Örömteli bíbelődés megálmodni – és évente másikat készíteni

Így lett az advent nekem is a várakozás és az örvendezés ideje. Első karácsonyunkon még fánk sem volt, csak ültünk a férjemmel a parkettán (mert szék sem volt), és örültünk…

Aztán az évek során apránként lett mindenféle karácsonyi kellék, dísz, mütyür, szalag és boa, és a fánkat azóta is valami passzió alapján mindig másként öltöztetem. Sose legyen ugyanolyan. Úgy tapasztalom, minél sivárabb volt valakinek a gyermekkora, most annál inkább megadja a módját a külsőségeknek is. Nálam étlap is készül, a teríték pedig ünnepi a gyertyákkal, szalvétákkal, kristályokkal, porcelánokkal. A jó öreg dr. Jung biztosan kiderítené ennek gyerekkorban szerzett defektjét.

Meg nem mondom, mikor kezdtem az ajtóra való kopogtatókat készíteni, mert már a húsz évvel ezelőtti fényképeken is látszanak. Akkoriban még nem lehetett ilyen sokféle díszt kapni, magam gyártottam sógyurmából a gombákat, piros körömlakkal festettem a kalapját, és hibajavítóval a pöttyeit. A kicsike tobozokat fehér diszperzittel fröcsköltem be, mintha havas lenne. Nem volt még ragasztópisztoly, se kreatív bolt, de a drót és tűzőgép mindent megoldott. Ma már nincs szükség ilyen fondorlatokra, azt vesz az ember a hobbiboltban, amit csak akar. (Ragasztópisztolyom is van – tavaly karácsonyra hozta a Jézuska.)

A bejárati ajtóra lógatott kopogtatókoszorút minden esztendőben a szeszélyem szüli. Hol elegánsat szeretnék, hol murisat, máskor egyszerűt, vagy épp kedveset. (Kopogtatónk egyébként egész évben van, az évszaknak megfelelő, nyáron kis napernyőkkel díszítve, érettségikor nyakkendősen, matrózblúzosan, ősszel tökösen…)

A díszítéshez bármit felhasználhatunk. Selyemsálat, bojtos sapkát, konyharuhát, gombolyagot, gesztenyét, parafa dugót, mindent, amiben látunk valamit… Ha nincs ötletünk, a neten rákereshetünk, ezerszámra dobja elénk a találatokat. Készült tavaszi dekoráció csak színes gombokból, mintha a vadvirágos rét kicsiny virágai lennének, konfettis és szerpentines szilveszterre. A formák is változatosak: a klasszikus kerek mellett (ebből három is van, szalmakoszorú, vesszőből font és mohával borított) van csillag formájú, szív alakú, de előfordult, hogy képkeret szolgált alapként. Lakodalomra készülve csipkével és csokornyakkendővel két egymásba font gyűrű fogadta a vendéget, jelezve, jó helyen jár.

A karácsonyi alkotásaim közül talán a tavalyi a legszebb, hófehér boával borítottam az alapot, és pár ezüst dísz ékesítette. Az idei színében követi a divatot, a púderrózsaszín (rose gold) fonatra ezüst és burgundi bordó díszek ülnek: mákgubó, homoktövis, aszalt levelek, a gesztenye tüskés háza. Mind a természet ajándéka, amit egy szombati sétán összeszedhetünk, hogy aztán ihletet kapva, átszínezve újragondoljuk.

Az örök kérdés: mikor, miért?

E helyütt arról kellene bölcselkedni, mikor jött divatba az ajtódíszek használata. A kérdés megválaszolásához feltúrhatjuk a könyvtárakat, de nem lelünk rá ennek pontos időpontjára. Valamikor réges-régen… Nagyjából abban a pillanatban született meg az ajtódíszítés vágya, amikor valaki virágot tett egy vázába. Vagy mintát szőtt a kunyhó ablakát takaró függönybe. Vagyis az igényességgel pontosan egyidős. Ez aztán az ízléstől és lehetőségtől (tehetősségtől) függően a legváltozatosabb kifejezéseket szülte. Az ajtódíszek ma is fénykorukat élik, amit bizonyít, hogy egész iparág (home art) épült rájuk.