Amíg élünk, tanulunk

Azt hiszem, senkit sem kell meggyőznöm arról, hogy jelenlegi száguldó, folyamatosan fejlődő világunkban milyen fontos szerepe van a tanulásnak, ahhoz, hogy egyáltalán a lépést tudjuk tartani. Bizonyára sokaknak ismerősen cseng a „lifelong learning” élethosszig tanulás kifejezés. A jó pap is holtig tanul elvét követve ma már gyakorlatilag életünk végéig képeznünk kell magunkat, hiszen így több lehetőséghez jutunk akár a munkaerőpiacon, akár a vállalkozások világában.

Természetesen az sem mindegy, hogy mit tanulunk, felnőttként pláne nem, hiszen az időnk általában korlátozott, és megannyi feladat mellé kell „beszúrni” a tanulást. Azonban a felnőttkori tanulásnak egyéb motivációi is lehetnek. Például szeretnénk megőrizni szellemi frissességünket, vagy új ismereteket akarunk szerezni a mindennapi életünkben való boldogulásunkhoz, esetleg hobbinkhoz. De lehet, hogy csak arra vágyunk, hogy kiszakadjunk kicsit a hétköznapok taposómalmából, új embereket, közösségeket megismerve. Így voltam én a virágkötészettel. Imádom a növényeket, a természetet, és kreatív foglalkozásra vágytam. Mindig is éreztem, tudtam, mi az, ami örömmel tölt el és egyben sikerélményt is nyújt. Nem mellesleg közben remek embereket ismerhettem meg. Egy-két halovány próbálkozást kivéve nem dolgoztam virágkötőként. De szép koszorúkat tudok házilag készíteni különböző alkalmakra. Közben megnyugszom és kikapcsolódom. Ez az én profitom. Megérte.