A virsli és a héja

Rövidke, imbolygó emelkedés után a lift jókorát zökkent. Csörögtek a táskámban az üvegek. Fogalmam sem volt, hogy melyik lakás, névtáblák nem voltak kihelyezve. A folyosó végén Celine Dion orrhangja borzolt fel. Nem, nem, lehetetlen, talán eltévedtem. Mi a fenét keresek itt, miért nem mentem a mamáékhoz tévézgetni békében, nyugalomban? Zökkent a lift, csörgős-kopogós léptekkel a fali villanyszekrényre borult ideges árnyékok közeledtek. Három srác a suliból. 

A tűzhely mellett egy lány állt. Hát te mit csinálsz itt egyedül?

Köszöntött a házigazda, az egyik srác barátnője, évfolyamtársam, nem mellesleg a volt szerelmem, mármint, hogy addigra már kihevertem a viszonyt, úgy értem a viszonyomat, mert rajtam kívül senki nem tudott a dologról, legfőképpen a lány nem. A lakás valamivel nagyobb volt, mint a miénk, olyan zegzugos fajta. Kipakoltam a söröket a táskámból. A hűtő dugig volt. Egyet kibontottam, elvégre a feloldódást semmi sem segíti jobban, mint a kézben szorongatott pia. 

Nem sok mindenkit ismertem, őket is inkább felszínesen. A haverjaim Balatonra mentek le bulizni, engem nem hívtak. Nem izgatott, vagyis csak egy kicsit, jobban szerettem volna én lepattintani őket, hogy bocs srácok, idén mást terveztem. Kilencre már egészen sokan összegyűltünk, kezdett kényelmetlenné válni a hangzavar. 

Egy szoba ajtajának tejüvegére fiúk sziluettje vetült. Géppisztoly és egy-egy tömör káromkodás ropogott tompán. Benyitottam, egy monitor előtt ketten ültek, mögöttük szúrós szagú testek karéjban. Mit játszotok?, érdeklődtem, COD-ozunk, nem látod?, mondta valaki a tömegből. Ja, tőkehal?, szellemeskedtem vigyorogva. Válaszra sem méltattak. 

Szerettem volna ürítkezni, egyben töltekezni, intim magányosságban, de már hosszú ideje foglalt volt a vécé. Nyögések és sóhajok hallatszottak ki, időnként az ülőke élesen csattogott. Valaki rosszul van, gondoltam. Az erkélyen összeverődött lányok sikoltoztak, ahogy a lehajított petárdák visszhangozva felrobbantak a panelházak falai között tátongó katlanban. Nem fértem volna el, de kedvem sem lett volna kimenni hozzájuk. 

Az órák és a percek még nyúlósan ragadtak a múlt évezredhez. A cigarettafüst és a zsúfoltság elől az étkezőbe menekültem. A gyér világítás mellett is észrevettem a földig érő, színes rojtokkal elhatárolt főzőfülke bejáratát. Elhúztam a rojtokat, bekukkantottam. A tűzhely mellett egy lány állt. Hát te mit csinálsz itt egyedül?, és te mit csinálsz itt egyedül?, vágta rá hezitálás nélkül. Beléptem a fülkébe, de a helyiség olyan kicsi volt, hogy rögtön a lány testéhez kellett simulnom, ezért vissza is léptem. Belegabalyodtam a zsinór­függönybe. Gyere vissza, segíts!, utasított ellenállhatatlan felsőbbrendűséggel. Néztem hosszú, vékony ujjait, ahogy a gőzölgő virslik felszínén szökdeltek. Kezembe nyomott egy kést, megmutatta, hogyan kell hosszában felvágni a műbőrt, nem túl mélyre hatolva a húsban. Igyekeztem jól csinálni, de folyton elkalandoztam. A forró hengerek piros sávokat égettek a tenyerembe. Megérintett, segített lefejteni a héjat, gyorsan, gyorsan, nyúzzad! Körmei csillogtak, mint a rózsabogár páncélja. 

Kiabálás, pezsgősüveg pukkanása zavart meg. Közeledett az éjfél. Befúrtam magam a nappali erezett szempároktól hemzsegő, erjedésnek indult légterébe. Koccintani akartam a virslis lánnyal az újévre. Találtam egy lerakott poharat, kiöntöttem a benne maradt löttyöt a mellettem ágaskodó szobanövény földjére és letöröltem róla a zsíros, rúzsos mocskot. Kézről kézre járt a pezsgősüveg, mire elért hozzám, már üres volt. Leraktam a poharat, és elindultam megkeresni a lányt. A tömegben nem láttam, visszamentem a főzőfülkéhez, ott se volt. A szobákban kiterült testek feküdtek, a földön, az ágyakon, a fürdőkádban egy sötét alak kuporgott és vonyított, az erkélyről fáradhatatlanul hányták le a petárdákat. A lányt nem találtam sehol. Próbáltam kérdezősködni, szép lány, virs­lit főzött, rózsabogár körmök, hm? Senki. 

Az ünneplés aztán egyre halkult, egyre többen nyúltak el öntudatlanul, néhányan elszállingóztak, én is fáradt voltam és unott. A cipőmet kerestem az előszobában, félrenéztem és megláttam az étkezőasztal közepén egy nagy tál virslit. Az asztal körül a székek betolva. A virsliket szépen elrendezték a tányéron, héjukat gondosan eltávolították. Leültem és elkezdtem enni. Csíkos tenyerembe izzó fájdalom nyilallt.