Ajándékozás

Mindjárt a nyakunkon a karácsony, mondta a minap egy kedves ismerősöm. Majd nagyot sóhajtva hozzátette, hogy az erre félretett pénzt fel tudná használni más célra is. De ezt az összeget erre szánta, ezt már nem is bánja, győzködte magát. Sokkal inkább gond, hogy kinek mit vegyen. A családi szabályt már évekkel ezelőtt felállították. E szerint a felnőtt testvérek és azok házastársai nem kapnak ajándékot egymástól karácsonykor. Sőt, abban is megállapodtak, hogy egy ennél kicsit bővebb körben, a születés- és névnapokat össznépi családi napon ünneplik meg. Arról most egy szót se, hogy mit kapjon a legjobb barát és/vagy barátnő.

Hiba, ha ösztönösen azt vesszük meg, amit magunknak szeretnénk

A családban ajándékot venni csak a gyerekeknek kell, igaz, az ifjak kora hattól tizenhat évesig terjed, ezért aztán nem könnyű a döntés, főként, hogy lényegében mindenkinél megvannak a szükséges tárgyak, eszközök, játékok.

Szerencsére szeretik a zenét és olvasnak is. Ez azonban nem igazán könnyíti meg a helyzetet, mert azt nem tudni pontosan, hogy éppen mit szeretnek és mit nem. Illetve megvan-e már a családnak a legújabb, legdivatosabb zenei, irodalmi alkotás.

Ha már ezt kinyomoztuk, nyert ügyünk van. Gyakran elkövetett hiba, hogy ösztönösen azt vesszük meg, amit magunknak szeretnénk. Pedig tudvalévő, hogy ízlések és pofonok...

Azért rábízhatjuk magunkat ízlésünkre és pénztárcánkra, hiszen karácsonykor (sem) az ajándék, pláne nem annak az ára a lényeg, hanem a szeretet, ami összefűz bennünket.