Így főzünk az online suli szintjén

Pénteken, nagyképűen szólva, egy kacsát konfitáltam, szerényen, mint a képességem, viszont zsírban főztem, abáltam úgy, hogy a zsír teljesen ellepte a kacsa „alkatrészeit”. Mindezt tettem római tálban, hét és fél órán keresztül. A szétdarabolt kacsa mellett egészben egy fej fokhagyma, egy fej vöröshagyma, héjával együtt kettévágva, néhány egész fekete bors, valamint két, cikkekre vágott alma volt elhelyezve. Később az utóbbiból lett az almamártás. Az abálás alsó-felső kilencven fokos sütéssel történt.

A hét és félórás abálás után a húst kivettem a római tálból, tepsibe helyzetem kevés zsírral, és húsz percig sütöttem, hogy szép piros legyen a hús bőre.

Van sikerélmény: ezúttal nem sóztam el semmit

Az abálás közben elkészült a párolt lila káposzta. Egy kiló káposztát metéltre vágtam, megsóztam, és fél órát állni hagytam. Közben a félfőre vágott egy fej vöröshagymát olívaolajon elkezdtem dinsztelni, ehhez tettem három kanál kristálycukrot, amit karamellizáltam a dinsztelt hagymával. Amikor aranysárga lett a hagyma, hozzátettem a káposztát, amit babérlevéllel, köménnyel, szegfűszeggel és őrölt fekete borssal fűszereztem. Egy evőkanálnyi ecettel összekeverve, gyakori kavargatás mellett negyven perc alatt készre pároltam.

Az almamártás esetében az abált almát botmixerrel pépesítettem, egy háromcentis fahéjat tettem hozzá egyben, egy kevés szegfűszeget és fél citrom héját reszeltem bele, és már is kész volt a mártás.

Másnap délben nekiálltam életem első, teljesen önállóan készített süteményének. A tésztát hatvan deka lisztből, negyven deka margarinból és húsz deka porcukorból készítettem. Tettem hozzá egy csomag sütőport, egy csomag vaníliás cukrot, egy kis sót, egy tojást, másfél deci tejfölt és belereszeltem fél citrom héját. Miután összegyúrtam, fél órára hűtőbe raktam. A töltelékbe egy kiló nettó reszelt alma került, tíz deka cukorral, másfél teáskanál fahéjjal, egy citrom felének a reszelt héjával és levével. Először az almát kevés olajon, kevés vízzel megdinszteltem, amikor kihűlt, kicsavartam a levét, ekkor tettem bele a többi hozzávalót.

Fél óra elteltével kivettem a hűtőből a tésztát, és két részre vágtam, majd a két részt kinyújtottam. Alaposságomat mi sem bizonyítja jobban, hogy szabócentivel lemértem mindkét kinyújtott tésztát.

Ezután egy kivajazott tepsibe helyzetem az egyik „tésztalapot”, villával megszurkáltam, megszórtam zsemlemorzsával, majd jöhetett a töltelék, végül az újabb „tésztalap”, és tojással bekentem. Százhatvan fokon fél órát sütöttem, és kész lett.

Mivel fél tizenkettőkor kezdtem a cukrászmutatványomat, és háromnegyed háromkor vettem ki a sütőből a linzert, senki sem vádolhatott meg azzal, hogy kapkodással kockáztattam a sütemény minőségét.

Ezután jöhettek a szűzérmék! Mivel a vásárlásnál nem voltam elég körültekintő, elég hártyás, zsíros szűzpecsenyét sóztak rám. Tehát volt mit hártyázni, de ez nem vette el a kedvem, hiszen a sütivel így is a vártnál hamarabb lettem kész, ezért időm volt bőven.

Sőt, előrébb is voltam, mert a linzer alkotása alatt elkészítettem a lecsót. Miután a szűzérméket szalonképessé tettem, nekiálltam azok átsütésének úgy, hogy előtte besóztam, beborsoztam, lisztben megforgattam. Ezután jöhettek a krumplik, egy kiló. Jól megmosva, héjastól, két milliméteres szeleteket vágtam, majd kisütöttem. Ezután a krumplikat egy jénai tál aljára helyeztem, ráöntöttem a lecsót, majd az egészre ráhelyeztem a szűzérméket. Az egészet betettem a sütőbe, és hőlégkeveréssel tizenöt perc alatt készre sütöttem. Fél hatkor már kész is voltam mindennel! Megérte ilyen igényesnek lenni, mert ezúttal semmit sem sóztam el, égettem oda.