Hogyan foglaljunk le egy háromévest?

A fiam a legtöbbször vagy mesét néz, vagy vidéken élő szerencsésekként az udvaron van, és kulcsi Maugliként éli a napjait. Ha „okosító” elfoglaltságokra szeretném rávenni, mert fontos fejleszteni például a finom motorikát – ami tudvalevőleg fontos egy ilyen kis-nagyfiúnak – akkor abba valahogy autót kell csempésznem, úgy általában szerencsém van, és kis időre belekapcsolódik anya játékaiba.

Tehát a bölcsis nevelők naponta küldött feladatai, ötletei számunkra masinák híján általában az érdektelenségbe fulladnak. Még szerencse, hogy bár a fiam nem, de én azért rendre megnézem a karanténtippeket, az intézményből érkezőket és a neten fellelhetőket egyaránt. Tapasztalatom szerint nincs értelme a hosszú előkészítő munkának a másnapi kreatív aktivitásokat illetően, mert azt a gyerek átlag két perc alatt „anyanem” felkiáltással befejezettnek is tekinti, még mielőtt frissen fejlesztett óvó nénis hangomon elmeséltem volna a lényeget. Tehát marad például a jól bevált gyurma, csak most azért gyúrunk kis golyókat, mert ezek rögvest kövekké alakulnak, amit a teherautó el tud szállítani, színenkén és méretenként külön-külön. A másik remekül bevált fejlesztésem az apa által nyomtatott színezőkhöz kapcsolódik. Nem mintha hosszan színezné, mert egyelőre néhány vonallal megoldottnak tekinti a feladat ezen részét. De kellenek utasok és különféle rakományok, ezeket újságokból keressük ki, nem is vágjuk, hanem inkább tépjük, és a végén ragasszuk a helyére.

Már letettem arról, hogy Jankóról én is tudjak a bölcsis csoportba képet küldeni, ahogyan büszkén mutatja az aznapra szánt elkészített feladatát – a lényeg, hogy együtt lehetünk.