Fűszeres, gyömbéres, csilis füge ezúttal chatney-ban elbeszélve

Gyermekkorom ritka csemegéje volt ez, hébe-hóba karácsony tájt hozzájuthattunk, s amit később fügeként megismertem, cseppet sem hasonlított erre. Hosszúkás, körte formájú, és furcsán puha tapintású a bőre... Nem is barátkoztam vele, bár hallottam, hogy készítenek belőle édes fügebort, s ízletes lekvárt főzhetünk belőle. De hát hol van annyi füge?!

Hogy a gyermekkoromnál időzzek még egy kicsit, az első fügebokrot a Dózsa mozi épületében mutatta meg apám, a hatalmas üvegablakok mögött a párás melegben úgy éltek a legyezőpálmák, datolyák, mint egy télikertben. A fügebokor is hatalmas fává nőtt, olyannyira, hogy kinőtte az előcsarnokot, ki kellett ültetni a szomszédos parkba. A Kossuth Lajos utcai házak és a hatalmas tölgyfák, japánakácok árnyékában nem ígérkezett hosszú élet neki, bár egy-két éretlen termését még volt alkalmam megdézsmálni.

Kivételes helyeken maradtak csak meg a fügebokrok, termést hozó ritka példányaival a Mecsek domboldalain, bakonyi lankákon találkoztam. Aztán – ahogyan melegedik egyre az időjárás, s ahogyan szinte már mediterránná módosul az éghajlatunk – egyre több helyen látni jellegzetes karélyos levelét. Kétszer-háromszor is terem egy évben, nem csoda, ha már az ősidőkben az alapvető táplálékok között szerepelt.

Néhányan – mint a Duna-parti kis lakóközösség – gyümölcsöt adó bokornak ültették, de még a parkok díszcserjéi között is fellelhetjük. S ha ideálisak a körülmények, gazdagon terem, roskadoznak az ágak az édes gyümölcstől.

Az egyik kisüzem csarnokai pompás szélárnyékos, de napos helyet nyújtanak, erről a bokorról kuncsorogtam magamnak egy szatyornyit. Régóta vágytam rá, hogy elkészítsem a füge chatney-t (meg még sokféle csatnit), méghozzá pikáns, csilis, gyömbéres fűszerezéssel.

A sokféle receptet elolvasva a magam feje után mentem, de a végeredmény igazolta a bátorságom. A két kilónyi fügéhez két evőkanál olívaolajon megpároltam három nagy fej, apróra vágott lilahagymát. Húsz deka barnacukrot tettem rá, s olvadása után még karamellizáltam, aztán egy deci vizet aláöntve beletettem a fűszereket. Egy kiskanál sót, két ujjnyi lereszelt gyömbért, egy evőkanál őrölt fahéjat, kiskanálnyi őrölt szegfűborsot, kiskanálnyi őrölt csillagánizst, és három csili paprikát hajszálvékonyra szeletelve, és – balzsamecet híján – két citrom lereszelt héját és a levét. (Ha a hozzávalókat nem tudjuk alaposan megőrölni, akkor használjuk inkább a boltban kapható őrleményeket, nagyon kellemetlen, ha ráharapunk egy-egy kemény magra.) Legvégül a füge kerül a fazékba, egészen apróra darabolva. Húsz perc elegendő a puhulásához, de még főzhetjük, ízlés dolga, hogy szósz vagy lekvár sűrűségűt szeretnénk-e. (Ha kicsit kérkedni akarunk a tudományunkkal, akkor ezt úgy mondjuk, hogy dip avagy pesto állagú-e.) Tiszta üvegekbe töltjük, száraz dunsztban pihentetjük egy-két napot. Igazi ínyencség sültek mellé, sajtokhoz, mártogatni, pirítóssal, pitával. Ez az ízesítés az indiai konyhát idézi, kicsit csípős, kicsit savanyú, kicsit édes csatni készült – pompás lett.