2020.03.31. 16:00
A bizalmat nehéz lesz visszaépíteni
A világkereskedelem és a nemzetközi pénzpiac egyik központja London, amely hetekkel ezelőtt drasztikus lépéseket tett a járványhelyzet kezelésének érdekében. Lapunknak egy korábban Dunaújvárosban élő, jelenleg az angol fővárosban pékmesterként dolgozó fiatalember – Tamás – nyilatkozott.
London, 2020. március 24. Lovas rendõr járõrözik az Old Bond Streeten Londonban 2020. március 24-én. Boris Johnson brit miniszterelnök elõzõ nap elrendelte, hogy Nagy-Britanniában a lakosság mostantól csak az alapvetõ szükségleti cikkek, fõleg élelmiszerek és gyógyszerek beszerzésekor léphet az utcára az új koronavírus-járvány megfékezése érdekében. Sajtóértesülések szerint a rendezvényközpontban járványkórházat alakítanak ki. MTI/EPA/Facundo Arrizabalaga
Fotó: mti
Dunaújváros/London
– Az angolok és a londoniak összességében jól fogadták és megértették a szigorításokat. Természetesen utóbb mindenki okosabb, látva a spanyol és az olasz állapotokat, nyilván léphettek volna előbb is, ám nem szabad elfelejteni, van egy másik szempont is: a gazdaságé. A döntéshozók itt is sokat matekoztak azon, melyik a legjobb forgatókönyv... Tapasztalataim szerint számos kisebb és nagyobb vállalkozás számára az volt a fordulópont, amikor a miniszterelnök, Boris Johnson bejelentette, hogy 2500 fontig, 80 százalékban az állam állja a munka nélkül maradt dolgozók bérét a következő három hónapig. Az én főnököm is ekkor döntött a bezárás mellett, pedig kenyeret sütöttünk, volt rá kereslet.
A brit kormány a bérek 80 százalékát kifizeti, ha nem rúgják ki az embereket
Tamást az egészségügyi helyzetről is kérdeztük:
Fotó: mti
– Erre a helyzetre egyetlen ország egészségügyi rendszere sem volt felkészülve, a brit sem. Persze, jó lett volna, ha van egy hangár 10 ezer lélegeztetőgéppel, meg több ezer felkészült orvossal, szakápolóval, de nem volt. Máshol se. Az angolok hozzáállását mutatja, hogy az első felhívásra több százezren jelentkeztek önkéntesnek, szóval mindenki abban bízik, hogy az egészségügyi ellátórendszer elbírja a nyomást. Ehhez az állampolgárok fegyelme is kell, hogy betartsák a szigorú rendelkezéseket. Úgy látom, a döntő többség kész meghozni a szükséges áldozatot. Természetesen van egy-két kirívó eset, amikor egy parkban 10-15-en összejönnek sütögetni, és ezt a média felkapja, de nem ez a jellemző. Az emberek visszahúzódtak az otthonaikba, és abban bíznak, előbb-utóbb vége lesz.
Egzisztenciálisan már most látszik: a terveknek lőttek, növekedés nem lesz, sőt, komoly visszaesés várható. Én a vendéglátásban dolgozom, és ha visszatér a normális élet, akkor kőkemény verseny indul a megmaradt fizetőképes keresletért. Angliában is megtakarításaikat kezdik el apránként felélni az emberek, tehát kevesebb marad majd „szabad” költésre. Azaz a bérek várhatóan csökkenni fognak, és a megmaradt munkahelyekért is nagyobb lesz a verseny. Most itt is sok a kérdőjel és a szorongás, már érezhető, hogy a bizalmat nagyon nehéz lesz újraépíteni. Én is abban reménykedem, hogy belátható időn belül túl leszünk a nehezén.
