A legendás nő életében csúcsok és mélységek váltották egymást

Történelem

Karády Katalin mítosza a negyvenes évek első felében keletkezett. Első nagy sikere, a Halálos tavasz után öt év alatt húsz film és számos lemez készült vele, és a magyar filmgyártás egyik legnagyobb női sztárja lett. Egyszerre volt a titokzatos Marlene Dietrich, de volt benne valami fenséges, királynői, mint Greta Garbóban.

Bacsó Péter filmjében viszont háttérbe került Karády, mint az ünnepelt film­sztár, inkább magánélete került előtérbe, itt elsősorban szerelméhez, Ujszászy István vezérőrnagyhoz fűződő viszonya lett kidomborítva. A tábornok szerepét a filmben a szintén nagyon népszerű Cserhalmi György alakította.

Kanczler Katalin Mária néven született

Budapesten, pontosabban Kőbányán látta meg a napvilágot 1910. december 8-án, egy nagyon szegény, hétgyermekes proletárcsaládban. Apja, Kanczler Ferenc cipészmesterként dolgozott, aki nagyon agresszív volt, állandóan bántalmazta gyermekeit, így a kis Katalint is. Az akkori korra jellemző volt, hogy a szegény magyar családok gyermekeit néhány évre külföldre vitték módosabb családokhoz, azok nevelték és taníttatták őket, így került ki gyermekként Katalin Svájcba és Hollandiába, ahol öt évig élt. Miután hazatért, a Kereskedelmi Leányiskola tanulója lett, és a környék legszebb lányának tartották. Külföldön szerzett nyelvtudásával, visszafogott öltözködésével és tisztaságigényével elbűvölte a tanintézet diákjait. 1930-ban, miután apja elhunyt, férjhez ment a nála 18 évvel idősebb adóhivatali vámtiszthez, Varga András Rezsőhöz, de három év múlva elváltak. Egy társaságban figyelt fel rá Egyed Zoltán újságíró, aki azt ígérte neki, hogy színésznőt farag belőle. A Karády művésznevet is ő adta neki, majd elvitte a Nemzeti Színház egyik művésznőjéhez, aki ingyen vállalta tanítását. Az ismert színésznő tanodájában töltött három év alatt a színész szakma alapjain és az éneklésen túl, Karády Katalint megtanították még divatosan öltözködni és viselkedni is.

Úton a hírnév felé

A harmincas évek végén került sor első hivatalos fellépésére a Jób Dániel színházban, majd a Pesti és Vígszínházban kapott egyre jelentősebb szerepeket. Szépsége, magabiztossága, de bizonyos fokú távolságtartása nagy feltűnést keltett. Első mozifilmje – a Zilahy Lajos regényéből Polgár Tibor által rendezett Halálos tavasz – sikerét követően azonnal az akkori kor ünnepelt sztárja lett. Búgó, bársonyos hangjával, erős karakterével szinte megigézte a férfinézőket. A következő kilenc év alatt húsz filmfőszerepben láthatta őt a magyar közönség. Egyed Zoltán lett a menedzsere, aki kiváló érzékkel teremtette meg Karády hollywoodi sztárokéhoz hasonlítható személyiségét. A színésznő öltözködését, kalapjait, hajviseletét nők ezrei igyekeztek utánozni. Egy bálvány lett, tízezrek mentek Karády Katalin végett a magyarországi mozikba. A színpadon nem igazán érezte jól magát, a film közelebb állt hozzá. Csak 1942-ben hét filmet forgattak vele. Gyakran volt a másik magyar ünnepelt filmsztár, Jávor Pál partnere, egyszer még egy vígjátékban, az Egy tál lencsében is együtt szerepeltek, pedig Karády nem szívesen mosolygott a filmvásznon, mindig hűvösnek és elérhetetlennek szeretett mutatkozni. Amikor erre rákérdeztek, a művésznő így válaszolt: „A mosolyt csak más ajkán szeretem.”

Sem a németek, sem az oroszok nem szerették

Magánéletét homály fedte, később kiderült, hogy beleszeretett Ujszászy István tábornokba, Horthy Miklós kémfőnökébe, aki el is jegyezte a színésznőt, majd egy gyönyörű villát vásárolt számára a budai XII. kerületben. Érdekes, hogy az említett épület a rendszerváltást követően, a kilencvenes években Antall József, majd később Horn Gyula miniszterelnök lakóhelye volt. Karády balszerencséjére éppen 1944 tavaszán, a német megszállás ideje alatt szeretett bele Ujszászy István vezérőrnagyba, akit a nácik nem tartottak megbízhatónak. A háború után a férfinak zavaros körülmények között veszett nyoma, valószínűleg az oroszok fogták el, vagy végezték ki. A német bevonulást követően Karádyt fokozatosan ellehetetlenítették. Dalait letiltották a rádióból, új filmjének forgatását is leállították. 1944. április 18-án, a szövetségeseknek való kémkedés vádjával tartóztatta le a Gestapo (a Harmadik Birodalom politikai titkosrendőrsége 1934-től. Szervezője Hermann Göring volt, feladata pedig a náci Németország államrendjének védelme volt). Három hónapig tartották fogva, megkínozták, a fogságból barátai szabadították ki. Lakását kifosztva találta, fizikailag és lelkileg egyaránt rendkívül megviselték ezek a hónapok, ennek ellenére a nyilas rémuralom idején zsidókat bújtatott és mentett meg. Egyszer arany ékszereit nyilas tisztségviselőknek adta, ezzel megmentett több zsidó gyermeket a biztos haláltól. A háború után Karádyt a szovjetek sem kedvelték, annak ellenére, hogy Zilahy Lajossal együtt alapító tagja lett a Magyar–Szovjet Művelődési Társaságnak, fokozatosan mellőzötté vált. 1945–48 között még az Operettszínház foglalkoztatta, több operett főszerepét is eljátszotta, de az újrainduló magyar filmgyártás már nem számolt vele. A kommunista hatalom nem szimpatizált a Horthy-rendszer ünnepelt sztárjával. 1949-ben a hivatalos kultúrpolitika betiltotta a filmjeit, ő maga pedig többé nem léphetett fel a budapesti nagyszínházban. Karády nehezen viselte el ezt a mellőzöttséget, érezte, hogy elfogy körülötte a levegő. Utolsó fellépésére Kecskeméten került sor, de a közönség ekkor már elfordult tőle, nyilas bérencnek bélyegezték, és sörösüvegekkel dobálták meg.

Az emigrációt választotta

1951. február 9-én hagyta el végleg az országot filmjei kosztümtervezőivel, a Frank lányokkal, valamint házvezetőnőjével, Mohácsi Ilonával. Illegálisan lépték át az osztrák–magyar határt, egy kis ideig Ausztriában, Svájcban és Brüsszelben élt, majd 1953-ban Brazíliában telepedett le.

1968-ban New Yorkba költözött, ahol kalapszalont nyitott

Frank Irmával együtt kalapüzletet nyitottak, a brazil nők pedig állítólag odáig voltak a divatos, kézzel készült darabokért és a hatalmas hőség ellenére is sokan hordták modelljeiket. 1968-ban New Yorkba költözött, ahol szintén kalapszalont nyitott. Manhattanben volt az üzlete, ahol 2 és 15 ezer dollár közötti összegekért árulta saját készítésű darabjaikat. A vásárlók közé tartozott Shirley MacLaine és Nancy Reagan is. Karády szinte soha nem mutatkozott a boltban, egyetlen rajongó, vagy neves vásárló kedvéért sem jött elő. Egy elfüggönyözött részen, hátul dolgozott. Visszavonultan élt, csak néhány hangfelvétel készült vele. Nem látogatott haza, örökre fiatalnak akart megmaradni az emberek emlékezetében. Az emigrációba kényszerült színésznő az amerikai magyarság egyik meghatározó egyénisége lett, és a diaszpórában élő magyarok elkötelezett támogatójává vált. A legenda szerint Marlene Dietrich dél-amerikai körútjának egyik előadásán, Karády Katalint bemutatta J. F. Kennedynek. Állítólag maga az amerikai elnök invitálta meg Amerikába és mára már az is kiderült, hogy valóban Kennedy járt közben, hogy amerikai vízumot kaphasson, igaz ebben sokat segített az elnök két testvére, Robert és Edward is.

Utolsó évek és az itthoni temetés

A kommunista Magyarországon Karády tiltólistára került, filmjeit nem vetítették, zenéit sem játszották. 1978-ban valami okból kifolyólag feloldották ezt a tilalmat, ekkor újra Karády-kultuszban élt az egész ország, mozifilmjei vetítésére szinte lehetetlen volt jegyet kapni. Vitray Tamás 1989. november 17-én „Telefere” című műsorában telefonon beszélgetett vele pár percig, amelyben 1990. márciusra tervezett magyarországi látogatásáról is említést tettek, ami nagy szó volt, mert a művésznő kerülte az embereket és a feltűnést is. Nagyon zárkózott volt, nem járt társaságba és nem szívesen fogadott senkit még a lakásán sem.

Karády Katalin 79 esztendős korában, New Yorkban 1990. február 7-én halt meg. Magyar földben szeretett volna nyugodni, ezért hazahozták és a bazilikában ravatalozták fel, ahol hatalmas tömeg gyűlt össze. Az akkori magyar kormány Karády Katalinnak díszsírhelyet adományozott, a Farkasréti temető művészparcellájában.

A Knesszet (Izrael Állam egykamarás törvényhozó testülete és képviselőháza) 1953-as törvénye alapján, a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet (a Holokauszt Áldozatainak és Hőseinek Izraeli Emlékhatósága), a vészkorszak ideje alatt tanúsított hősies magatartásáért, 2004 decemberében posztumusz, a Világ Igaza kitüntetést adományozta Karády Katalinnak.

Izgalmas élete volt, csúcsok és mélységek váltották egymást benne, rengeteg legenda vette körül, de mindvégig megmaradt igaz magyar embernek!

Felhasznált irodalom

Hogyan lettem színésznő; Wanner, Bp., 1941.

Kelecsényi László: Karády Katalin; Múzsák – Magyar Film­tudományi Intézet és Film­archívum, Bp., 1984.

Hogyan lettem színésznő? Vallomások; szöveggond.: Furkó Zoltán.

Király Jenő: Karády mítosza és mágiája; Háttér, Bp., 1989.

Kristóf Károly: A Halálos tavasztól a Gestapo fogságig Megjelent a Világ c. lap 1947-48. évfolyamában folytatásokban; Krónika, Bp., 1987.

Bacsó Péter: Hamvadó cigarettavég. Filmregény.