2018.03.31. 10:00
Miként segítsd a gyermekedet, hogy kiegyensúlyozottan fejlődjön?
Hogyan lesz egy gyerekből az iskola falain belül társait cikiző elnyomó, a gyengébből pedig az iskolai élcelődések céltáblája? Hogyan segíthet a szülő a gyerekének kitörni egyik vagy másik végletből úgy, hogy kiegyensúlyozott, egészséges iskolai éveket tudhasson majd maga mögött? Egyáltalán, milyen mélyen gyökerezik mindez? Erről az aktuális kérdéskörről beszélgettem Kleinné Németh Judit életvezetési tanácsadóval.
A berögzött mintákat nehéz felülírni, de tudatos hozzáállással, helyzetről helyzetre új mintákat mutathatunk a gyereknek
Mitől és hogyan veszi fel a gyermek egyik vagy másik szélsőséges viselkedést?
– Alapvetően onnan indul az egész történet, hogy egyik gyerek sem születik agresszornak vagy éppen elnyomottnak. Fontos azt látni, hogy a temperamentumot örökölhetjük, míg az agresszivitást inkább tanuljuk. Akár áldozat-, akár agresszorszerepet vesz fel a gyerek egy közösségben, a megoldáshoz vezető utat a gyökerekben kell keresni, vagyis a családi mintát érdemes megnézni.
Fotók: pixabay.com
Hogyan hat a szülői minta a gyerek fejlődésére?
– A szülők egymáshoz és a konfliktushelyzetekhez való viszonyulása, az apa, anya feszültséglevezetésének technikája elsődleges minta a gyerek számára. Az, hogy az apa, anya hogyan reagál bizonyos helyzetekben – például a sikertelenségre – meghatározhatja gyerekük viselkedését. A szülő feladata, hogy az anyai, apai mintán keresztül problémamegoldó stratégiákat mutasson a gyereknek, amelyek segítik őt abban, hogyan kezelje saját érzelmeit, adott szituációkat akkor is, ha az számára nem egy komfortos közeg. Ez egy nagyon hosszú szocializációs folyamat. A gyerekek életkori sajátosságai mellett érdemes észrevenni, hogy a gyermekük mit vett át tőlük, és hogy szükséges-e az apai, anyai minta felülvizsgálata, átértékelése, amelyről szakemberrel is lehet konzultálni.
Mit kell feltérképezni a szélsőséges viselkedésminták megoldása érdekében?
– A szülői minta után az okokat kell feltérképezni, vagyis hogy mi hiányzik a gyereknek. Mire vágyik? Mi motiválja a cselekedeteit? A legtöbb esetben a szülői figyelem és biztonságérzet hiánya okozhatja a szélsőséges agresszív viselkedést, de az áldozatszerepnél is ok lehet. A szülők feladata, hogy egyértelműen állítsák fel azokat a kereteket, szabályokat, amik a családon belül érvényesek. Abban a pillanatban, amikor a gyerek azt érzi, hogy a szülő bizonytalanná válik, stabilizálni akarja ezt a kiegyensúlyozatlan állapotot, ami életkorától függően hiszti, dühkitörés, agresszió vagy félelem formájában csapódik le.
Érdemes kideríteni, hogy a gyereküknek mire van valójában szüksége. Lehetőséget kell teremteni a gyereknek az életkorának megfelelő felelősségvállalásra is azzal, hogy a tetteinek következményét is el kell tudnia viselni, tudatosítva, hogy ez nem kudarc, hanem tapasztalat. A meghallgatásnak óriási értéke van, amelyet pici kortól tudnak a szülők kialakítani, akár esti mese, akár délutáni séta keretében, amikor a gyerek megnyílhat, elmesélheti történeteit úgy, hogy türelmesen „csak” meghallgatják a szülei.
Mire van szüksége anyának, apának, pedagógusnak és a gyereknek?
– A gyerekeknek a kiegyensúlyozott fejlődéshez szükségük van biztonságra, megküzdőstratégiákra, amiket a szülők eszköztárából merítenek, de tapasztalat útján, a közösségekbe kerüléssel is alakítanak. A felnőttek által mutatott hitelesség az alappillér. Ha az anya, az apa, a pedagógus jól van, nőként vagy férfiként, a szakmájában sikerélményt él át, képes az örömre, a folyamatos információáradatban sem bizonytalanodik el tetteiben, szerepeiben, a saját erőforrásaira és az ösztöneire hagyatkozva képes helyzetről helyzetre a jelent megélni, akkor biztonságot nyújt a gyerekeknek, és akkor nincs szükség agresszivitásra, de félelemre sem.
