Ötvenhárom éve ballagtak

Vannak osztályok, amelyek rendszeresen találkoznak, akár évente, vannak, amelyek csak a nevesebb évfordulón jönnek össze, mint például az ötévesen, és vannak távolabbi időket felidéző találkozók is. Az évek múlása azonban sosem feledteti azokat a közös élményeket, amiket a gyerekkor meghatározó időszakában szerzett az ember. Ilyen emlékeket elevenítettek fel a közelmúltban Mezőfalván az 1968-ban ballagott diákok. Ahogy ők mondták, az akkor még csak „kis iskolaként” ismert intézményben. Találkozásuk rövid történetét osztották meg lapunkkal.

– Ötvenhárom évvel ezelőtt ballagtunk, és azóta minden ötödik évben találkoztunk. Az idő elteltével és sok osztálytársunk elvesztésével úgy döntöttünk, ezek után minden évben összejövünk. Sajnos idén is elveszítettük két társunkat, akik meghatározó személyei voltak csoportunknak. Értük és a többiekért gyertya égett az asztalnál, mi pedig elmeséltük egymásnak, mi is történt velünk a két év alatt, amíg a pandémia miatt nem találkozhattunk! Vacsora, tánc, torta felvágása – amelyet Jakóné Mészáros Julcsi osztálytársunk süttetett – volt a program. A kép a tortán a régi iskola épületét ábrázolja. Mi még oda jártunk, szerény és alacsony terembe, ahol mégis jól éreztük magunkat! A találkozón szép számmal képviseltették magukat az egykori diákok, de sajnos nem elegen. Drága Ilus óvó néni, sokunknak vigyázója, tanítója idén is a vendégünk volt. Kedves, bájos megjelenésével erősítette a csapatot. Az összejövetel végén csak erősödött bennünk az a vágy, hogy jövőre is találkozzunk, ha lehet, legalább ebben a létszámban. Nagyon örülnénk a most lemaradók csatlakozásának is – olvashattuk Spitz Margit Hírlaphoz eljuttatott beszámolójában.