Felemás zokni a lábakon

2020.08.07. 17:30

Vár alatt töltöttem az éjszakát, a legcsillagosabb égboltot csodálva

Nagy Péter Portugáliából kerékpárral jön haza, Dunaújvárosba. Jelenleg Franciaországban teker, utolsó két napjának élményeit osztja meg velünk.

duol.hu

Fotó: Nagy Péter

2020.08.05. szerda

Nem mondanám, hogy korán reggel keltem, 8-9 körül verőfényes napsütésre ébredtem. Ami nekem így igazán kései, ugyanis eddig próbáltam 6 óra körül felkelni. Ha magas az UV-index napközben, akkor tudok haladni a reggeli órákban, így dél körül könnyű szívvel megállhatok pihenni, addigra általában már a napi táv felénél járok. De ez a reggel más volt.

Este kialudtam magam, illetve annak tudatában ébredtem, hogy reggel várost fogok nézni. Felemás zokni a lábakon, fürdőruha és egy póló. Így jártam az utcákat. Még előző este kinéztem és listáztam a nevezetességeket.

Az első utam a csokoládés croissant és kávé felé vezetett. Ezt egy apró parkban, a Szent Martial-templom mellett élvezhettem.

Majd az utam a híres Rue des Teinturiers-hoz vezetett, ami igazán gyönyörű kis utca. A XIV. századig visszamenő története szerint itt nagy termelés zajlott anno. Ennek a jelei a mai napig láthatók, az utca egyik oldalán szorosan a fal mellett, mélyen víz hömpölyög, és ugyan már csak négy malom jelzi, hogy ez fontos része volt hajdanán a városnak. Eredetileg huszonhárom malom volt ezen a kis utcán. Vígan sétáltam tovább következő megálló felé, ami a helyi vásárcsarnok volt. Kicsit csalódtam, mert abban a hitben látogattam el, hogy az épület mind a négy oldalát zöld növényzet övezi. Egy picit csalódás okozott, hogy csak a főbejárat felőli oldalon található a színes zöld burok. Ez volt a Halles d'Avignon, amit azért érdemes volt megtekintenem. Körülötte varázslatos kis utcákon hosszasan csodáltam a kirakatokat, házakat és régi falakat.

Ez után a Rhone folyó felé vettem az irányt, ahol elsőnek a Rocher des Domeshoz vezetett utam, ez egy kisebb kert a szikla peremén, innen szép kilátás tárul elénk a folyóra és a félig álló Pont d'Avignon-ra. A szökőkút és sövényrengetegek után a Notre Dame des Doms d'Avignon köszöntött. Ez egy XII. századbeli katedrális, egy mestermű, rengeteg stílusjeggyel. Ez épp a Palais des Papes mellett található. Mondhatni, hogy ez az egyik fő látványosság a turisták számára, viszont számomra akkor is a Notre Dame des Don's d'Avignon volt kiemelkedően szép és gazdag.

Ezután a szemben álló Palace de Palais volt a következő lépés a tervben, illetve a híd. Talán a híd az, ami jobban megfogott. Csak a partról csodáltam ugyan, de ez elég is volt számomra. Az úton visszafelé még egy pár apróságot megnéztem, amik ugyan nem voltak betervezve, de volt még időm, és a város is igazán megtetszett. Így telt el a reggeli pár órám.

Ezután már csak a jól megszokott pakolás és tekerés volt a tervben. Jó volt a biciklit magam mögött hagyva nézelődni a városban, komótosan járni, élvezni, hogy lassú vagyok, hogy a hosszasan pásztázhattam végig mindent, ahogy csak kedvem kívánta. Dél körül útnak indultam, és bár elég rég éreztem így, igazán tetszett Avignon és környéke.

Itt már a Rhone folyó mellett élvezhettem volna a száguldást, de a Mistral szél ugyancsak fújt, s megnehezítette a dolgom. Merőben változatos táj tárult elém a következő kilométereken, hol a folyó kísért utamon, hol levendulamezők és annak isteni, s nyugtató illata lebegett a szélben, hol napraforgóföldek, amit egy idő után felváltottak a különböző gyümölcsfák, a barack, a cseresznye vagy épp a füge. Ez volt az első nap, hogy helyi gyümölcsöt szakítottam le magamnak.

Egy igazán hosszú és szép szőlőföld mellett gondoltam, kipróbálok pár szemet, de abból a végén egy fürt lett.

Kicsivel odébb pedig a paradicsomot, illetve a körtét kóstoltam. Szinte minden nő itt, ebben a régióban. A hidakhoz közel napelem-földek és duzzasztók fogadtak. Így telt el ez a nap, és egy meglepetés még hátra volt.

Attila, egy debreceni biciklis is épp túrázik. Beszéltünk már pár napja, hogy ki merre jár. Úgy akadt, hogy utolértem, így egy pár szót tudtunk váltani egymással. Egy ideig arra adtam fejem, hogy majd megyek vele a közeli kempingig, és én is ott töltöm az éjszakát, s így majd lesz időnk miről beszélni. Viszont a helyi kemping sajnálatos módon a vírushelyzetre való tekintettel zárva volt. Így elmentünk bevásárolni, megittunk egy frissítőt, majd elköszöntünk egymástól. Én még egy pár kilométert tekertem, hogy egy kis faluban, a szikla peremén magasodó vár alatt töltsem el az éjszakám. Ami talán a valaha látott legcsillagosabb égboltot hozta el számomra. Temérdek csillag, amerre a szem csak ellát...

2020.08.06. csütörtök

Másnap reggel rendkívüli hideg fogadott. Egy meleg tea és friss gyümölcsös müzli után már vidámabb lettem, már csak azért is, mert a Nap kibújt a fák mögül, és vidáman szórta friss sugarait, jelezve, hogy bizony ma is meleg lesz.

A terv szerint Lyon városa volt a célpont, ezt próbáltam is tartani. A táj nem változott, viszont rengeteg híd keresztezte az utam. Hol a folyó jobb partján tekertem, hol meg a bal oldalán. A hidak nagyon hasonlították egymásra, így egy idő után már nem nyújtottak semmiféle újdonságot számomra. Viszont észrevettem, hogy rengetegen bicikliztek. Ez megszokott itt, Franciaországban, családok néha úgy döntenek, hogy biciklitúrára mennek. Úgyhogy ezzel csiszolhattam a „Bonjour” kiáltásom.

A legjobb pillanat a mai napon az a kristálytiszta víz volt, amiben meg is merítkeztem.

Élvezett volt nézni, ahogy az aljnövényzet hullámzik a vízzel együtt. Ahogy a halak vígan evickélnek ide-oda. A felszínen is garantált volt a mozgás. Amikor vízhez értem, békák ugrottak fejest a vízbe, majd szitakötők színkavalkádja suhant fel s alá a víz peremén.

A folyó melletti szakaszon pár kilométerrel arrébb pedig én ugrottam fejest a Rhone folyóba, kihagyhatatlan volt számomra.

Vienne városhoz érve már 150 km felett jártam. Jó hír volt az estére nézve, hogy Lyonban találtam szállást. Egy kedves fiatal pár fogadott be estére, s mivel későre járt, nem szerettem volna őket feltartóztatni, így az utolsó 26 kilométert már vonaton utaztam, majd 4 kilométer tekerés után megérkeztem Lyon városába. Forró étel, egy hideg sör, meleg zuhany és két kedves ember fogadott.

Kapcsolódó cikkek:

https://www.duol.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/este-horgaszok-vigyaztak-a-csendre-3749483/

https://www.duol.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/a-pozitiv-emberek-mindig-egymasra-talalnak-3744143/

https://www.duol.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/portugaliabol-dunaujvarosba-ket-kereken-3742529/

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában