Az életet jelentő víz, a Duna megszentelése

Dunaújváros

– Egyházunk nemcsak Jézus Krisztus megkeresztelkedéséről emlékezik meg január 6-án, hanem annak hatásairól is, amelyek között a víz megszentelése fontos helyet kap. E szent hagyományt megőrizte a bizánci egyház is, mégpedig kettős formában. Vízszentelés ugyanis nem csupán az általában január 5-én nagy alkonyati zsolozsmával végzett Szent Bazil Liturgiája végéhez kapcsolódik, hanem a január 6-ai Szent Liturgiához is. Az előesti vízszentelés a görögkatolikus egyházban templomokban történik, január 6-án azonban néhány pap és a püspök atyák a folyókhoz is kimennek, hogy megszenteljék azok vizét, ezáltal is kapcsolódva a Jézus Krisztus megkeresztelkedésének eseményéhez – mondta el lapunknak Kovács István parókus, aki kiemelte, az emberi élet elképzelhetetlen az életet adó víz nélkül. Ám a túl sok víz, az áradás már bajt jelent. Mint életünk minden területén, az arany középút megtalálása jelenti a helyes irányt. Ezt az arany középutat mutatja meg számunkra az Isten és az egyház. A vasárnapi, közel félórás szentelési szertartáson különböző énekek, könyörgések hangoztak el, ezek közül talán a legfontosabb a Vízkereszt Tropár, amely így fogalmaz: „A Jordánban való kereszteltetésedkor, Urunk, /kijelentetett nekünk a Szentháromság imádtatása; /mert az Atyának szózata bizonyságot tőn rólad, /kedves Fiának nevezvén téged, /a Szentlélek pedig galamb képében megerősíté a szózat csalhatatlanságát. /Ki megjelentél és a világot megvilágosítottad, / Krisztus Istenünk, dicsőség néked!” A szentelés első lépéseként egy háromágú gyertyát merítettem a vízbe, majd Krisztus monogramját rajzoltam a vízre, ezt követően pedig a papi áldó kereszttel megszenteltem a Dunát. Nagyon fontos a vízszentelések alkalmával a hívek jelenléte, mivel a sok gyönyörű imádság és himnusz nem csupán a vizek, hanem az abban részesülők megszentelését is kéri – fejtette ki Kovács István.