ZX Spectrum – az első gépem

A Török-ház udvarának sarkában fából színpadot építettek, a közönség pedig egy templomból kiselejtezett padokon foglalt helyet. A Török-ház megtelt élettel, s az udvarán mutatták be Örsi Ferenc Kilóg a lóláb című darabját Benkóczi Zoltán, Czibulás Péter, Frajt Edit, Halász Aranka és Szerémi Zoltán szereplésével. Az előadást megtekintő német vendégek legnagyobb örömére egy Sinclair ZX Spectrum típusú számítógépről vetítették ki a darab német nyelvű szövegét egy nagy televízió képernyőjére. Az előadások előtt és után a házban büfé működött, ahol sok ismert művész fordult meg, s az éppen használaton kívüli kis Spectrum gépen játszani is lehetett. Mivel anyai nagyszüleim a Török-ház másik oldalában éltek, ezért a nyolcvannégyes vakációm nagy részét ott töltöttem, és néha besegítettem a büfében vagy a pénztárban is. Kiegészítő programként budapesti középiskolások a Macskák című musicalt mutatták be nagy sikerrel. Remek kis közösség alakult, melynek tagjaival jó volt találkozni és beszélgetni.

A Spectrum mély nyomokat hagyott bennem, amit a szüleim is láttak rajtam. Apukám, látva érdeklődésemet és a jövőt, megígérte nekem, hogy ha egyszer lesz rá lehetősége, akkor vesz nekem egy ilyen gépet, ami a nyolcvanas évek Magyarországán nem volt könnyű dolog. A következő esztendő tavaszán apukám a munkája miatt hivatalos kiküldetésbe utazott Nyugat-Németországba. Amikor hazaért, egy lepecsételt dobozt tartott a kezében, s azt sem tudtuk, hogy sírjunk vagy nevessünk, bár én inkább az előbbi felé hajlottam. A ferihegyi érkezést követő vámellenőrzéskor ugyanis a vámfizetési kötelezettség mellett a magyar hatóság lepecsételte a számítógépet azzal, hogy amíg nem küldi el a határozatot, addig tilos kinyitni a gép dobozát, így hiába kaptam meg a kis masinát, hetekig nem használhattam. Aztán eltelt néhány hét, lekerült a pecsét a gépről, majd rácsatlakoztattam a hetvenhétben vásárolt Jupiter típusú fekete-fehér televíziónkra, és elkezdődött a számítógépes korszakom. A negyven­nyolc (!) kilobyte-os kis gépbe kazettás magnón lehetett betölteni a különféle – főleg játék – programokat.

Az F–15-ös vadászgép szimulátora volt a kedvencem

Örökre emlékezetesek maradtak a Thro The Wall, a Horace, a Flight Simulation, a Figh­ter Pilot, a Manic Miner, a PSSST és a Jetpac nevű játékok. E programok közül az F–15-ös vadászgép szimulátora a Fighterpilot volt a kedvencem. Mai szemmel végtelenül egyszerű grafikával, egy géppel és két repülőtérrel nem volt egyszerű a használata. Egy-egy program betöltése néha öt-tíz percig is eltartott, s a jellegzetes „prüntyögő” hangok közben (színes tv-n) kék-sárga csíkok villogtak. Szerencsére napjainkban, az internet korszakában online is elérhetők ezek a játékok, és világszerte népszerűek. A sok játék mellett azért megtanultam a BASIC alapjait is, ami főiskolás éveim elején nagy segítséget jelentett, és motivációt adott az angol nyelv tanulásához. Az első, megtanult angol szavaim között volt a „load”, a „print”, a „save” és a „go to”. Mai szemmel nagyon praktikus gép volt a ZX Spect­rum, mert minden utasításnak egy gomb felelt meg, ezért nem kellett azokat végig begépelni. Szintén nagy előnye e kis gépnek, hogy – szemben a Commodore 64-gyel – nem kellett hozzá saját magnó, és bármilyen kazettás magnetofonra rá lehetett csatlakoztatni. Szerencsére a hazai üzletekben viszonylag hamar nagyon jó minőségű könyvekhez lehetett jutni, ami nagyon megkönnyítette a gép használatát. Az egykori álomgépem ma is üzemképes, és korához képest jó állapotban emlékeztet szép emlékű diákéveimre.