Ahogy haladtam, eltörpültem a hegyek mellett

2020.08.09. vasárnap

A vasárnapokat pihenőnapnak terveztem, de a mostani kivételes alkalom volt. Úgy éreztem, hogy mehetnék még egy kicsit tovább, így közelebb kerülhetek az első igazi 2000 méter feletti hágóhoz. Thonon-Les-Bains városa mellől indultam késő délelőtt. A tó mellett vezető bicikliút néhol találkozott a kocsiknak szánt úttal, de immár egyszerűbb volt kiigazodnom a bicikliseknek szánt útjelzéseken. Néhol meg-megálltam egy pár képet csinálni, vagy egy csokiszelet mellett élvezni a látványt, amit a közelgő nagyobb csúcsok nyújtottak. Ahogy a tó felől keleti irányba haladó út vezetett, szinte kilométerenként éreztem, hogy haladok az Alpok szíve felé. Mint egy folyosó, a tükörsima bicikli út a Rhone folyó mellett kanyargott, másolva a medret. Ahogy haladtam, eltörpültem a hegyek mellett, némelyik csúcsa körül még vakítóan ragyogott a fehér hó. A szél megerősödött, s szerencsémre csak tolt előre, egyre csak beljebb az óriásokhoz közel. A városokat kisebb falvak váltották fel, ahol szinte minden háznál ment a kerti locsoló. Ahol az ültetvényeket locsolták ott pedig néhol kiélveztem, hogy rám fújja a szél a vízpermetet. Sion városához érve egy picit megpihentem, nem időztem sokat, csak egy hideg kávé erejéig maradtam.

Az első ragtapasz. Eddig kellett rá várni, bár nem velem történt baleset. Az egyenes úton arra lettem figyelmes, hogy két ember az árnyékban ücsörög. Ahogy közeledtem, láttam, hogy valami történt. S mint eddig máskor is, megálltam megkérdezni, hogy segíthetek-e. Csak kisebb horzsolás a lány tenyerén, illetve még pár helyen. Eddig már olyan sokszor megálltam, legtöbbször csak szerelés miatt. Ha láttam, hogy valaki a biciklivel bajlódik, úgy éreztem, örülnének neki, ha valaki foglalkozna velük, s mivel szinte az összes szerszám, ami kellhet kisebb javításokhoz, szerelésekhez a táskám alján lapult, így gondoltam, erre is rákérdezek, hátha hiányában vannak valaminek. Egy pár percig elbeszélgettem a párral, igazán hálásak voltak a ragtapaszért. A legjobb dolog, ami boldoggá tesz, ha tudok valakinek segíteni. Nem nagy dolog volt ez, de jó érzéssel tölti el az embert. Ahogy mások is eddig segítettek utam során vagy előtt is, sokat tanultam tőlük, nagy erény, ha képes az ember segíteni másokon.

A cél Brig városa volt, ahova hamarosan meg is érkeztem. Bár nem igazán voltam benne biztos, hogy menjek-e még tovább vagy maradjak. De pár percnyi gondolkodás után úgy döntöttem, hogy jobb, ha maradok. Elsősorban is egy helyet próbáltam találni, kávézó, bár vagy akármi más, ami reggel korán nyit. Ugyanis az akkumulátorom lemerült, s ahányszor ez megtörténik, a biztonságérzetem egy picikét meginog. Az egyik bár felé vettem az irányt, ami még nyitva volt. Ahogy a bejárathoz közel kerültem láttam, hogy egy idős férfi fekszik a földön, a biciklijén keresztbe. A szemeim kikerekedtek, s elindultam felé. Amikor láttam, hogy nincs vér körülötte, s mozog, megnyugodtam. Pár másodperc múlva a titok nyitja is kiderül. Többet ivott a kelleténél, hát úgy néz ki, hogy ez itt Svájcban is előfordul…

A bár teraszán látták, hogy a férfihoz mentem, megkérdezni, hogy jól van-e. Amit rokonszenvesnek találtak, de ők is biztosítottak róla, hogy jól van.

Egy pohár üdítő után elhatároztam, hogy hol töltöm majd az éjszakát. Még sötétedés előtt elértem a nem messzi kis parkot, ahol még javában zajlott a sütögetés. Így én is nekiálltam vacsorám elkészítéséhez. Majd szépen lassan hozzáláttam a már rutinnak mondható függőágyam kifeszítésének, és felkészültem aludni.

2020.08.10. hétfő

Másnap reggel nem voltam biztos abban, hogy maradjak vagy se. Tölteni nem tudtam a bárban hagyni az akkumulátort, így úgy döntöttem, hogy maradok, s keresek egy helyet, ahol ezt megtehetem. Így pihenek a nagy hegyek előtt egyet, ami sokat számít, s a ruháim is kimoshatom. Nem terveztem várost nézni, úgy gondoltam, hogy ez a nap tényleg csak a pihenésről fog szólni. A szokásos reggeli kávé és croissant után, egy kávézóban hagytam tölteni a dolgaim, majd vissza tekertem a biciklin a parkba, ahol az este folyamán voltam. Ugyanis itt van szinte minden. Kis tó, fedett hely az eső ellen, friss hideg ivó víz, mosdó, grillezéshez alkalmas hely és minden más egyéb. Egy kis időt a biciklim szerelésével töltöttem, semmi komolyabb baja, csak finom hangolást végeztem. Ebéd készítés után pedig egy jó rég nem végrehajtott gyakorlat következett. Siesta! A nap maradék részét pedig hasonlóképp töltöttem. Így a lehető legteljesebben feltöltve mindenem!

Másnap reggel nem voltam biztos abban, hogy maradjak vagy se. Tölteni nem tudtam a bárban hagyni az akkumulátort, így úgy döntöttem, hogy maradok, s keresek egy helyet, ahol ezt megtehetem. Így pihenek a nagy hegyek előtt egyet, ami sokat számít, s a ruháim is kimoshatom. Nem terveztem várost nézni, úgy gondoltam, hogy ez a nap tényleg csak a pihenésről fog szólni. A szokásos reggeli kávé és croissant után, egy kávézóban hagytam tölteni a dolgaim, majd vissza tekertem a biciklin a parkba, ahol az este folyamán voltam. Ugyanis itt van szinte minden. Kis tó, fedett hely az eső ellen, friss hideg ivóvíz, mosdó, grillezéshez alkalmas hely és minden más egyéb. Egy kis időt a biciklim szerelésével töltöttem, semmi komolyabb baja, csak finomhangolást végeztem. Ebédkészítés után pedig egy jó rég nem élvezett gyakorlat következett. Szieszta! A nap maradék részét pedig hasonlóképp töltöttem. Így a lehető legteljesebben feltöltve mindenem!