Húsvét összecseng történelmünkkel, keresztény hagyományainkkal

A húsvét a feltámadás ünnepe, ezt ünnepeljük a keresztény világban, de a feltámadáshoz halál szükséges, így bármennyire is furcsán hangzik, a nagypéntek nagyobb ünnep, mint a húsvét. Jézus személye az, aki végett különvált a keresztény és a zsidó vallás, ugyanis a zsidóság a mai napig várja a szabadítót, az úgynevezett Messiást, a keresztények pedig magát Jézust tartják annak. 
 

E nézet szerint Krisztus maga a megtestesült Isten, a Szentháromság (Atya, Fiú és Szentlélek) egyik tagja. A Biblia két részből áll, Ószövetségből és Újszövetségből, ez utóbbi foglalkozik Jézus életével. Itt olvashatunk még Máriáról, Krisztus édesanyjáról, aki szűzként a Szentlélektől fogant és gyermeket szült, ez a keresztény hit másik fontos alapja. Szűz Mária élete elválaszthatatlan Jézusétól, és ugyanúgy három nagy részre osztható, mint Krisztusé. A gyermek Jézus idejét bemutató evangéliumra, a már felnőtt Jézus csodáiban való részvételére és Krisztus szenvedéstörténetére. 
 

Jézus zsidó volt, az arámi nyelvet (egymással rokon sémi nyelvek, úgynevezett kánaáni nyelvek összefoglaló neve) beszélte, akárcsak az apostolok. Az arámi írásrendszer döntő befolyást gyakorolt a hébertől kezdve az arabon át a közép-perzsáig a térség valamennyi írására. Az első keresztény gyülekezetek pedig a zsidóság közül kerültek ki, tehát a kereszténység zsidó gyökerekkel rendelkezik. 
Jézus Krisztus életében szülőföldje még római megszállás alatt állt, ezért az elnyomott zsidók elsősorban egy olyan Messiás érkezését várták, aki majd felszabadítja őket a zsarnokság alól, majd amikor szembesültek azzal, hogy Jézus nem egy hadvezér szerepét fogja játszani, hanem más értelemben lesz szabadító, szembefordultak vele és tanításával. 

Szenvedésével megváltotta minden ember bűnét, és feltámadásával győzelmet aratott a halál felett is

A nagypénteki, majd az azt követő húsvéti ünnepeken Jézus Krisztus kereszthalálára és feltámadására emlékezünk, amivel ugyan nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, a zsidó népet pedig a római elnyomás alól, de szenvedésével megváltotta minden ember bűnét, és ami még fontosabb, feltámadásával győzelmet aratott a halál felett is. 
 

Húsvét a negyvennapos nagyböjt végét jelzi, e napon szabad először húst enni. Erre utal a húsvét szó is, a hús magunkhoz vételének első napja. A nyugati kereszténység húsvétvasárnapja legkorábban március 22-ére, legkésőbb pedig április 25-re esik, vagyis egy mozgó ünnepről van szó. A pontos dátum kiszámítása eléggé bonyolult művelet, figyelembe veszik a nap és hold mozgását is, az első niceai zsinaton azt a döntést hozták, hogy húsvét időpontja a tavaszi nap-éj egyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap legyen. Ennek meghatározására viszont nem jelöltek ki konkrét módszert, így azt eltérően értelmezték a különböző keresztény közösségek. 
 

A húsvét időpontjának pontos meghatározását a katolikus egyház egy 1581-ben kiadott kánonban (olyan dokumentumok, gyűjtemények, illetve szent irodalmi szövegállományok, amelyek sérthetetlennek számítanak) rögzítette. Az ortodox, keleti egyházakon kívül – amelyek a Julián-naptár szerint határozzák meg ünnepeiket – ma minden keresztény egyház a Gergely-naptárhoz köthető eljáráshoz tartja magát. A Gergely-naptár a ma érvényben lévő naptárrendszerek közül a legelterjedtebb és XIII. Gergely pápa rendelete szerint lépett életbe 1582-ben, az időszámítás kezdete Krisztus születéséhez igazodik, egyébként a Julián-naptár (ezt Julius Caesar Kr. e. 45-ben vezette be) kis módosítása. Vannak olyan évek, amikor egybeesnek a keleti és nyugati húsvét napjai, legutóbb ilyen 2017-ben volt, legközelebb pedig 2025-ben lesz. Ferenc pápa hat évvel ezelőtt kijelentette, hogy egyháza kész megváltoztatni a húsvétszámítás módját azért, hogy a húsvét ünnepe egyetemessé váljon. 
 

Függetlenül attól, hogy az ember hívő vagy sem, húsvét ünnepe összecseng a magyar társadalom történelmével és keresztény hagyományaival, ezért én mindenkinek, aki e sorokat olvassa, boldog húsvéti ünnepeket kívánok!