Virágaival meghálálja a törődést

Egzotikus kinézetével, szemet gyönyörködtető virágaival minden helyiségbe eleganciát visz az orchidea. Színvilága változatos, a hagyományos hófehér és rózsaszín mellett ma már kéket és sárgát is vásárolhatunk, de nagyon elegánsak a bíborszínűek is. Ám ez a növény, amennyire különleges, legalább annyira kényes és igényes. Nem elég pusztán rendszeresen meglocsolni, hanem az életben tartásához, virágzásához számos apróságra figyelni kell. Ha nem tesszük, könnyen ledobja virágait.

Nem szükséges a vásárlás után azonnal átültetni, ám ha mégis emellett döntünk, kezeljük nagyon óvatosan a virágot. Ma már speciális orchideacserép, sőt -kaspó is kapható a virágboltokban. Az orchidea cserepe lehetőség szerint legyen átlátszó, hogy a növény gyökerei is kapjanak fényt. A méret kiválasztásánál ügyeljünk arra, hogy a gyökerek érintsék a cserép szélét. Praktikus választás lehet a műanyag kivitel, ugyanis ezt átültetéskor könnyen levághatjuk a növényről. Ha nem szeretnénk ennyire drasztikus módszerhez folyamodni, akkor a cserép óvatos körbenyomogatásával szintén leválaszthatjuk azt a növény gyökérzetéről.

Amikor a gyökerek érezhetően eltávolodtak a cserép falától, húzzuk ki az orchideát. Ezt követően óvatosan fejtsük le egymásról a gyökereket, rázzuk ki az ültetőközeget, majd távolítsuk el a növény elhalt részeit, gyökereit, ha vannak ilyenek. Az átültetés előtt gondoskodjunk az új, kimondottan az orchideának való ültetőközeg beszerzéséről. Ez jellemzően fenyőkérget, kókuszrostot, perlitet, tőzegmohát tartalmaz.

Az orchideatartás két sarkalatos pontja a fénymennyiség és a megfelelő páratartalom biztosítása. Előbbire igen magas az igénye, de nem szereti a közvetlen napsütést, így ajánlott a lakás egyik világos, keleti, nyugati vagy északi tájolású ablakába helyezni. Egyes fajok azonban nyáron akár a kertbe is kihelyezhetők a lombos fák árnyékába vagy félárnyékos helyekre. A tűző napsütéstől ott is védeni kell ezeket, mert a leveleik könnyen elszíneződhetnek vagy megéghetnek. A közvetlen napsütést közülük csupán néhány faj viseli el, ezért nem érdemes kockáztatni.

Kedveli a magas páratartalmú közeget, ennek biztosítására jó megoldás lehet az agyaggranulátum vagy a kavics. Ezek segítségével úgy állhat a növény alatt a víz, hogy magát a gyökeret nem rohasztja el. Mindemellett nem elhanyagolható a megfelelő légmozgás biztosítása sem. Ha tehetjük, olyan helyre rakjuk a növényt, ahol kellemesen jár a levegő. Az enyhe légáramok lehetővé teszik, hogy az orchideákat ne támadják meg a gombák, emellett pedig a nedvesség miatti rothadás is kiküszöbölhető. A kényességének a része, hogy az orchidea más növényekhez hasonlóan nem kedveli a kemény csapvizet. Ezért érdemes esővizet vagy ásványvizet használni az öntözéséhez. Hetente egyszer ajánlott locsolni szoba-hőmérsékletű vízzel. Mindezt lassan, fokozatosan tegyük, hogy a szükségesnél többet biztosan ne kapjon, ugyanis a túlöntözés könnyen a levelek lankadásához és a gyökerek rothadásához vezet. Ekkor azok megpuhulnak és elsárgulnak. Ilyen esetben vegyük ki a virágot a cserépből és távolítsuk el az elpusztult részeket. Teljes gyökérpusztulás esetén természetesen ez a megoldás sem nyújt már segítséget. Aki több időt szán az öntözésre, az hetente egyszer a cseréppel együtt állítsa vízbe tíz percre a növényt. Ez idő alatt az könnyen megszívja magát, csak le kell csurgatni a felesleges vizet és már kész is a locsolás.

A vízellátás mellett a plusz táplálásra is fordítsunk energiát és időt.

Az orchidea élősködő növény, ezért rengeteg táp­anyagot igényel. Kéthetente, de legalább havonta egyszer öntsünk a cserepébe táp­oldatot. Ehhez ajánlott kifejezetten orchideához valót beszerezni. A mértékletesség ez esetben is elsődleges, ugyanis a túltáplálás a gyökér pusztulását és levélfoltosodást okozhat. Ez megelőzhető, ha az oldatot hígítva használjuk levéltrágyaként, ugyanis a növény így is fel tudja venni a számára szükséges mennyiségű táp­anyagot.