A hazai sokkal jobb, de nem elég trendi

A superfoodmoz­galom már jó harminc évvel ezelőtt világhódító útjára indult, de itthon csak az utóbbi években vetette meg a lábát azoknak a misztikus, távolról érkező, csodatevő ételeknek az imádata, amelyeket manapság csak superfoodként emlegetünk. Amennyire hangzatos, pont olyan üres és semmitmondó a kifejezés. Az Oxford Dictionary definíciója szerint „táp­anyagban gazdag élelmiszer, amit különösen jótékony hatásúnak tartanak az egészségre és jóllétre”. Bár jobb esetben ez mindenre igaz, amit megeszünk, bizonyos élelmiszerek igencsak bőségesen kapnak a rivaldafényből, a termelők pedig alig tudják tartani a piac diktálta iramot.

Hirtelen ráébredtünk, hogy milyen hálás lesz a szervezetünk, ha megfelelő mennyiségben fogyasztunk C-vitamint, nem sokkal később pedig piedesztálra emeltük a goji bogyót, holott a hazánkban őshonos csipkebogyó 22-szer nagyobb mennyiségben tartalmazza ezt az antioxidánst. A kesudió azért lett szuper­élelmiszer, mert rengeteg benne az E-vitamin.

Sajnos itthon nem terem meg és nagyon drága, de a napraforgó viszont igazi lokálpatrióta, negyedannyiba kerül, és E-vitamin-tartalma 33-szorosa a kesuénak. Egy egész sornyi növényünk van, amely nemhogy felveszi a harcot a hangzatosabb afrikai, ázsiai, dél-amerikai társaival, hanem simán veri is azokat. Az ilyen párosokból említhetnénk a lenmagot a chia maggal vagy a hajdinát a quineával szemben, de szuperélelmiszernek számít a sütőtök, a kamilla, levendula, zeller, vargányagomba, gesztenyeméz, és még sorolhatnánk. Ezeket könnyen, olcsón és fenntarthatóan meg lehet termelni Magyarországon is, és azt is elmondhatjuk, hogy folyóvizeink is bőven adnak olyan minőségben halat, hogy ne kelljen óceánokat lehalászni az omega-3-források biztosítása érdekében.

Az egészség fogalmát napjaink embere igencsak újraértelmezte. Örök érvényű igazságként lebeg a szemünk előtt, hogy „az vagy, amit megeszel”, és ezzel néha olyan messzire is képesek vagyunk elmenni, hogy közben elfelejtünk egy másik szólásmondást: „szegény ember vízzel főz” – ahogy tették ezt felmenőink is, évszázadokon keresztül.

Semmi nem számít, csak az avokádó

A növény világméretű népszerűsége az utóbbi néhány évben alakult ki, és fokozatosan befurakodott előbb a felső közép­osztály étrendjébe, mára viszont már annyira elterjedt, hogy egyáltalán nem számít luxuscikknek, sőt, kötelező hipszterétel, mi több, a szuperélelmiszer-mozgalom egyik zászlóshajója. Azt senki nem veheti el ettől a növénytől, hogy valóban nagyon magas az omega-3-tartalma, vitaminokban gazdag és a fehérjetartalma is magas. A növekvő kereslet miatt viszont beindult illegális termesztése is, ami természetes erdők pusztulásával jár, ezzel fenyegetve az ökoszisztémát, sőt, mivel egy kg avokádó majd 1300 vizet „iszik” meg, mire ehető lesz, ökológiai lábnyomunkat is jelentősen megnyomja a mértéktelen avokádófogyasztás. Trendi a guacomolé – de megéri?