Ilyen volt az idei Dunán innen – Dunán túl teljesítménytúra

Azért is különleges számomra ez a túra, mert öt évvel ezelőtt ez volt az első teljesítménytúra, amin indultam. Természetesen jó társaság is dukál egy ilyen eseményhez, a Széchenyi Gimnázium csapata rendszeresen indul országos teljesítménytúrákon, mindig hívnak, hogy tartsak velük, ha tudok, élek is a lehetőséggel. Nézzük meg kicsit közelebbről a túrát! A Dunán innen-Dunán túlon több távból választhatunk, én az elmúlt évekhez hasonlóan, ismét a 20 kilométeren indultam.

Mindig február utolsó hétvégéjén rendezik, talán kicsit korainak tűnhet ez az időpont, volt olyan év, amikor havas volt a táj, és az erdőben a hóvirágok a hóból kikandikálva, fagyottan kókadoztak. Úgy tartja egy mondás, hogy rossz idő nincs, csak nem megfelelő öltözék, ezt kijelentést figyelembe vettem én is, rétegesen, téliesen öltöztem fel, így nem ért meglepetés út közben. A rajt és a cél is a Gárdonyi iskolában van, különjáratos buszokkal az adonyi Vízi fogadóhoz visznek bennünket, itt kezdődik a túra, a feladat annyi, hogy visszagyalogoljunk Dunaújvárosba.

Csodálatos környezetben tehetjük meg az első pár kilométert a Szentmihályi-erdőben, ahol látnivaló van bőven, hiszen ebben az időszakban már előbújnak az első hóvirágok és ha szerencsénk van az időjárással, valóságos szőnyeget alkotnak előttünk. Az erdő és zöldellő növények meg is alapozzák a jó hangulatot és az erdőből kiérve már Kulcson vagyunk, majd megérkezünk Rácalmásra. A Duna végig kíséri utunkat ezen a távon, a településeken az utcanevek beazonosításában segítségünkre van a gondosan előkészített térkép és leírás, amit rajtnál kapunk. Mivel teljesítménytúráról van szó egy nagyon fontos dolgot nem említettem még: adott ellenőrző pontokat el kell érnünk utunk során, ahol lepecsételik, hogy ott jártunk és a rajtszámunkkal beazonosítanak bennünket.

Ez azért fontos, mert ha esetleg nem érnénk el egy ellenőrző pontra, vagy a célba, az gyorsan kiderülne és a keresésünkre tudnak indulni. Szerencsére ilyet még nem tapasztaltam eddigi túráink során. A rácalmási Evezős Sporttelepen a pecsét begyűjtése mellett finom süteményekkel vártak bennünket, hogy aztán újult erővel folytathassuk utunkat. A célba beérve átvehettük a névre szóló emléklapot és az elmaradhatatlan kitűzőt, ami azonnal elfeledtetett minden fáradtságot és esetleges fájdalmat. Már tervezem a következő teljesítménytúrámat és erre buzdítok mindenkit. Elő a túrabakancsokkal és irány a természet!