A napsütötte mediterrán város kellemes időjárással fogadott

A város nevét hallva korábban mindig az 1919-ben alapított hatszoros spanyol bajnok focicsapat, az FC Valencia neve jutott eszembe, ahová – igaz, csupán néhány nap erejéig – eljutottam. 

A napsütötte mediterrán város kellemes időjárással fogadott. Látnivalóit tekintve Valencia vetekszik a tőle csak háromszázötven kilométerre fekvő Barcelonával. A középkori város utcáin sétálva nem gondolná az ember, hogy egy tengerparti településen tartózkodik. Valencia számomra legérdekesebb része az 1998-ban átadott, hét elemből álló, 350 ezer négyzetméteren fekvő Művészetek és Tudományok Városa. 

Az együttes részét képező L’Oceanogràfic sok­ ezer tengeri élőlényt mutat be Európa legnagyobb tengeri akváriumában. Ott láttam életemben először delfinshow-t, és az északi tengerek egyik legérdekesebb lakóját, a belugát. A belugáról korábban mindig az Airbus különleges teherszállító gépe, a nagy törzskeresztmetszetű A300-600ST típusára gondoltam. Tagadhatatlan az igazi és a légi beluga közötti hasonlóság. 

Ha igazán meg akarsz ismerni egy várost, menj el a piacára – tartja a mondás. Valenciára ez különösen igaz. A modernista stílusban épült Valenciai Központi Csarnok 1928-ban nyílt meg, és 8200 négyzetméteres felülettel, valamint 1200 üzlettel rendelkezik. Halszerető emberként különös élményt nyújtott a tengeri halak, rákok, kagylók és egyéb herkentyűk óriási választéka. Valencia piaca élen járt az innováció területén, ugyanis 1996-ban elsőként a világon bevezette az online rendelést. 

A spanyol kultúra megkerülhetetlen része a bikaviadal. Mindig szerettem az állatokat, és amikor csak lehetett, voltak körülöttem madarak, halak, teknősök, kutyák és macskák. Valenciában járva sokat gondolkodtam rajta, hogy megnézzek-e egy bikaviadalt. A bikaviadal mint élő állatot elpusztító esemény nagyon távol áll a kelet-európai gondolkodásmódomtól, végül a kíváncsiságom mégis bevitt az arénába. A több­órás eseményből csak egy félórát bírtam ki, mert inkább a védtelen bikáknak szurkoltam, és fájt nézni a kegyetlen lemészárlásukat.