, amiket Mohamed halála után rendszereztek, végső formáját e szent könyv 650-656 körül nyerte el. A Korán 114 szúrából (fejezet) áll, ezeket pedig versekből alakítják ki. Maga a Korán azt jelenti, hogy olvasmány. A Korán az iszlám elsődleges forrása és szent irata, az iszlám tantételei szerint Isten Mohamed prófétán keresztül kinyilatkoztatott szava, amely öröktől való. (Itt érdemes megemlíteni, hogy a Korán szigorú értelmezése szerint az iszlám művészetben és építészetben tiltott minden élőlény ábrázolása, ezért nincsenek a mecsetekben ember- és állatábrázolások.) Mohamed Medinában építi ki vallásrendszerét. A pogányok sokistenhitével szemben a keresztény és a zsidó valláshoz hasonlóan azt hirdeti, hogy egy az Isten. Itt alakul ki a vallás jellege, az iszlám, azaz a feltétlen belenyugvás Allah akaratába. Az ősi vérbosszúszokás helyére a vérdíjat teszi, szabályozza az örökösödést, meghatározza, hogy az igazhitűeknek legfeljebb négy feleségük lehet, megszabja a Ramadán-havi böjtöt. Mohamednek egyébként Hadídzsa halála után még tíz felesége volt, többségüket politikai szövetségek érdekében vette el. A legkedvesebbet Ajsának hívták, ő barátjának, Abu Bakrnak volt a lánya. Mohamed az imádkozás irányát a zsidókkal való nézetkülönbség miatt Mekka felé helyezte, a korábbi jeruzsálemi iránytól. Megváltoztatta a keresztényekkel szembeni álláspontját is. Azt állította mindkét vallással szemben, hogy Allah Mózesnek éppúgy, mint Jézusnak kinyilatkoztatta magát, ám híveik ezeket az isteni kinyilatkoztatásokat meghamisították. Jézust szent prófétának tartotta, de szerinte nem rendelkezik isteni hatalommal. Politikai céljait sem tévesztette szem elől, a medinaiaknak megengedte, hogy a mekkai karavánokat megtámadják. 
Mohamed végül is nagy sereget gyűjtött, és 630-ban győztesen tért vissza Mekkába, ahol lerombolta a régi vallási jelképeket és helyreállította a Kába-szentélyt, amit szerinte maga Ábrahám emelt. A mekkai lakóknak viszont megkegyelmezett, de át kellett térniük az iszlám hitre. 

Győzelme hírére az arab törzsek behódoltak előtte, és követeket küldtek hozzá. Mohamed arra kötelezte a küldőiket, hogy bálványaik helyett Allahot imádják, ezzel kezdetét vette az iszlám térhódítása. Mohamed 632. június 8-án, 62 éves korában halt meg, kedves felesége, Ajsa ölében. 

Az iszlám 5 alappillére 

Mohamed az ember és az Isten közvetlen kapcsolatát hangoztatta, a közvetítők (egyházi személyek, szentek) szerepét elvetette. Az iszlámot öt pillérrel határozta meg, ezek a musz­limok előírt kötelességei: 
A Hitvallás (Sahada), a tanúságtétel, ami tanúsítsa Allah (Isten) egyedüliségét és Mohamed prófétaságát. A napi 5 ima (hajnali, déli, délutáni, naplementei és esti), az irány: Mekka. Az egyházi adó (Zakat), a bevétel 2,5 százaléka, negyedik a böjt (Ramadán) és az ötödik a mekkai zarándoklat, de ma Szaúd-Arábia csak évi 2,5 millió zarándoklót enged be az országba, a közbiztonság és az egészségügyi előírások miatt. Mohamed ezt még úgy szabta meg, hogy minden igazhitűnek életében egyszer el kell látogatnia a szent városba, de ma már ez – a nagy távolságok miatt is – nem mindenki számára megoldható, hiszen egy hosszú utazás magas költségeit sokan már nem engedhetik meg maguknak. 

Felhasznált irodalom

• Francis Robinson: Az iszlám világ atlasza. Ford. Dezsényi Katalin. Budapest: Helikon; Magyar Könyvklub. 1996.
• Goldziher Ignác: Az iszlám, 1892.
• Karen Armstrong: Az iszlám, 2005.
• Michael H. Hart: 100 híres ember : A kezdetektől napjainkig. Budapest, Magyar Könyvklub, 1994.
• Simon, Róbert. Iszlám kulturális lexikon. Budapest: Corvina, 2009.
• Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás, 1993.
• Kiss Zsuzsanna Halima: A kegyes Korán értelmezése és magyarázata magyar nyelven, 2010.
• Goldziher, Ignác. Az arabok és az iszlám I–II., Válogatott tanulmányok. Bp., (1995).