Gyűrűt kapott a lábára, majd szabadon engedték

Dunaújváros

Olyan vendégük volt ugyanis, aki befogott és meggyűrűzött vagy húsz kismadarat a Gagarin téri óvoda udvarán, mi több, el is mesélt minden fontosat, amit a madarakról, etetésükről, viselkedésükről, szokásaikról érdemes lehet tudni. A szakértő, Fenyvesi László segítőjével a Duna–Ipoly Nemzeti Parkból, Dinnyésről, a Madárdal tanösvényről érkezett hozzájuk.

Az Aranyalma óvoda udvarán kifeszítettek két hálót az etetőkhöz repülő madarak útvonalát keresztezve, hogy befogják és gyűrűvel megjelöljék az átmeneti rabságba esett apró állatokat. Nem is akárhogyan helyezték el, hanem a csoportok ablakaihoz közel, így az ovisok a melegből azt is végig tudták nézni, ahogyan a téli eleségért igyekvő madarak belerepülnek a hálóba, majd a szakavatott kezek kiemelik onnan, és apró zsákocskákba teszik addig, amíg az udvaron gyülekező csoportoknak meg nem mutatták azokat. De nem csak a cinkegolyó kínálta eleség kedvéért repültek arra a fagyos reggelen a madárkák, a nemzeti park munkatársai hoztak magukkal madárhívó sípot is, szerencsére olyat is, amelyre az őszapók (Aegithalos) is odaigyekeznek. Mivel ők csoportosan, csapatosan járnak, így talán nem kell csodálkozni azon, hogy hat példányt is sikerült befogni azokból. Persze nem csak az őszapók kaptak kedvet a felkínált eledelre (az ovi udvarán természetesen vannak madáretetők), de tengelic (Carduelis carduelis), széncinege (Parus major), kék cinege, becézően kékcinke (Cyanistes caeruleus) és mezei veréb (Passer montanus) is fennakadt a hálóban, és folytathatta életét immár meggyűrűzött lábbal.

A várakozás perceit sem töltötték tétlenül a kisik, addig is énekeltek. Hogy mit? Stílusosan például azt, hogy „Nád a házam teteje, teteje Rászállott a cinege, cinege...”.

Azt is tudják már az ovisok, hogy az erdei fülesbagoly az év madara, amit először Dunaújvárosban fedeztek fel városi közegben.