Mesés lekvárok Erikától, az üveghegyen túlról

– A lekvárfőzés hogyan jött az életedbe?

– A málnalekvárral kezdődött minden, ezért is választottam logómnak egy málnalekváros üveget. Amikor óvodában dolgoztam dajkaként, egy kedves kolléganőm megajándékozott egy üveg málnalekvárral a névnapomon. Annyira finom volt, hogy eldöntöttem, ha lehetőségem lesz rá, fogok ilyen lekvárt főzni. Úgy alakult az életem, hogy az óvodát felcseréltem egy családi napközire. Ott dolgoztam öt évig, és eljött az idő, hogy váltanom kellett. Akkor eldöntöttem, hogy a szorgalmamat, kreativitásomat, ötleteimet a saját hasznomra fogom fordítani. Közben az életemben változások történtek: válás, költözés, és az otthonomhoz egy nagy kert, amit hasznosítani kellett. Jött az ötlet, hogy ültessünk málnát. Akitől kaptam a málnalekvárt, adott pár vesszőt, ezt egy sorba ültettem, ami azóta már négy sorra gyarapodott. Éppen három éve kezdtem el ezt a tevékenységet hivatalosan. Utánajártam, hogyan működik ez a vállalkozás, beszereztem az engedélyeket, és belevágtam. Nem kaptam semmilyen külső, anyagi segítséget, a családom, főleg édesanyám sokat segít nekem. Ő vágja ki a textileket az üvegekre, segít a gyümölcsöt tisztítani, magozni. A fiam és a párom az üvegcímkék lyukasztását oldották meg. 2017-ben, a solti adventi vásár volt az első alkalom, ahol árusítottam termékeimet. Azóta sok helyen megfordultam, kezdetben én jelentkeztem kézműves-vásárokra, már eljutottam odáig, hogy meghívnak ezekre az eseményekre. Elismerés számomra, amikor a rendezvényeken visszatérő vásárlókkal találkozok. Nagyon jó érzés, mert ez azt jelenti, hogy van értelme a munkámnak.

– A lekvárokat hagyományos módszerrel készíted?

– Sajnos nincs arra lehetőségem, hogy órákon keresztül üstben főzzem a lekvárt, ezért ki kellett találnom valamit, hogy kicsit meggyorsítsam a folyamatot. Ahhoz ragaszkodom, hogy tartósítószer-, színezék- és aromamentesen készítsem. A tartósítószert úgy iktatom ki, hogy a sűrítésre pektint használok. Csak annyi ideig főzöm a lekvárt, amíg nagyon muszáj, hogy az aromái, ízanyagai, illata megmaradjon. Ugyanúgy évekig eláll, mint bármelyik lekvár, amíg forr, beleteszem a steril üvegekbe, lezárom, fejtetőre állítom, és utána száraz dunsztban hagyom kihűlni. Éppen most lett kész a legújabb kreációm, a birsalma kékszőlővel. Felbontás után hűtőbe kell tenni, és lehetőleg két hét alatt el kell fogyasztani. Mindig új üveget használok, Budapestről egy nagykerből rendelem. Igyekszem különböző formaüvegeket használni, hogy ne legyek egyhangúak. A lekvárhoz illő textíliákkal csomagolom, hogy tetszetősek legyenek. Remélem, ha lesz lekvárosházam, vagy fedett nyári konyhám, akkor ott majd lesz arra lehetőség, hogy tényleg egy napig lekvárt főzzek.

A tervek

– Amikor eldöntöttem, hogy lekvárt fogok készíteni, akkor az udvarunkon hintaágyban ülve, szinte láttam magam előtt a saját lekvárosházamat. Volt egy régi garázs, amit elbontottunk, és az tökéletes helye lenne egy faháznak. Elférne benne egy látványkonyha eladótérrel, raktár, előkészítő helyiség. Legfőbb célom, hogy ezt megvalósítsam. Sok tervem van, annyi mindent szeretnék csinálni. Gyümölcsöket aszalni, kekszeket sütni, amiket összeragasztanék a lekvárjaimmal és kínálnám vendégeimnek. Az első vásáromon kilencféle termékem volt, most több mint negyven van már. Hamarosan készítek egy összesítőt az elmúlt három évről, hogy hogyan fejlődtem, mert én is kíváncsi vagyok az eredményre.

– Hogyan tudod összeegyeztetni a munkát a lekvárkészítéssel?

– Másodállásban foglalkozom lekvárfőzéssel. Idősgondozóként dolgozom nyolc órában, így munka mellett elég nehéz összeegyeztetni a két tevékenységet. Szeretem a munkám, a Magyar Pünkösdi Egyház Országos Cigánymissziónak az alkalmazottja vagyok, sok szeretetet kapok az idős emberektől, várnak engem és számítanak rám. A lekvárfőzés számomra ezután kikapcsolódás. Feladat van bőven, nagy a kertem, azt gondozom, gyümölcsöt szedek, kapálok, befőzök, csomagolok. Ha van rendezvény, akkor a hétvégéken azokon veszek részt, árulom a termékeimet. Az életem nagy része arról szól, hogy szeretnék főállásban ezzel foglalkozni.

Elismerések

– Nemzeti szörp- és lekvárversenyen vettem részt, ami egy országos megmérettetés. A nyúli Magyar Ízek versenye is nagyon szép emlék. Eddig mindenhol, ahol indultam díjjal ismerték el a munkámat, ami örömmel tölt el. Azt jelenti számomra, hogy van abban valami jó, amit csinálok.

– Az ízkombinációkat hogyan találod ki?

– Többnyire saját ötleteimet valósítom meg, illetve van, amikor az internetről szerzek inspirációt. Nem ragaszkodom a leírt receptekhez, a saját ízlésem szerint alakítom azokat. Általában nem gyümölcsöket kombinálok össze, inkább fűszerezem.

– Kedvenc lekvár?

– Az az igazság, hogy attól függetlenül, hogy főzöm, nem sokat eszem belőlük. Nem gyakran kóstolom meg főzés közben, egyszer-kétszer talán. Vendéglátóipari iskolába jártam, és ott úgy tanultuk, hogy nem szabad gyakran kóstolni, mert akkor megszokjuk az ízt, és nem tudunk később különbséget tenni. Ha mégis választani kell, akkor nagyon szeretem az őszibarackot vaníliával, illetve a málnalekvárt.

– A legkülönlegesebb?

– Ez az akácvirág lekvár volt mézzel édesítve. Van két akácfám, amikor virágzik, leszedem a fürtöket. A zöld csészeleveleket eltávolítom, csak a fehér szirmait használom fel. Annyi liter víz kell hozzá, amennyi a virág súlya, ezt felfőzöm, mézzel édesítem és pektint használok a sűrítésére. Orgona- és bodzavirágból is készítettem már lekvárt. A szeder-étcsoki kombinációt az idei paksi Spájz piacra készítettem, illetve a tavalyira málna-fehércsoki lekvárt főztem.

– Hol találkozhatunk veled legközelebb?

– Most szombaton, Dunai Kincses Kert termelői piacon leszek. Az első alkalom nagyon jól sikerült, gyönyörű kézműves termékekkel érkeztek az árusok. Két alkalommal rendeztem már itthon Kis Kerti Vásárt. Most a helyzetre való tekintettel, nem lesznek adventi vásárok, ezért karácsony előtt november 29-én Kis Kerti Advent kerül megrendezése. Arra gondoltam, hogy hívok vendég kézműveseket, a lekvárok mellett finom mézeskalácsokat és szebbnél szebb karácsonyi dekorációkat lehet majd megvásárolni. A vírushelyzetre való tekintettel természetesen figyelek a szabályok betartására. A bejárathoz kézfertőtlenítőt teszek és felhívom a figyelmet a szájmaszk használatára.