A válás utáni hétvégi apukaság senkinek sem jó hosszú távon

Dunaújváros

A szakértők a szülők szétköltözése után elkerülhetetlen stresszhelyzetről beszélnek. Egy nagyon megterhelő folyamatról van szó ilyen esetben, amelyet az érzelmi instabilitás, az elhagyó fél iránt érzett harag, vádaskodás, depresszió, a fizikai elszakadás és a családi struktúra változásának megélése okoz. Ilyenkor nagyon fontos a támogató, megtartó környezet annak érdekében, hogy a felnőttek krízise a lehető legkevésbé terhelje a gyermekeket.

A pszichológusok egyértelműen állítják, hogy nem érdemes együtt maradni a gyermekre hivatkozva. De vannak a gyerekek életkorát tekintve kritikus időszakok, illetve olyan élethelyzetek, amikor amúgy is változás történik az életükben, ilyen például az iskolaváltás vagy a költözés. Ilyenkor a válás jobban megviselheti őket. Ideális az lenne a szakértői vélemények alapján, ha az anya és az apa a válás után is szülőpár maradna.

Právics Zsolttal a hét végi apukaság kapcsán beszélgettem. Mint korábban már elmondta, kezdetben boldogság, szerelem volt az ő kapcsolatukban is. Egy együtt töltött év után az anyuka oldaláról hozott nagy lánytesó mellé megérkezett a baba. A gyerek születése után a hétköznapok sok vitával teltek, valahogy már nem volt olyan, mint régen, pedig a közös gyermeket szeretettel várták.

– Két és fél éves volt a kisfiam, amikor eljöttem. Egy hónap múlva még visszaköltöztem, hogy tegyünk egy próbát, de három hónap múlva be kellett látnom, végleg vége. Megpróbáltuk a gyerek miatt folytatni, de az ígéretek sajnos nem váltak valóra. Szerintem nem szabad együtt maradni a gyerek miatt, nem jó, ha azt látja egy gyerek, hogy a szülei – ha csak szavakkal is – ölik egymást. Bár Dominik anyukája után lett új kapcsolatom, de a gyermek érdekében úgy éreztem, a kezdeti összeköltözés után mégis külön lakásban jobb nekem és a fiamnak. Így tudunk igazán kettesben lenni, beszélgetni apa-fia dolgokról. Külön szobája van, amiben egyedül ő van otthon, és mindig várja vissza a saját birodalma. Dominik is azt mondja most már, mikor együtt vagyunk, hogy „tök jó, hogy ketten vagyunk apa”. Bár nagyon sokáig szerette volna ő maga újra összekovácsolni a családot. Most már a kisfiam anyukájának is van párja, és úgy érzem, már a gyerek is elfogadta a helyzetet. Bár az idáig vezető út nem volt könnyű. Az elköltözésem utáni egy év nem szólt másról, mint hogy a volt élettársam a gyerekkel akart büntetni. Mivel nem házasodtunk össze, nem kellett az elváláshoz bíróság, de alig engedte, hogy láthassam a fiam. Ezért én fordultam a gyámügyhöz és a bírósághoz. A legtöbb elvált apuka csak kéthetente, hétvégén láthatja a gyermekeit, én ezt nem tudnám elviselni. A határozat alapján minden második hétvége apás lehetett, és a másik héten pedig két hétköznap is találkozhattunk. Már szüksége van a volt páromnak az egyedüllétre, a szabadidőre. Így már én sem vagyok hétvégi apuka, szerencsére mára már jóval többet találkozhatunk Dominikkal.

Apák napja is van, de nem kicsit, nagyon a háttérben

Sok igazság van abban, amit az apuka a cikkben elmondott. A legnagyobb az, hogy nem érdemes egy házasságot egyben tartani a gyerek miatt, mert az végképp senkinek sem jó. Mindenféle hímsovinizmus nélkül mondhatom, a férfi ak gyakran félnek válni, mert sokszor, nagyon sokszor ők húzzák a rövidebbet, akkor is, amikor az asszonynak kellene. Ritka az olyan eset, mint Andre Agassié, az egykori teniszcsillagé, aki úgy vált el Brooke Shields színésznőtől, hogy, amikor – a legenda szerint – százmillió dollárt ítéltek meg a hölgynek – korábban ehhez közelítő öszszeget senki sem kapott –, akkor csak annyit mondott: ettől a nőtől megszabadulni minden pénzt megér. Szóval nem egyszerűek a válások, mindenkit megvisel. Nálunk az segített, hogy a fi am tizenhét évesen Kanadába ment jégkorongozni, és én szinte már másnap csomagoltam. A férfi ak „kiszolgáltatottságát” az is bizonyíthatja, hogy jómagam talán az idén hallottam először arról, hogy az apák napját is ismeri a világ. Pedig 1910-től létezik ez az ünnep az anyák napja párjaként. A legtöbb országban június harmadik vasárnapja – nálunk is.

Agárdy Csaba