Időseket köszöntöttek a testvértelepülésen is

A horvát vendéglátók a hosszú úton megéhező vendégeket disznósajtos kései reggelivel várták. Majd a Kopácsi Természetvédelmi Területen tett rövid kitérő után az ünnepség helyszínén a bellyei művelődési házban elkezdödött az idősnapi ünnepség. A járás vezetőinek megnyitója után a színpadra kérték a kulcsi polgármestert is, hogy köszöntse a rendezvényen megjelenteket. Minden beszéd a vendégek tiszteletére nemcsak horvátul, hanem tolmács segítségével magyarul is hallható volt.

A kulcsi vidám csapat műsorával ismét elkápráztatta a közönségét, zajos sikert aratott. A helyiek műsora kapcsán pedig gyönyörű viseletekről, színvonalas bemutatókról számoltak be a Horvátországban vendégeskedők. A műsor után ismét a fenséges étkeké volt a főszerep, különlegesen finom töltött káposzta és finomabbnál finomabb sütemények szerepeltek a terítéken. Ha még nem irigykednénk eléggé, akkor hozzáteszem, hogy nemcsak a vendégségbe igyekvők vittek különösen jól eltalált ajándékokat, a polgármester likőrével, magyar népművészeti termékekkel, hanem a vendéglátók is adtak ajándékot emlékbe, festményt és oklevelet gazdagon. A nagy szeretet, amely körülvette a magyar vendégeket óriási volt, hazaindulni sem lehetett másként mint a nótával: „Nem maradok e tájon, hogy a babám szíve ne fájjon...” amelyet hatalmas ováció kísért, amit még a buszon is hallottak a szerencsés kulcsiak, akik mindezt a szeretetteljes fogadtatást megtapasztalhatták. A meghatott lelkiállapotban a hazafelé út sem telhetett csöndben, a Horvátországban járt kulcsi követek nótaszóval utaztak hazáig.