Floridából jár haza feleségével az egykori MÜM-ös szakoktató

Laci bácsi 1940-ben született Fehérvárcsurgón, és a háború utáni nehéz időkben felnőve lakatosnak tanult.

Nagy tervek

A jobb megélhetés reményében 1957-ben, mindössze 17 évesen érkezett Sztálinvárosba. A Dunai Vasmű egyik szerszámműhelyében kapott állást, de társadalmi munkában építkezéseken is segédkezett. Becsületes, dolgos ember lévén a rendezettebb Kőműves utcai munkásszállón lakhatott 20 éves koráig, akkor behívták katonának. Ott döntötte el, hogy leérettségizik és technikumban folytatja tanulmányait. Sikeresen vette az akadályokat, és felvették a Makarenkó szakmunkásiskolába oktatónak. Szerette a tanítást, a gyerekeket, még fotószakkört is tartott nekik. 1964-ben összegyűlt annyi pénze, hogy saját lakásra fizessen be. Családot alapított, gyermeke született, de a korán jött magánéleti válsága hamar új döntésre sarkallta. Nem találta a helyét idehaza, kilátástalanságában egyre többet gondolt az ´56-os menekült bátyjára. A tervek szövögetését tett követte. Miután nem kapott útlevelet, jelentkezett egy csoportos bécsi turistaútra. Mivel közeledett az augusztusi tantestületi alakuló ülés, leleményesen egy orvosi igazolással érte el, hogy elengedjék. Pár nap múlva már egy buszon zötyögött nyugat felé.

Út a szabadságba

1972-t írunk, ügynökök és besúgók mindenütt. A külföldi turistautak sem voltak kivételek, minden csoportban ült egy „kakukktojás”. Vigyázni kellett hát, ki mit mond, így az utazás feltűnés nélküli, semmitmondó beszélgetéssel telt. A határnál azonban a szokásosnál alaposabb ellenőrzésre került sor. Lámpákkal, tükrökkel kémlelték a jármű alvázát a vámosok, kutyákkal szimatoltatták a raktér bőröndjeit, és az utastérben is szigorú vizsgálat kezdődött. Laci bácsihoz érve a finánc egy nagy csomagra mutatott: kinyitni! Ízekre szedte a poggyászt, de szerencsére a mellette lévő kisebbre már nem volt kíváncsi. Abban lapult ugyanis az iskolai fotólaborban lefényképezett bizonyítványainak összes negatívja. Ha a tiszt megtalálja, börtönben is végződhetett volna a kaland.

Bécs

A megérkezést követően kellemesen telt az idő a császári főváros programjaival, ám a negyedik napon, a búcsúvacsorán már egy lány nem jelent meg. Az utasok között megkezdődött a találgatás: vajon ki lesz a következő? Másnap reggel a 32 éves férfi számára elérkezett az idő. Folyósó végi szobájában összecsomagolt, nagy levegőt vett, és a reggeliző asztalsor helyett a szálloda kijárata felé indult. A portás sokatmondóan bólintott felé, mintha jó szerencsét kívánt volna. Később kiderült, hogy távozását felfedezve a busz azonnal visszatért Magyarországra. A történet a nemzetközi lágerben folytatódott, két hét karantén következett. Az egykori orosz laktanyában több keleti blokkból származó várta már a zöld jelzést a tovább utazáshoz. Laci bácsi ez idő alatt is munkát vállalt a táboron belül, később a városban is, ahol megismerkedett a fiatal Margit nénivel és tízéves lányával. Ők Kanadába készültek, várták a meghívót. A barátkozás akkor szakadt meg közöttük, amikor Fenyvesi névre fél év után végre megérkezett a repülőjegy Amerikába.

Új haza

A dunaújvárosi vándor immár álmai földjére léphetett, és azonnal munkához látott. Jó képességei, szakrajztudása révén több, köztük magyar műhelyben megfordult, közben angolul tanult.

Négy hónap múlva váratlan hívást kapott a New York-i repülőtérről. A vonal végén a Bécsben hagyott hölgy és lánya szólalt meg. Nem volt kérdés, bátyjával azonnal értük mentek.

Két hét múlva már önálló életet kezdtek egy bérelt házban. Azóta is egy párt alkotnak, csaknem ötven éve. Laci bácsi legjobb munkahelye végül egy orvosi műszergyártó cég lett, ahonnan 29 év után, 65 évesen ment nyugdíjba.

Margit néni pedig a kétkezi munkát idővel könyvelői, majd ingatlanos állásra cserélte. Emellett 22 éven át rendszeresen indult maratoni futóversenyeken New Yorkban, Washingtonban, Philadelphiában és a 100. bostonin is részt vett. Idős korára a házaspár úgy döntött, hogy Connecticutból a meleg Floridába költözik. Lake Worth lett az új otthonuk, ahová korábban nyaralni jártak, és ahol már évek óta tagjai voltak az Amerikai Magyar Klubnak.

Hagyományőrzés

E magyar közösségben évenként szokás a tagság megújítása és az új elnök jelölése. Négy éve Laci bácsira esett a választás, azóta is ő vezeti a kinti klubot. Felesége, Margit néni a pénztárosa.

Kezdetben 5-6 órás, belépős vacsoraesteket tartottak, ahol egy jellegzetes magyar menüsor és zenekar várta a vendégeket minden hónapban. A járványintézkedés megszakította ezt a hagyományt, a klubtagok száma is száz fő alá esett, de mégsem adták fel. Újabban piknikeket rendeznek helyette, amelyre bárki eljöhet és vásárolhat az amerikai szájnak oly szokatlan ételek közül.

Legnépszerűbbek a kolbász, a töltött káposzta, a paprikás csirke, a bográcsban főtt marhapörkölt és persze a gulyás. Természetesen eredeti receptúra alapján idézik fel az óhaza ízeit az önjelölt szakácsok. Csak egy baj van: az amerikai fűszerpaprika inkább sárga, mint piros. Ennek ellenére jól fogynak a gasztronómiai remekek, ízlik a sokadik generációs magyar gyerekeknek is. A klubélet nemcsak a szórakozásról és a sütés-főzésről szól. A karácsony és a húsvét tisztelete mellett a két nagy nemzeti ünnep, március 15-e és október 23-a emlékének ápolása is fontos érték a kintiek számára. Kiöltöznek, díszítenek és kis műsor keretében felolvasásokat tartanak, szavalnak, Himnuszt énekelnek. A trikolorba öltözött klub ilyenkor válik igazán magyarrá, Laci bácsi és Margit néni örömére. Bár Florida messze van, ők máig kettős állampolgárok és Dunaújvárost is az otthonukként emlegetik – akcentus nélkül.