Fűzvölgy a legszebb nevű hazai falvak között az első tízben volt

Fűzvölgy – A közmunkások hetente kétszer összegyűjtik a közterületeken a szemetet, ez a mi előírásunk, ők viszont önszorgalomból a csikkeket is összeszedik. A környék sváb falvai közül a miénk a legkisebb, de kényesek vagyunk a környezetükre. Fűzvölgy határa is kicsi, a látványosabb táji környezet a szomszédos Magyarszerdahely és Homokkomárom határában található, nem véletlen, hogy sok fűzvölgyinek ott van, vagy inkább csak volt szőlője, pincéje.

A „Mert az Ön faluja is rajta van a térképen!” turisztikai sorozatunk múltkori, Magyarszentmiklósról készült riportjában már érintettük a környék történelmét, amely a német családok 1722-es betelepítésétől kezdve főbb történéseiben részben azonos volt ezekben a falvakban. Viszont Fűzvölgynél is felbukkantak újabb, az identitás fogódzóit kereső települések számára fontos történetek. Mint például, hogy 1722-ben Fűzvölgyet, Hosszúvölgyet és Magyarszentmiklóst kizárólag német lakosokkal élesztették újjá.

Fűzvölgynek a németek megjelenése előtti története is érdekes. Az 1940-es években dr. Horváth László régész terepbejáráskor találta meg a római kori Borostyán út maradványait, ami Alsó-Lendváról ágazott el, s a Kanizsai-berket ebben az irányban kerülte el. Fűzvölgy határában egy római katonai tábor, castrum nyomára is bukkantak. A középkorban kevés nyom maradt fenn a faluról, az is csak közvetetten jelzi létezését. Domonyai Tamás 1519-ben egy magyarszentmiklósi kúriát 10 hold földdel, egy réttel Fűzvölgyben és egy fél jobbágytelket, valamint szőlőt adott el. Azt azonban nem tudni, hogy a „Fűzvölgyben” név említése határrészt vagy lakott helyet jelölt-e. Az viszont már pontosan tudható, hogy Kanizsa felszabadulása után megkezdődtek a birtokadásvételek. A Fűzvölgy környéki területek legnagyobb vásárlója báró Scheckendorf Farkas Kristóf várkapitány volt, aki itt allódiumot (föld, amely nem tartozik a feudális kötelességekhez vagy terhekhez) létesített. Mivel a környéken földet művelő munkaerő nem volt, külföldiekkel akarta betelepíteni a birtokot. Neki, majd özvegy feleségének ez nem sikerült, ezért 1717-ben 8000 forintért eladták a birtokot báró Esch Ferenc császári és királyi ezredesnek, aki a németországi Rajna vidékről, Koblenz­ből szervezett a környékre telepeseket.

A legkorábbi, változatlan szövegű leírás és térkép a 18. századból, 1796-ból való: „Fűzvölgy. Frajocz. Frajvíz. Elegyes falu Szala Vármegyében, földes Ura Gróf Batthyáni Uraság, fekszik Homok Komáromtól nem meszsze, mellyhez vidékje hasonlitó, és ennek filiája. Határja homokos, szőlő hegye, erdeje van, borainak eladására is meglehetős módgya, második Osztálybéli.”

A mostani faluköszöntő táblán a német nyelvű helységnév: Freywis, ami szabad, megváltott rétet jelent.

A 78 éves Schmidt József és felesége, a szomszédos Hosszúvölgyről származó Nith Erzsébet szívesen beszél a régi emlékekről.

– A betelepülő ősöm bíró volt, neki dupla juttatás járt. Sírt, amikor megkapták a földet, hogy mivel veti be. Sokáig őrizték a nyelvet, de amikor az első világháborúban német katonák érkeztek ide, s meghallották a tájszólásukat, kinevették őket. Na, ezután felhagytak a német beszéddel. Az is fontos, hogy először csak egymás között házasodtak – mondja Schmidt József, aki a falu díszpolgára.

A családdal lakik a feleség édesanyja, aki már 92 éves. Az ő mamájának a testvére volt az első, akinek 1920-ban magyar férje lett.

– Tizenöt éve voltunk Koblenzben. Hatalmas város.

A temetőben azonban találtunk az itteniekhez hasonló neveket – mondja Erzsike.

„Új hazában” címmel Balla Lőrinc nyugdíjas pedagógus dolgozta fel, s írta meg a térség német betelepülésének történetét.

– Mindenkinek dolga van a földön, miután megszületik. Ez is a feladatom volt. A környék páratlanul szép vidék. Nekem a magyarszerdahelyi hegyen van még több mint kétezer tő szőlőm. A környék legmagasabb pontja is ott van, 333 méteres, páratlan kilátással – mondja 93 éves vendéglátónk, akinek a könyv előszavában leírt gondolataiból idézünk: „…természetes, hogy mindenki a maga múltját akarja leginkább megismerni, és azt szereti a legjobban. Szeretném, amit csak lehet, felkutatni, megismertetni, közreadni azzal a megjegyzéssel, hogy sokszorta több az, amit nem tudunk, mint amit eddig tudtunk vagy megtudhatunk ezután.”

A példásan gondozott temető erdő felőli részén fehérlenek a nyíló hóvirágok. A temető melletti erdő alatt egy természetvédelem óvta mezőrész, a vándorló homokbuckák találhatók. A faluban, a temető felől érkezve, emlékpark fogadja a látogatót. A Nagy-Magyarországot ábrázoló emlékfal előtt Árpád vezér, Szent István és Szent László király, valamint Szent Erzsébet szobra látható.

Az igazi turisztikai vonzást a magyarszerdahelyi, de főleg a homokkomáromi hegy jelenti, amit érint a kéktúra útvonala is. Ez utóbbira, a zalai borvidék egyik legnagyobb egybefüggő szőlőterületére igyekszünk.

A borvidék lelke a Csinga-hegy. Itt áll Tislér Zoltán fafaragó pincéje, ahol évek óta rendeznek alkotótábort faragóknak, s környezetében tartják a Csinga-hegyi napokat.

A szobros környezetben élmény kirándulni.