Viktória brit királynő felvette az India császárnője címet

Az 1857-es szipolylázadás után feloszlatták azt a Brit Kelet-indiai Társaságot, amely India nagy részét uralta.

Farkas Lajos

A szipolylázadás az 1600-as évek óta folyamatosan hegemóniát szerző társaság elleni felkelés volt, amely a XIX. század közepére már uralta a kontinensnyi országot, és az „oszd meg és uralkodj!” elv alapján folyamatosan az indiai hindu és muzulmán lakosság közötti vallási ellentétre játszott, és így tudta a Brit Kelet-indiai Társaság hosszú ideig fenntartani a hatalmát. 1857. május 10-én felkelés tört ki ellene, mégpedig a gyarmati hadsereg indai katonái az úgynevezett szipolyok részvételével.

Az elsősorban India északi, központi területein terjedő felkelés során a lázadók elfoglalták a fővárost, Delhit és az utolsó mogul császárt, II. Bahádur mogul sahot tették meg szimbolikusan vezetőjüknek. A Mogul Birodalom észak-indiai muszlim birodalom volt, amit a mongol–török Bábur – Timur Lenk leszármazottja – alapított. Az angolok az ország más területeiről verbuvált bennszülöttcsapatok támogatásával egy év alatt fokozatosan visszahódították a lázadók által birtokolt területeket, és elrettentő erejű megtorlást hajtottak végre nemcsak a felkelőkön, hanem a civil lakosságon is. A lázadás leverése után India brit koronagyarmattá vált, Viktória brit királynő pedig 1877. január elsején India császárnőjének nyilvánította magát. Az uralkodónak viszonylag elfogulatlan véleménye volt a konfliktusról, és elítélte a mindkét oldalon elkövetett mészárlásokat, de Indiát birodalma ékkövének tartotta. A brit fennhatóság egészen a második világháború utáni időkig tartott, amíg India ki nem vívta függetlenségét. A britek szította vallási ellentét az ország 1947-es felszabadulása után sem szűnt meg, ugyanis erőszakos összetűzésekre és lakosságcserére került sor, több százezer áldozattal, majd végül az egykori brit gyarmaton létrejött a hindu többségű India és a muszlim vallású Pakisztán.

Viktória, mint Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királyságának királynője és India császárnője, addig Nagy-Britannia leghosszabb ideig regnáló uralkodója (63 év és 7 hónap) volt, de ükunokája, II. Erzsébet királynő túllépte rekordját, ennek ellenére ez a korszak viktoriánus néven vált ismerté a gazdasági és politikai életben.

Viktória királynő

Londonban született 1819. május 24-én, Eduárd kenti és strathearni hercegnek, III. György brit király negyedik fiának egyetlen gyermeke volt. A király és a kenti herceg is 1820-ban elhunyt, ezért Viktória német származású anyja, Viktória szász–coburg–saalfeldi hercegnő szigorú felügyelete alatt nevelkedett. 18 évesen lépett trónra, miután nagybátyja, IV. Vilmos örökös nélkül elhunyt. Az Egyesült Királyság akkor már alkotmányos monarchia volt, amelyben az uralkodónak csak jelképes hatalma volt. Viktória mégis nagy befolyással rendelkezett, hiszen nyomást tudott gyakorolni a kormány politikájára, és beleszólt a miniszterek kinevezésébe. 1840-ben házasodott össze unokatestvérével, Albert szász–coburgi és gothai herceggel. Kilenc gyermekük született, majd 34 unokával büszkélkedhetett, akik közül 26 Európa különböző országainak uralkodói és nemesi családjaiba házasodott be. Ezzel érdemelte ki Viktória királynő az „Európa nagyanyja” becenevet. Unokái közül végül heten ültek Európa trónjaira Oroszországban, Görögországban, Romániában, Nagy-Britanniában, Németországban, Spanyolországban és Norvégiában. Az első világháborúban részt vevő nagyhatalmak uralkodóit, mint V. György brit királyt, II. Miklós orosz cárt és II. Vilmos német császárt is közeli rokoni szálak fűzték Viktória királynőhöz. Miközben az első világháborút kiváltó erők ránehezedtek Viktória unokáira, a történészek szerint az ellentétes oldalon álló uralkodók unokatestvéri kapcsolatai jelentéktelenné váltak, ami tragédiába torkollott. Az első világháborúban több ember halt meg, mint bármely korábbi konfliktusban, Európa pedig romokban hevert. Viktória királynő addigra már 17 éve halott volt, ennek ellenére még életében nemzeti szimbólummá vált.

Férjének, Albert hercegnek 1861-ben bekövetkezett halála után Viktória mély depresszióba süllyedt, kerülte a nyilvánosságot, de uralkodása második felében megint népszerű lett. Trónra lépésének 50. és 60. évfordulóján (arany- és gyémántjubileum) hatalmas ünnepségeket rendeztek. Uralkodásának idejét sok történész az Egyesült Királyság fénykorának tekinti. Olyan ipari, katonai, politikai és tudományos változások következtek be Viktória királynő tevékenysége alatt, minek következtében a Brit Birodalom területe megháromszorozódott, és London fennhatósága alá már több mint 420 millió ember tartozott.

Viktória királynő agyvérzés következtében hunyt el 81 éves korában, 1901. január 22-én, este fél hétkor. Fia, a jövendőbeli VII. Eduárd brit király és legidősebb unokája, II. Vilmos német császár állt az ágya mellett. Saját kérésére koporsójába egy sor, családjától és barátaitól kapott emléktárgyat helyeztek el, majd szeretett férje mellé temették el.

Viktória öröksége

A királynő nem volt szép nő, kövér volt és alig 155 cm magas, főleg férje halála után eléggé rosszul is öltözködött, ennek ellenére alattvalói szemében ő testesítette meg a Brit Birodalmat. Életrajzírói megállapították, hogy Viktória mint magánszemély nagyon érzelmes, de egyben makacs, ugyanakkor mindig őszinte volt, és szerette az egyenes embereket. Uralkodása alatt folytatódott a modern alkotmányos monarchia intézményeinek fokozatos kiépülése az Egyesült Királyságban. A választójog kiszélesítése növelte a képviselőház hatáskörét a Lordok Háza (Nagy-Britannia parlamentjének felsőháza, a tagság megbízatás, öröklődés vagy hivatalos funkció alapján történik) és a monarchia rovására. Törekedett arra, hogy a politikai élet középpontjában a demokratikusan megválasztott képviselők legyenek, és ne a monarchia emberei, igaz, tudta, hogy a monarchia így fokozatosan elveszíti politikai jellegét, és szimbolikussá fog válni, de tisztában volt azzal, hogy országa fennmaradásának ez az egyik tényezője. Nagy hangsúlyt fektetett a moralitásra és a családi értékekre, szerinte a nemzet alapja a család, és a történelem őt igazolta. Ellenlábasai időként felrótták neki, hogy túlzottan is németbarát, de erre az uralkodásának hosszú ideje alatti brit eredmények alaposan rácáfoltak. Tisztában volt a brit birodalom területének folyamatos kiterjedése miatt kialakult feszültségekkel, igyekezett ezeket kisebb-nagyobb sikerrel tompítania.

India

Ma egy dél-ázsiai független ország, a Föld hetedik legnagyobb és egyben a második legnépesebb országa, fővárosa pedig Újdelhi.

A 28 államot és 7 szövetségi területet magában foglaló ország partjait délen az Indiai-óceán, nyugaton az Arab-tenger, keleten a Bengáli-öböl mossa.

Tengerpartjának hossza összesen 7517 kilométer. Nyugaton Pakisztán, északkeleten Kína, Nepál és Bhután, keleten Banglades és Mianmar (Burma) határolja. Az ország tengeren szomszédos Srí Lankával, a Maldív-szigetekkel és Indonéziával is.

A kezdeti Indus-völgyi civilizáció, majd a fontos kereskedelmi útvonalak és az ókorban megalakult ősi indiai birodalmak fontos szerepet játszottak a szubkontinens tudományos, kulturális és kereskedelmi felemelkedésében. A vallások mindig is döntő tényezőknek bizonyultak a térségben, így a hinduizmus, a buddhizmus, a zsidó vallás, de az iszlám is. A hatalmas középkori birodalmak felemelkedésének és bukásának korát a Brit Kelet-indiai Társaság megjelenése zárta le a XVIII. században, majd a következő évszázadban az Egyesült Királyság gyarmatosította az egész szubkontinenst.

A XX. század elején Mahátma Gandhi vezetésével erőszakmentes tüntetések kezdődtek el, amelyek 1947. augusztus 15-én elérték céljukat. India függetlenné vált, az ország azonban hivatalosan csak 1950. január 26-án vált köztársasággá. A független India első elnöke Dzsaváharlál Nehru lett.

India jelenleg egy többpártrendszerű parlamentáris köztársaság. Alkotmánya, amely 1950. január 26-án lépett érvénybe, a leghosszabb és legalaposabb alkotmány a független államok sorában. Kormányzati formája szövetségi köztársaság, egy erős központtal és gyengébb államokkal, bár az 1990-es évek végi politikai, gazdasági és szociális változásai jelentősen megnövelték az egyes államok jogkörét. India törvényhozása a kétkamarás parlament, amely az Államok Tanácsa nevű felsőházból és a Nép Tanácsa nevű alsóházból áll. A felsőház állandó testület, amelynek 245 tagját hat évre választják, az alsóház 545 tagjából 543-at pedig választások útján közvetlenül a nép juttat be a parlamentbe, és mindegyikük egy-egy választókerületet képvisel öt évig, a fennmaradt két helyre az államfő jelöl ki megfelelő személyeket.

Az egykori brit gyarmat területén ma három ország található, maga India, Pakisztán és Banglades. Az ellentétek Pakisztán és India között a mai napig nem csitultak, a nagyobbik problémát viszont az jelenti, hogy mindkét ország rendelkezik atomfegyverrel, és folyamatosan szinte demonstratívan nukleáris erővel fenyegetik egymást, veszélyeztetve ezzel nemcsak a térség stabilitását, de bizonyos értelemben a világbékét is.