Szeptember beköszöntével nálunk a befőzés mindennapos gyakorlattá vált, a reggeli órákban sorra teszem el a hétvégén leszedett, felszedett, hozzám érkezett, termelői piacon beszerzett zöldségeket és gyümölcsöket. Korábban csak a gyümölcsökkel, a gyógy- és fűszernövényekkel foglalkoztam, újabban a zöldségfélék is nagyobb megbecsülést élveznek, üvegekben sorakoznak a stelázsin – ahogy nagyanyám hívta a spejz/spájz, avagy a kamra polcos szekrényeit/állványait –, illegve-billegve kelletik magukat, hogy azokat válasszam akkor is, amikor a fagyasztóláda legmélyén kutatom, vajon mi minden ragadt bent korábbról.
Nem kell már napos télikertek szélvédett zugaiban nevelgetni a fügebokrot. Az ország (vagy inkább a földrész, a bolygó) időjárása úgy változott, hogy kellemes klímát biztosít e napimádó növénynek. A mérsékelt éghajlatból a melegebb felé változik a kontinens időjárása, így ami régen ritkaságnak, sőt, egyenesen kuriózumnak számított, az most már hétköznapi növényünkké vált.
Érzelmeinket nem könnyű szavakba önteni, de aki szokott sütni, nagyon jól tudja, hogy egy-egy isteni tortával vagy süteménnyel csaknem mindenki levehető a lábáról. Legyen émelyítően édes, mert azt szeretik a férfiak? Vagy könnyed habos, és ráadásul gyümöl