Sikere kulcsa, hogy személyét minden politikai oldal elfogadta

„Andrássy Gyula gróf csúcsa volt a magyar úri nobilitásnak és a magyar szellemnek. Ha Deák Ferencz a magyar paraszt inkarnácziója, azoknak összes bölcsesége egy fejben, Andrássy a magyar úr finomsága, charme-ja és szeretetreméltósága desztilált alakban. Nagyúr tudott lenni, a nélkül, hogy gőgös legyen, mindenkit megnyert, sőt megigézett, a nélkül, hogy leereszkedőnek látszanék”.

Mikszáth Kálmán

1823. március 3-án született az Osztrák–Magyar Monarchiában a legnagyobb politikai karriert befutó magyar főúr, gróf Andrássy Gyula, aki különleges életpályán jutott el a közös külügyminiszteri, illetve a magyar miniszterelnöki székig.

Fiatalkorában katonaként és diplomataként is részt vett a szabadságharcban, amiért Világos után halálra ítélték, ezért az emigrációt választotta. Kisebb megszakításokkal Párizsban élt, ahol tevékenyen részt vett a társasági életben. Kora egyik legszebb férfija volt, nemhiába hívták őt a francia fővárosban a hölgyek úgy, hogy „a szép akasztott férfi”.

Miután Ferenc József császár megbizonyosodott arról, hogy Ausztria nem őrizheti meg nagyhatalmi pozícióját a magyarokkal való kiegyezés nélkül, így eldöntötte, hogy tárgyalni fog a magyarok mérsékelt képviselőivel. Itt elsősorban Deák Ferenc személye volt a döntő, de meghatározó tényező volt még ebben a kérdésben gróf Andrássy Gyula is, aki amnesztiában részesült, s akit Deák javaslatára 1867. február 17-én magyar miniszterelnökké nevezett ki az uralkodó, így megalakulhatott a szabadságharc utáni első magyar kormány. Gróf Andrássy Gyula végezte el a nádori (a király után a legnagyobb országos méltóság volt) teendőket Ferenc József koronázási ünnepségén, majd 8 éven át, az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminisztereként tevékenykedett.

Sikeres diplomata volt, jó barátságban volt Bismarck német kancellárral, és ő képviselte a Monarchiát az 1878-as berlini kongresszuson, amelynek célja az orosz–török háború utáni balkáni országok további sorsának meghatározása volt.

Jelentős szerepet játszott a magyar–horvát kiegyezés létrejöttében, a nemzetiségi törvény megalkotásában, valamint az önálló Magyar Honvédség megalakításában.

Arisztokrata családba született

1823. március 3-án született gyermek édesapja gróf Andrássy Károly, még édesanyja Szapáry Etelka grófnő volt, a születési helyéről megoszlanak a vélemények, egyesek szerint Kassán, vagy Oláh­patakon született, míg mások szülőhelyként Tőketerebest jelölik meg. Hazafias neveltetésben részesült, az Andrássy család ugyanis hagyományosan ellenzékinek számított. A budai Királyi Katolikus Egyetemi főgimnáziumában végezte el a középiskolát, majd jogi tanulmányokat folytatott. A diploma megszerzése után hosszú külföldi utazásokon vett részt, majd hazatérése után a Tisza szabályozása során személyesen is megismerkedett gróf Széchényi Istvánnal, aki nagy hatást gyakorolt rá. Széchényi rögtön felismerte Andrássyban a tehetséget, és nagy jövőt jósolt számára. Egyszer azt mondta Andrássyról:

„minden lehet belőle, még Magyarország nádora is”

Arisztokrataként, katonaként és politikusként a haladás eszméit szolgálta

Gróf Andrássy Gyulát 1847-ben Zemplén vármegye képviselőjének választották be az országgyűlésbe, ahol Kossuth Lajos politikai elképzeléseit támogatta. 1848. március 13-án, Bécsben kitört a forradalom és Andrássy Gyula tagja lett annak a küldöttségnek, amely 1848. március 15-én Pozsonyból Bécsbe utazott. Egy hónap múlva Zemplén megye főispánja lett, majd később a felsőház ideiglenes jegyzője, ezt a tisztséget egészen 1849. október 9-ig töltötte be.

Hamar bekapcsolódott a magyar szabadságharcba

1848. szeptember 27-én Móga János altábornagy Velencén állomásozó seregéhez csatlakozott, részt vett a pákozdi csatában is, ezért 1848. október 9-én Andrássy Gyulát őrnaggyá és zászlóaljparancsnokká nevezték ki. Novemberben viszont már az Országos Honvédelmi Bizottmány bízta meg fontos vizsgálóbizottsági feladatokkal.

A következő év tavaszán ismét csatlakozott a harcoló alakulatokhoz, ezredesi rangban részt vett az isaszegi és a nagysallói csatában, majd jelen volt Komárom várának felmentésénél is, de Pest-Buda visszafoglalásában is nagy szerepet vállalt. 1849 júniusában diplomáciai feladatot kapott, ezért Isztambulba utazott, ahol igyekezett rávenni a török kormányt, hogy járjon közben a románoknál az osztrák császári csapatok lefegyverzése ügyében. A törökök az angolok támogatása nélkül, félve az orosz válaszlépéstől, ezt nem merték megtenni.

A szabadságharc bukása után Andrássy a török fővárosban maradt, annyit azonban sikerült elérnie a török szultánnál, hogy a magyar menekülteket Isztambul nem szolgáltatta ki a bécsi udvarnak. Mint a szabadságharc egyik meghatározó személyiségét, Andrássy grófot az osztrák hadbíróság távollétében halálra ítélte és jelképesen felakasztotta. Innen ered a „szép akasztott férfi” elnevezés. Gróf Andrássy Gyula 1849 novemberében elhagyta Törökországot, és Párizsban telepedett le.

Az emigrációs évek, majd a hazatérés

Párizsban – ahol nagyon sok honfitársa élt menekültként – aktív tagja lett a magyar emig­rációnak, fokozatosan építette ki diplomáciai kapcsolatait, és szinte minden fontos párizsi társadalmi eseményen részt vett. A megnyerő kinézetű, jó modorú, okos férfi hamar nagyon népszerű ember lett a francia fővárosban. Nagy szenzációnak számított, amikor 1856-ban elvette feleségül a tekintélyes erdélyi főnemesi családból származó gyönyörű Kendeffy Katinka grófnőt. A házaspárnak három gyermeke született, Tivadar (1855–1905), Gyula (1860–1929) és Ilona (1858–1952). Az amnesztiát végül Andrássy Gyula anyja, gróf Szapáry Etelka érte el a bécsi udvarnál.

Hazatérte után Deák Ferenc köréhez csatlakozott, majd részt vett az 1865-ös ország­gyűlésen, sőt annak 1867-ig alelnöke is volt, továbbá nagy szerepet vállalt a kiegyezés létrejöttében is. Deák Ferenc mellett a kiegyezést előkészítő tárgyalások másik vezetője lett, így amikor a bécsi udvar elfogadta a magyar javaslatokat, senki sem csodálkozott azon, hogy gróf Andrássy Gyulát nevezte ki Ferenc József császár az új magyar kormány miniszterelnökévé.

Hatalmas karriert futott be

Andrássy személyét mindegyik magyar politikai oldal elfogadta, így az új kormány 1867. február 17-én le is tette a hivatalos esküt. Gróf Andrássy egészen 1871. november 14-ig magyar miniszterelnök és egyben hadügyminiszter is lett. A dualista rendszer egyik élharcosa és védelmezője volt, mind otthon, mind külföldön egyaránt. Komoly harcot vívott a trializmus képviselői ellen. Ezt az irányzatot főleg a cseh politikusok képviselték, ők azt szerették volna, hogy a cseh korona volt országai – Csehország, Morvaország és Szilézia – a magyarokhoz hasonló jogokat kapjanak. Érdekes, hogy a később Szarajevóban meggyilkolt trónörökös, Ferenc Ferdinánd is támogatta ezt az elképzelést, sőt egyes történészek ezzel magyarázzák Eduard Beneš (későbbi csehszlovák elnök) magyargyűlöletét is.

Gróf Andrássy Gyulát 1871 novemberében megválasztották az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminiszterének, mint a külügyi tárca vezetője mindvégig németbarát és oroszellenes politikát folytatott.

Egy ideig még a birodalom közös pénzügyeit is felügyelte, ebből is látszott, hogy az akkori európai nagyhatalom egyik meghatározó egyénisége volt. Az 1878-as berlini kongresszuson az Osztrák–Magyar Monarchia lehetőséget kapott arra, hogy annektálja Bosznia-Hercegovinát, de a felmerülő magas költségek és az elrendelt katonai mozgósítás végett hazájában is sok bírálatot kapott, ezért Andrássy lemondott posztjáról. Előtte azonban még tető alá hozta Németországgal azt az alapszerződést, amely a két ország gazdasági, katonai és politikai együttműködéséről szólt, és a következő évtizedekben meghatározó tényezővé vált mindkét birodalom életében.

Visszavonult,de aktív életet élt

Miután távozott a külügyminiszteri posztról, ország­gyűlési tevékenységét helyezte előtérbe, mindvégig harcolt a dualista politikai rendszer megerősítéséért. Jó barátságban volt Erzsébet királynéval (Sisi) – sok alaptalan pletyka is keringett kapcsolatukról –, ez is közrejátszott abban, hogy Sisi otthon érezte magát Magyarországon, és mint az uralkodó felesége, több magyar ügyben is sikeresen közbenjárt.

Andrássy gróf büszke volt katonai címeire, tábornoki rangig vitte, de nagyon művészetpártoló arisztokrata is volt, a Fővárosi Közmunkák tanácsa elnökeként egyik megálmodója volt Budapest mai napig csodált modern arculatának, továbbá saját kastélyait is maga tervezte meg. Szerette a tengert, a mai Horvátország területén fekvő Opatijához közeli Voloskon épített villát, ahol sokat tartózkodott, a halál is ott érte 1890. február 18-án, 66 éves korában. Egy nemzet gyászolta. Tisza Kálmán akkori miniszterelnök Andrássy-emlékmű előterjesztésére tett javaslatot, majd lovas szobrát 1906-ban avatták fel az Országház előtt. Az ünnepségen megjelent Ferenc József császár is, aki elismerően beszélt gróf Andrássy Gyuláról. Az Osztrák–Magyar Monarchia meghatározó személyisége volt gróf Andrássy, a magyar nemzet sokat köszönhet a „szép akasztott férfinak”!

Felhasznált irodalom

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1823_marcius_3_ezen_a_napon_szuletett_id_grof_andrassy_gyula/

Angyal Dávid 1941: Gróf Andrássy Gyula (1823–1890). Értekezések a Történeti Tudományok köréből XXV.

Szente Zoltán: Kormányzás a dualizmus korában. A XIX. századi európai parlamentarizmus és Magyarország kormányformája a kiegyezés után 1867–1918.

Kozári Monika: Andrássy Gyula.

Sebestény Sándor: Emlékképek gr. Andrássy Gyula életéből.

Tőkéczki László: id. gróf Andrássy Gyula politikai irányeszméi.