Törvényen kívülre helyezték az USA-ban a rabszolgaságot

Történelem Az alkotmányt az alaptörvény 1789-es érvénybe lépése óta huszonhét alkalommal módosították, amelynek menetét maga az alkotmány szabályozza. A módosítások kétlépcsős eljárásban születnek. Először a kongresszus, mindkét ház kétharmados többségével kezdeményezi az alkotmány módosítását, majd megfogalmazza a tervezett módosítás szövegét. Az alkotmánymódosítás akkor lép életbe, ha az államok háromnegyede jóváhagyja azt.

1865. december 6-án az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának 13. kiegészítésével a rabszolgaságot az USA-ban törvényen kívülre helyezték. A tizenharmadik módosítást Abraham Lincoln akkori amerikai elnök és a kongresszus tagjai is aláírták, ezt bizonyítja az erről szóló dokumentum is.

Az akkor kialakult helyzet polgárháborúhoz vezetett

Az amerikai polgárháború kitörésében a rabszolgaság eltörlése csak másodlagos szempont volt, a fő okoknak gazdasági és politikai hátterük volt. Északon ugyanis a farmerek kis parcellákon tevékenykedtek, amíg a déliek ültetvényeken, ahol zömével Afrikából erőszakkal Amerikába hurcolt rabszolgákkal dolgoztattak, sokszor embertelen körülmények között. Az északiak féltek attól, hogy idővel a tőkeerősebb déliek majd felvásárolják földjeiket, és ott is ültetvényeket létesítenek, a rabszolgák által biztosított olcsó munkaerővel.

Érdekes ellentmondás, hogy a fekete lakosság csak délen tudott betagolódni az ottani társadalomba. A déli lakosság mindössze 10 százaléka rendelkezett rabszolgákkal, sokan együtt dolgoztak velük a földeken és velük laktak a házakban, sőt együtt is utaztak, ami északon lehetetlen volt. Északon megjelent a feketék teljes felszabadítását szorgalmazó abolicionista mozgalom, de még a rabszolgatartást eltörlő északi államokban sem tudták elképzelni, hogy szavazati jogot adjanak az akkor már több mint 3,5 millió feketének. Észak és Dél ellentéte gazdasági okokkal magyarázható, amíg Észak az ipari termelésben volt érdekelt, addig a déli államok földműves társadalmat alakítottak ki. Mivel abban az időben az Amerikai Egyesült Államokban nem volt személyi jövedelemadó, a szövetségi kormányzat fő bevétele a vámokból és illetékekből állt, ami évtizedek alatt nehéz helyzetbe hozta a déli államokat az északiakkal szemben. A déli területek nyersanyagforrásként kapcsolódtak be a gazdaságba, az ottani nagybirtokok biztosították a dohányt és a gyapotot, azonban a gyorsan iparosodó Északkal szemben ez már hátrányt jelentett. A különbség a népesedés és az urbanizáció terén is megmutatkozott, vagyis Dél az évtizedek során egyre jobban elmaradt az északi színvonaltól, ezzel mind többet veszített politikai súlyából.

Az amerikai polgárháború

A déliek már 1858-ban is játszottak a gondolattal, hogy kilépnek az unióból, ezt csak fokozta, hogy az 1860-as elnökválasztáson a rabszolgatartás-ellenességéről híres Abraham Lincoln tűnt a legesélyesebbnek. A déli államok nagy része azzal fenyegetőzött, hogy Lincoln elnökké választása esetén kilépnek a szövetségből, majd miután Lincolnból elnök lett, be is váltották ígéretüket. Elsőként Dél-Karolina lépett ki az unióból, majd rövidesen még 6 másik állam – Mississippi, Florida, Alabama, Georgia, Louisiana, majd később Texas – is követte példáját. Új államszövetséget hoztak létre 1861 februárjában, Amerikai Konföderációs Államok néven, külön alkotmánnyal, majd Jefferson Davis személyében saját elnököt is választottak. Nemsokára a Konföderációhoz csatlakozott még Észak-Karolina, Virginia, Tennessee és Arkansas állam is.

1861. április 12-én Fort Sumter erődjének ostromával vette kezdetét az amerikai véres polgárháború. Az egyik oldalon 24 északi szövetségi állam (unionisták) katonái álltak, szemben az úgynevezett Konföderációba tömörülő 11 déli állammal (szecesszionisták). A déli államok 1860 és 1861 között kikiáltották függetlenségüket, és kinyilvánították jogukat az Uniótól való elszakadáshoz. A polgárháború több mint 970 ezer fő veszteséget követelt (a teljes lakosság 3 százaléka), ebből 620 ezer fő a halottak száma (1,78 százalék). Ez nagyobb veszteség, mint amit napjainkig az Egyesült Államok bármely más háborújában elszenvedett. A négy évig tartó véres polgárháború a déliek teljes vereségével végződött, miután a déli csapatok 1865. április 9-én letették a fegyvert az északiak előtt. Az egykori konföderációs államok 1870-re pedig mind betagolódtak az Amerikai Egyesült Államokba.

Abraham Lincoln a polgárháború hőse

A történészek és az amerikai állampolgárok, a mai napig az Amerikai Egyesült Államok három legjelentősebb elnöke közé sorolják. Az amerikai polgárháború hőse 1809. február 12-én született, ő volt az USA 16. és egyben az első republikánus elnöke. A katonai ismeretekkel is rendelkező Lincoln 1860-as megválasztása előtt ügyvédként dolgozott Illinois államban, mint állami tisztviselő, majd kongresszusi képviselő, valamint kétszer jelöltette magát – sikertelenül – szenátornak. Mint a rabszolgaság egyik legnagyobb ellenzője a Republikánus Párt elnökjelöltje lett, majd 1860-ban meg is választották az Amerikai Egyesült Államok elnökének. A lázadónak nyilvánított déli államokat katonai erővel akarta leverni, kézben tartotta a háború irányítását, mint az Amerikai Egyesült Államok főparancsnoka, ő jelölte ki a különböző hadműveleteket irányító tábornokokat is. A Republikánus Párt belügyeit jól kezelte, pártja hangadóit bevonta háborús kabinetjébe, és kompromisszumos együttműködésre késztette őket. Sikeresen oldotta meg 1861-ben a diplomáciai nézeteltérést Anglia és az Egyesült Államok között. Elnöksége ideje alatt a polgárháború lezártával, az Unió irányítása alá kerültek a rabszolgatartó államok. Hivatali idejére esett a 13. alkotmánykiegészítés, a híres emancipációs kiáltványa, majd az 1864-es elnökválasztáson ismét neki szavaztak bizalmat. A polgárháborúban Északot győzelemre vezette, és törvényileg eltörölte a rabszolgaságot.

Hat nappal a déliek kapitulációja után, Abraham Lincoln merénylet áldozata lett, a gyilkosság 1865. április 14-én este 10 és 11 óra között történt Washingtonban, a Ford Színházban. Lincoln a feleségével és több más személlyel együtt az előadást nézte, amikor az elnöki páholyban John Wilkes Booth, egy ismert, de a déliekkel szimpatizáló színész belépett a páholyba és fejbe lőtte az elnököt, aki másnap belehalt sérüléseibe. Abraham Lincoln volt az első amerikai elnök, akit hivatali ideje alatt öltek meg.

A tizenharmadik alkotmánymódosítás

Ez a kiegészítés törvényen kívül helyezi a rabszolgaságot és minden egyéb, nem önként vállalt szolgasági viszonyt, kivéve az olyan eseteket, amikor ez törvényesen kiszabott büntetés része. Ilyen például az, hogy ki lehet szabni közmunkavégzést kisebb súlyú vétségek büntetéseként.

Az alkotmánymódosítást a polgárháború végén, 1865. január 31-én fogadta el a kongresszus, és 1865. december 6-án lépett életbe, miután az államok háromnegyede, köztük nyolc déli állam is ratifikálta azt. Érdekes, hogy Mississippi állam törvényhozása csak 1995-ben hagyta jóvá a tizenharmadik alkotmánymódosítást, ennek ellenére a rabszolgaság természetesen megszűnt még akkor Mississippiben is.

Ez az alkotmánymódosítás érvénytelenítette az eredeti alkotmány több szakaszát is. Az alkotmány negyedik fejezetének második szakasza például figyelembe veszi, hogy az unió egyes államaiban legális volt a rabszolgaság, amíg másokban nem. A szakasz előírja, hogy ha egy rabszolga valamelyik rabszolgatartó államból valamelyik szabad államba szökik, akkor ezzel nem nyeri el a szabadságát, hanem őt kérésre vissza kell szolgáltatni a tulajdonosának. Az alkotmány első fejezetének második szakasza a népszámlálásokról és az ezek függvényeként kiszámított kongresszusi képviseleti részesedésekről szólva előírja, hogy a rabszolgákat hatvanszázalékos súllyal kell számba venni. Ezek a rendelkezések mind hatályukat vesztették a tizenharmadik alkotmánymódosítás bevezetésével.

A későbbi módosítások célja is az volt, hogy a déli államokban élő volt rabszolgák helyzetét rendezze. Ezek a kiegészítések törvénybe foglalták, hogy mindenki, aki az Amerikai Egyesült Államok területén született, automatikusan állampolgára az USA-nak és egyben annak az államnak, amelyben él. Továbbiakban megtiltja, hogy valakitől a választójogot fajra, bőrszínre vagy korábbi rabszolga állapotára való hivatkozással megtagadják.

Ezek a rendelkezések fontos mérföldkői lettek nemcsak az amerikai társadalomnak, de az egész emberiség történelmének is.

Felhasznált irodalom

Hahner, Péter. Az Egyesült Államok elnökei (magyar nyelven). Maecenas kiadó (2006).

John Keegan: Az amerikai polgárháború. Budapest; Akadémiai Kiadó, 2012.

Janda-Berry-Goldman: Az amerikai demokrácia. Budapest, Osiris Kiadó, 1996.

Dömötör Attila – Buzek Zsuzsanna: Történelmi lexikon, Saxum Kiadó Bt, Budapest.

Carl Sandburg: Abraham Lincoln. Budapest, Gondolat Kiadó, 1965.

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1861_aprilis_12_kirobban_az_amerikai_polgarhaboru/.

https://mult-kor.hu/20110818_gazdasagi_ellentet_robbantotta_ki_az_amerikai_polgarhaborut.

Abraham Lincoln a polgárháborúban a csatatéren

Fotó: history.com/Bettmann Archívum/Getty Images