A vásár, amelyen egymilliót spórolhattak meg a város lakói

Hárommillió forintért vásárolt Dunaújváros lakossága. A Dunaújvárosi Kiskereskedelmi Vállalat három nappal az országos nyári szezonvégi vásár megnyitása előtt, már 1968 július 26-án megnyitotta a sajátját. Hogy a korábbi nyitás mennyire a helyi viszonyokhoz és a fizetésekhez igazodott, ezt legjobban a több mint hárommillió forintos forgalom igazolja. Mivel a vállalat 30- 40 százalékos árengedménynyel árusított, a vásárlóközönség hozzávetőlegesen egymillió forintot takarított meg. 1968 augusztus 18-án délelőtt 10 órakor átadták a város leggyorsabban megvalósult, társadalmi munkában épült beruházását, az MHSZ lőterét. Az MHSZ Országos Központja 600 ezer forintot adott anyagköltségre, további 700 ezer forint értékű anyaggal járultak hozzá a vállalatok, az ott végzett társadalmi munka értéke pedig meghaladta a 700 ezer forintot.

Augusztus 20-án este a magyar egységek elhagyták körleteiket és megkezdték a felzárkózást a határra, éjfélkor pedig átlépték azt. A csehszlovák vezetés már korábban parancsot adott ki arra, hogy intervenció esetén csapataik ne tanúsítsanak ellenállást, ezért harcra nem került sor. A csehszlovákiai bevonulásról a Pravda „A szocializmus védelme fontos internacionalista kötelesség” című szerkesztőségi cikkét közölte első és második oldalán a Hírlap: „Csehszlovákiában lényegében véve kialakult egy politikai ellenzék, amely céljának tartotta a kapitalista rendszer visszaállítását, így például a Néppárt és a Szocialista Párt vezetősége arról beszélt, hogy ki kell szorítani a Kommunista Pártot a hatalomból… A csehszlovákiai szocialistaellenes szervezetek a legszélesebb körű kapcsolatokat tartották fenn a külföldi emigrációs ellenforradalmi központokkal, külföldi burzsoá pártokkal és körökkel. Szó volt egy nyílt ellenforradalmi államcsíny-kísérletről.”

Ezüstláz tört ki Dunaújvárosban 1968 augusztusának végén. „Az ezüstláz a dunaújvárosiakat is elérte. Itt tolonganak a Vasmű úti Óra- és Ékszerbolt kicsiny helyiségében, vitatkoznak a sorrenden, zsörtölődnek, izgulnak. A zsebekből, az aktatáskákból és a szatyrok mélyéről a nagyszülőktől örökölt evőeszközök, teáskannák, cigarettatárcák bukkannak elő, tárgyak, amelyeket az új felvásárlási láz kincscsé avatott” írta riportjában Acél Gábor.

Metsző kritikát kapott a Hírlaptól a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, amely feladata volt a dunaújvárosi postai képeslapok elkészítése. „Gondolom, nem vagyok egyedül a megállapítással: csúnyák a dunaújvárosi képeslapok. Csúnyák és jellegtelenek. Gyakran próbálom a magyar és külföldi barátaimnak meg nem írt leveleket egy sebtében megfi rkantott képeslappal pótolni, és ilyenkor mindig elővesz a szégyenérzet: hát ilyen városban lakom? Szép a mi városunk, vannak egészen egyéni hangulatú, csodálatos sarkai – csak ezek nincsenek megörökítve Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata által.” – morgolódott a helyi képeslapokon a szező, „M”.

A prágai helyzet továbbra is rendre címlapon szerepelt a Hírlapban. A nyár utolsó napján már erről tudosított az MTI összefoglalója: Csehszlovákia a konszolidáció útján… Prágában a helyzet javulásának első jelei mutatkoznak. A párt és az állami szervek intézkedéseket hoztak a rend helyreállítására. A házak falairól eltüntetik az uszító plakátokat és feliratokat. A gyárakban folyik a munka.”

Az ország legjobb kohója! „A vasmű nagyolvasztóművel méltán pályázhatna az ország legjobb kohója címre. A tavalyi (1967) termelési és műszaki eredmények alapján ismét megnyerte a páros versenyt, immár harmadszor, s így véglegesen Dunaújvárosba került a szakmai verseny győztesének járó vándorserleg… Úgy látszik eredményeiket tudják fokozni. Az I. félév termelési tervét 101,3 százalékra teljesítették és 94,5 millió forint nyereséget hoztak.”

A D. Kohász az 1968-as őszi futbalidény 4. fordulójában 4–1-es vereséggel küldte haza a Győrt. A sportrovat is ünnepelt: K. O. – Amióta csak NB I-játszik a D. Kohász labdarúgócsapata ilyen szép és értékes győzelmet talán még sosem aratott. Az ökölvívók nyelvén szólva „kiütötték” a tavalyi bronzérmes Győri V. ETO csapatát. Szusza Ferenc, az Újpest egykori legendás hírű labdarúgója, a győriek népszerű edzője rezignáltan így értékelt a találkozót követően: „Hát hogy érezzem magam? Mint akit fejen találtak és most tántorog.”