Szeretek anyuka lenni!

─ Mesélj a lányokról!

─ Emma novemberben lesz ötéves, Marianna most tölti a hármat. Nem sok idő van mellettük pihenni. Egyre többet eljátszanak egyedül, ekkor figyelek, mert tíz perc nyugi után általában jön valami miatt a vita. Szeretnek rajzolni, kártyázni, kirakózni. Lány létükre szeretnek autózni is, és építeni, a házat általában mi építjük együtt, vagy egyedül játszanak vele, a vége általában az, hogy Marianna lerombolja. Nem tudom, más kislányok is hangosan felkiáltanak-e az utcán, ha meglátnak egy betonkeverőt vagy egy konténerszállítót, nálunk ez gyakori. Persze emellett igazi kislányok: rózsaszín kell mindenből.

─ Hogyan néz ki egy átlagos napotok?

─ Átlagos nap? Az milyen? Változó, attól függ, hogy éppen hogyan dolgozok. Folyamatos váltó műszak mellett nehéz, de szerencsére Krisztiánnak nem kötött a munkaideje, így azért kicsit könnyebb, persze emiatt később tud csak hazajönni. Amikor délelőttös vagyok, akkor Krisztián viszi a lányokat bölcsibe, oviba. A megszokott időnél körülbelül egy órával előbb indulnak. Munka után én megyek értük. Előbb Emmáért megyek, mert amíg elsétálunk húgiért a bölcsibe, kettesben tudunk lenni. Ő jobban igényli az anyával töltött időt, mint a pici. Talán azért, mert Marianna születése óta osztozik rajtunk, Emma viszont majdnem két évig élvezte, hogy anya és apa csak az övé.

Amikor délutános vagyok, akkor én viszem őket, apa hozza. Ha például mind a négy délutánom hétköznapra esik, akkor csak reggel látom őket egy órára. Este azért megkapják a puszit, ölelést, bár ők átaludják. Ezeken a napokon Krisztiánnak két órával előbb el kell jönnie a munkahelyéről, amit máskor kell ledolgoznia. Ugyanez a helyzet, amikor reggel ő viszi őket.

Éjszakás műszaknál pedig én viszem őket, és én is hozom. Ez a legfárasztóbb, mert hazaérek munka után, kicsit pihenek, és már ébresztem is a lányokat, és elindulunk. Háromnegyed óra alatt járjuk meg. Utána hazaérek, és jöhet az alvás, ahogy ezt a munkahelyemen mondjuk, gyorsan alszok sokat. Amíg meg tudom oldani, addig ragaszkodom hozzá, hogy uzsonna után, elhozom őket, nem hagyom ott őket négyig, fél ötig. Délután persze már nincs alvás munka előtt.

Miután hazaérünk, általában megnézünk összebújva egy „hosszú” mesét, ahogy a lányok szokták mondani. Van, hogy leköti őket, de van, hogy tíz perc múlva már játszanak, labdáznak, vagy épp a pici a falat firkálja. Hét végén kicsit könnyebb, mert nincs ovi, bölcsi, és apa nem dolgozik. Ha szükséges, anyukám is tud segíteni, de ismerve a kicsi lányomat, nem akarom, hogy ő szaladjon utána, amikor előrerohan.

─ Hogyan tudsz magadra időt fordítani?

─ Havonta egyszer járok el fodrászhoz és kozmetikushoz, ezalatt Krisztián van otthon a lányokkal, ez úgy négy-öt óra. A fodrászom egyben a barátnőm is, így végig csacsogjuk ezt az időt. Lehetne több szabadidőm is, ha szeretném, mert bármikor „kapok kimenőt”, de nekem ez a pár óra tényleg elég. Alig várom, hogy hazaérjek, és megöleljem a lányokat. A munkahelyemen is ki tudok kapcsolódni. Szeretek bejárni, munkatársak jó fejek, jó kis csapat vagyunk. Ki tudom „pihenni” a munkán kívüli dolgokat.

─ A dunaújvárosi Angels Női Jégkorong Sportegyesületben játszottál korábban. A jégkorong megmaradt az életedben?

─ Emma születése utáni szezonban visszamentem pár edzésre, de Marianna úgy döntött, hogy csatlakozik hozzánk, így megint abbahagytam. Karácsony előtt újra lementem edzeni, sajnos nincs már rá energiám, és nem akarom a lányokat csak azért lepasszolni, hogy menni tudjak. Majd ha nagyobbak lesznek, és együtt megyünk. Tavaly Emma elkezdte a korisulit, idén már megy Marianna is. Szeretik a jeget, a vérükben van, mert apa is játszott Fehérváron öt évet.

Azért teljesen nem szakadtam el a jégkorongtól. Talán nem is tudnék. Zsűrizést nem hagytam abba a lányok születése után, csak szüneteltettem egy-egy évre. Szeretem csinálni. Némelyik utánpótlásmeccsen jobban izgulok, mint a felnőttcsapatén.

─ Mi változott benned amióta édesanya vagy?

─ A kilókon kívül? Hát nem is tudom. Anyáskodóbb lettem, mint eddig. Ha meglátok egy gyereket hisztizni az utcán, már nem azt gondolom, hogy szegény gyerek, hanem szegény kimerült anyuka. Együttérzőbb lettem. Bizonyos dolgokban türelmesebb, másokban türelmetlenebb. Meglátom a dolgok szép oldalát, mert azt akarom látni. Próbálom a negatív dolgokat kizárni, eltemetni, ez van, amikor sikerül, van, amikor nem. Szeretek anyuka lenni!

─ Ha jellemezni kellene magad, mint anyát, akkor mit mondanál magadról? Ez az elképzelésed passzol ahhoz, amilyennek a gyerekek megszületése előtt képzelted magad?

─ Tanulva más anyák „hibájából” nálam tudják a lányok, hogy mit jelent a nem szó. Persze azért így is sok mindent megengedek nekik, vannak dolgok, amikhez ragaszkodom, és nem engedek belőlük. Krisztián is mellettem áll ebben, és ha valamire nemet mondok, akkor azt együtt mondjuk. Nem vagyok szigorú anya, aki mindent tilt.

Marianna születése után a szabályok kicsit lazultak, de nem szűntek meg, a fáradtság miatt inkább ráhagytam dolgokat, csak lehessen végre pár perc nyugtom.

Passzol-e? Nem! Mindent csupa rózsaszínben láttam, pedig testvéreim példája előttem volt. Mégis úgy gondoltam, hogy sosem leszek fáradt, mindig lesz időm, erőm játszani velük. Minden nap megyünk a játszótérre, utána csupa mosoly és kacagás lesz a nap további része, és az én gyerekeim sose lesznek rosszak, nem fognak hisztizni. Álomnak szép. Persze amíg csak egy kislányunk volt, addig a valóság jobban hasonlított a rózsaszín meséhez, két gyerekkel kicsit más a helyzet. Már egyre jobban eljátszanak egymással, együtt rajzolnak, festenek, olyankor kikapcsolódok én is velük.

─ Gondolom, nincs olyan nap, hogy ne történne valami mókás esemény, megosztanál párat?

─ A gyerekek ablakából mindig lehet látni a felkelő teliholdat. Együtt szoktuk nézni. Emma egyéves múlt, és egyszer csak azt mondta, ha nagy leszek veszek Holdat. Addig nem.

A pici folyton utánozza a nővérét, mindenben. Egyik nap jöttünk haza Emma elesett. Természetesen Marianna ebben is utánozta. Jobban fájt neki, mint gondolta, ezért azóta ezt lehúzta már az utánzandó dolgok közül.

Emma hárméves elmúlt, már szobatiszta volt éjjel is. Imádja a tűzijátékot, így szilveszterkor felébresztettük éjfélkor, hogy együtt nézzük. Az én kezemben volt, és úgy álltunk az ablak előtt. Van, aki egy pohár pezsgővel kezdi az új évet, és egy pisis pólóval…

Emma imádott rugós hintában ugrálni. Amikor megállt vele, mondtuk neki, hogy rugó, rugó, és folytatta az ugrálást. Egyik nap láttunk egy szép fekete rigót. Mutattam neki, és mondtam, hogy nézd milyen szép, ez egy rigó. Erre a kislányom elkezdett rugózni.

─ Hogyan tudod a munkát összehozni az anyasággal?

─ Apukájuk sokat segít ebben. Nyugodtan megyek el dolgozni, mert tudom, jó kezekben vannak. Meg tudja őket fürdetni, feltörli a kifröcskölt vizet, vacsoráztatja őket, játszik velük.

Munkahelyen próbálok nem aggódó anyuka lenni, hanem olyan, mint a lányok születése előtt. Biciklivel járok, így megvan a napi sport is. Munkatársaim rendesek, mert ha betegség miatt, vagy ovis-bölcsis rendezvény miatt műszakot kell cserélnem, számíthatok rájuk.