Elképzelni azt, aki láthatatlan

A húsvét utáni hetedik vasárnapon és hétfőn tartott ünnep a pünkösd, amikor a kereszténység a Szentlélek kiáradását ünnepli. Ilyenkor a keresztény egyház országszerte ünnepi miséket, illetve istentiszteleteket tart, mert pünkösdöt a keresztény egyház születésnapjának tartják. Az evangélium szerint ugyanis Krisztus mennybemenetele után az apostolok, Mária és a legközelebbi tanítványok közösen ünnepeltek: Szent Péter prédikációját követően sokan megtértek, belőlük alakultak az első keresztény gyülekezetek.

Pünkösd napja a húsvét utáni ötvenedik napra eső mozgó ünnep, elnevezése a görög pentekosztész, azaz ötvenedik szóból származik, s napja minden évben május 10-e és június 13-a közé esik. Eredetileg a befejezett aratás meghálálásának napja volt, később pedig a Sínai-hegyi törvényhozás ünnepévé vált. Bár pünkösdöt ünnepként csak a II. században említik keresztény írók, megtartása egyidős az egyházzal, 305-ben pedig püspöki szinódus rendelte el a Szentlélek eljövetelének megünneplését.

A Szentlélek (latinul: Spiritus Sanctus) fogalma a különböző vallásokban más-más jelentéssel bír. A kereszténység fő irányzatában a Szentháromság harmadik személye, az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének végpontja, kiáradása. E nézet szerint a Szentlélek személy ugyan, de sohasem testesült meg, ezért nem ábrázolják emberi személyként. Az antitrinitárius irányzatok szerint és a judaizmusban nem személy, hanem Isten lelke, vagyis ereje. Az iszlám vallásban személy, egy szent természetű lélek Istentől, méghozzá Gábriel ark­angyal. A Szentlélek létezését három jelentős monoteista vallás, a judaizmus, az iszlám és a kereszténység fogadja el, de jelenlétét hangsúlyeltolódásokkal máshogyan magyarázzák. Az ortodox keresztények hite szerint is az Isten hármas egység, de a Szentlélek egyedül az Atyától származik. A reformátusok és evangélikusok szerint a Krisztus általi isteni kinyilatkozás megismerése kizárólag a Bibliából lehetséges, amelyet a Szentlélek különleges hatása alatt jegyeztek le. (A római katolikus egyház és az ortodox kereszténység a hagyományok által is lehetségesnek tartja.)

Az apostoli történet szerint amikor eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat. Lángnyelvek jelentek meg előttük, amik szétoszlottak, és leszálltak rájuk. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. Álmélkodtak, és zavarban kérdezgették egymástól: „Mi akar ez lenni?” Nem értették: csoda történt éppen.

Hogyan próbáljuk elképzelni azt, ami szemmel láthatatlan? A Szentlélek rejtély volt régen, és az maradt máig is. Ábrázolják tüzes lángnyelvekkel, galamb képében, leírják széllel és zúgással, de mindez csupán néhány a sokszínűségéből. Az apostolok sem tudták, csak érezték. Engedték, hogy átjárja őket Isten élő Lelke, és ettől megváltozott az egész életük. Isten Szentlelke vett bennük lakozást, akinek jöttét Jézus Krisztus előre megígérte – s munkálkodik mind a mai napig.

Ha megismerjük az ünnep jelentőségét, a legfontosabbá válik az összes közül – írja elmélkedésében Bartha István lelkész. – Karácsonykor, húsvétkor, egyszeri és megismételhetetlen eseményekre emlékezünk. A pünkösd azonban túlmutat egy történelmi eseményen. Jézus nem fog még egyszer megszületni. Nem fog még egyszer meghalni és feltámadni sem. A Szentlélek azonban mind a mai napig érkezik és munkálkodik. Elhozza az értünk születettet szívünk jászlába. Valósággá teszi kereszthalálát lelkünkben. Hitet ébreszt, hogy a feltámadás örömében éljünk. S minden pünkösdkor titokban remélhetjük, hogy megtörténik velünk az a csoda, ami Jeruzsálemben.