Gyermeksorsok máltai szívvel – avagy a szeretet missziója

A dunaföldvári szervezetük munkáját alaposabban megismerve most a hétköznapok helyi támaszát, és a segítségnek a határon túliaknak nyújtott egyik formáját mutatjuk be.

A Máltai Tanoda

Lipták Tamás, a dunaföldvári vezetője így mutatta be:

– Az idei már a harmadik évünk. A rászoruló gyerekeknek biztosítunk délutáni hasznos időtöltést. Elsősorban nem az oktatásról szól, tehát nem arról, hogy itt az egyes matekból holnaputánra ötöst csinálunk. A programunkban a pályaorientációs tevékenységek, fejlesztő foglalkozások, adott esetben kirándulások is találhatóak. Adott esetben olyan helyekre tudjuk elvinni őket, ahová a családjukkal az anyagi forrásaik hiányában, vagy egyéb okok miatt nem jutnának el.

Ezeknek az előkészítése nyilván komoly szervezési munkát igényel, amit mi végzünk el. Legutóbb Pécsen a Magyar Máltai Szeretetszolgálat intézményét látogattuk meg. A Balatonra is elvittük őket. Ezekre az alkalmakra a szolgálatunk biztosítja az autóbuszokat.

Ki dönti el a gyerekek rászorultságát? – kérdeztük

– A Tanodát jogszabályi előírások szerint működtetjük. ismerjük a gyermekvédelmi kedvezményezetteket, a hátrányos helyzetűeket. Korábban az is előírás volt, hogy a gyerekek roma származásúak legyenek, de ma már ez sem követelmény. Ezek mellett nyitottak vagyunk, a harminc fő mellett, amit jogszabályilag vállaltunk, másokat is, a rokonaikat és a barátaikat is ellátjuk.

Ebéddel várták az átutazókat

Az igazi nyári forróságban is nagy volt a sürgés-forgás, hiszen olyan általános iskoláskorú gyermekeket vártak egy finom ebéddel, akik Erdélyből indultak és egy nyaralásra igyekeztek Vas megyébe. Jákli Viktor a Magyar Máltai Szeretetszolgálat dunaföldvári önkéntes csoportjának a vezetője a saját portáján várta őket. A házigazdával a vendégekre várva beszélgettünk.

– Minden évben erre jönnek a dévai gyerekek, akik a Vas megyei önkormányzat vendégeiként náluk fognak egy hétig táborozni. Az ottani gyermekotthon néhány alkalmazottjával jó viszonyban vagyok, akik hírt adnak arról, hogy mikor vezet erre az útjuk. Ez alkalommal is egyeztettünk velük, erre a napra esett a választásuk és most vendégül látjuk őket.

Sok gyerekkel, a dunaföldvári tanodásokkal és a nevelőikkel, mellettük a helyi önkénteseinkkel vártuk őket. A gulyásleves itt készült egy nagy kondérban, mellé palacsintát kapnak az asztalhoz ülők. Megkóstoltuk, a leves kitűnő és a gyerekek minden bizonnyal szívesen vették a minimum tíz féle palacsintából álló választékot.

A csoport egy kis késéssel érkezett, de addig is a mi gyerekeink megnézték az itteni jószágokat. Ez a program nagyon tetszett nekik, jól telt az idejük vele.

Nem egy hétköznapi misszió

A Dévai Szent Ferenc Alapítványt Böjte Csaba ferences rendi szerzetes hozta létre. A gyermekotthonnak ma már Erdély több városában van intézménye. Célja: segíteni a legkisebbeket, azokat, akik másnak nem kellenek! A nyaralni igyekezőket Menyhárt Ernő tanító és kántor, a szászvárosi Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthonának vezetője kísérte. Vele is beszélgettünk.

A gyerekek? Szomorú sorsuk lenne nélkülünk. Nagyon-nagyon szegények

– Az otthonunkban, Szászvárosban hatvan gyermek lakik. Ezzel a csoportból onnét, csak négy gyerek jött, a többiek Déváról érkeztek. Vasvár mellé, Nagymákfára megyünk táborba. Nagyon köszönjük Jákl Viktornak, hogy szeretettel fogadott bennünket egy ebédre. Ez egy nagy segítség a számunkra, mert reggel óta úton vagyunk, délutánra értünk ide, és még hosszú út áll előttünk.

– Valamennyien nagyon kíváncsian várjuk a megérkezést, hiszen egy erdőszéli házikóban szállunk meg és a vendéglátóink, minden napra változatos programokat ígértek nekünk.

– Az életem során megtapasztaltam, hogy nagyon sok jó ember létezik a világon. Böjte Csaba testvér szokta azt mondani, hogy „kezdd el tenni a jót, és meglátod, hogy mennyi ember áll melléd”! És ez valóban így van. Nem ez az első alkalom, hogy találkozunk Jákl Viktorral, hiszen már járt nálunk és adományt is hozott magával.

A gyerekek

– Vannak olyan gyerekeink, akiknek ez az első alkalom, hogy Magyarországon járnak, de valamennyien nagyon lelkesen várják az itteni élményeket. Szomorú sorsuk lenne nélkülünk. Többségüknek vannak szüleik, de nagyon hátrányos helyzetben élnek otthon. A legtöbbjüknél még a mai napig sincs otthon villany, hogy a folyóvízről ne is beszéljünk. Nagyon, nagyon szegény gyerekek. A szüleik nem tudnak róluk otthon gondoskodni, ezért a vakációjuk nagy részét is nálunk töltik.