Élete a méhészet – beszélgetés az Év Méhésze díj kitüntetettjével, ifj. Jenei Ferenccel

A múlt század hatvanas éveiben hobbiméhész édesapám büszke volt rám, amikor az egyik rajzáskor egy méhcsaládot – jó nagy zajkeltéssel – sikerült befognom. Azóta persze sok víz lefolyt a Dunán, sokat módosult a méhészkedés technológiája – gondoltam. A méhek több évezrede élik megszokott, nagyon szabályozott életüket, amelynek a titkához a méhész közel kerül. Az ősi méhésztevékenység ma egy Dunaföldváron élő harmincnyolc éves fiatalember hivatása. A vastag nádtetős ház konyhájában mézes kávéval kínálnak, s olyan természetes beszélgetés részese vagyok, mintha már régóta ismernénk egymást. Sikeres időszakot él meg ifj. Jenei Ferenc méhész, aki a Dunaújváros és Vidéke Méhész Egyesület tagja és titkára, s akit a székesfehérvári Szent István Mézlovagrend pár hete fogadott soraiba.

Géplakatosnak készült

Az év méze címre 2013 óta küldi be a termékeit. Ezen a versenyen először laboratóriu­mi vizsgálatnak vetik alá a mézeket, majd a tökéletesnek ítélteket öttagú zsűri minősíti – tudom meg kóstolgatás közben. A korábbi években is dobogós helyen végzett több terméke. 2017-ben végre megszületett az arany minősítés is: a selyemfűméz kapta. Mellette a vegyes virágméz és a repce krémméz ezüstöt, az akác bronzot.

Ifj. Jenei Ferenc eredeti foglalkozását tekintve géplakatos, aki Dunaújvárosból járt Budapestre dolgozni. Adódik a kérdés: hogy lett méhész? – Féltem minden állattól. A méhektől is. Édesapám ugyan hobbiméhész volt, de mivel nem élt a családdal, nem követtem a tevékenységét gyermekkoromtól. Egyszer aztán megkérdezte, nem érdekel-e a méhészet. Adott egy könyvet a méhekről. S elvarázsolt a világuk – kezdi.

Hobbinak indult

Dunaújvárosban öt családdal kezdett 2002-ben. Hobbinak indult. Aztán a gödöllői egyetem méhész szakirányú képzésében dr. Ludányi István tanítványaként kitűnő bizonyítványt szerzett. Majd fokozatosan fejlesztett. 2010-től már százhatvan családdal foglalkozott, s miután sok-sok energiát és pénzt belefektetett, el kellett döntenie: visszafejleszteni vagy főállásban végezni? Ma Dunafödváron van a méhészete. Háromszáz méhcsaládot vándoroltat Nógrád megyétől az Alföld déli területéig. A vándoroltatott állománnyal a fajtamézekre koncentrál, amíg az otthon hagyottak a pótlásra, szaporításra és vegyesméz-termelésre hivatottak. Korábban nagymamája és édesanyja segített a kiszerelésben, ma – mióta kislánya óvodás lett – felesége, Liza a munkatársa. De időnként külső segítséget is hív. Modern üzemet alakított ki, most épül a raktár. A legmagasabb minőségi elvárásoknak megfelelő körülményekkel (a rakodókaptárok, a mézelvétel technikája, a modern mézház, a pergetősor, a rozsdamentes, hőfokszabályozós tárolóedények) biztosítják, hogy a méz a kaptártól az üvegig minőségi romlást ne szenvedjen. A háznál kis bolt, mézeskuckó működik, ahol szívesen fogadják az érdeklődőket, tájékoztatják őket a mézfajtákról (akác, selyemfű, vegyes virág, hárs, erdei méz, repce krémméz és napraforgó), valamint a termékeikről (propoliszos méz, virágpor).

Ifj. Jenei Ferenc gyakran jár bemutatókra, vásárokra. Elhivatottan hirdeti a természet csodájának nevezhető méz erejét, hatását az emberi szervezetre. Felelősséget érez a mézfogyasztás népszerűsítéséért. Szerinte két generáció elfelejtette a mézet, kiment a kultúránkból. Jó ideig harminc dekagramm volt az egy főre jutó évi mézfogyasztás mennyisége, ma már hetven deka. De ez is kevés. Naponta egy kanál méz erősíti az immunrendszert, táplálja a szívet, erősíti az izmok teherbíró képességét. Jó hatással van az idős, beteg emberekre és a gyerekekre is. Ezért tartja fontosnak az óvodai-iskolai mézes programokat, azokat, amelyeken a gyerekek személyesen találkoznak a méhésszel és a varázslatos Mézkirálynővel, Balla Nórával. A méz a természet egyik legcsodálatosabb ajándéka. Ha igazi mézet fogyasztunk, ha nem a bolti polcról, hanem őstermelőtől vesszük, annak meglesz a hatása – nyomatékosítja. Nem véletlenül. Hiszen gyakran olvasni mézhamisításról. Olyan mézről, amely nem látott méheket, olyanról, amely csak iparilag előállított termék. Hazánkban a méhészeket még soha nem fogták mézhamisításon, de kiszerelőüzemet igen.

A méhész folyton gazdagodó magas szakmai tudással, a környezethez való jó alkalmazkodással, ráérzéssel és modern technológiával sok mindent tehet a méz minőségéért. Magyarországon vegyszer nélkül tudunk jó mézet előállítani. De nem minden rajtunk múlik – magyarázza. A méhészkedést sok tényező veszélyezteti: az időjárás változásai, a környezeti kártevők és a gondatlan, felelőtlen növényvédelem. Ez utóbbi hatását ifj. Jenei Ferenc két alkalommal is megtapasztalta. 2013-ban egy mezőgazdasági nagygazdaság szabálytalanul végzett permetezése után 110 családja elpusztult. A négy éven át húzódó pert 2017 végén nyerte meg másodfokon. Gyors hatósági, majd megismételt mintavétellel, a nyomok rögzítésével. szakmai tudásával és az igazságába vetett makacs hittel bizonyította, hogy a nappal kijuttatott vegyszer és a mérgezést követő hatás tette tönkre az állományt.

A méhek diktálnak

„A méhészkedés nem csak a méztermelésről szól, jóval több annál. A méhek diktálnak, ők irányítanak. Az életem a méhészet, a méhek” – mondja. „El­kö­telezettség ez, szerelem, amelyben kemény fizikai munka is van.” De még beszélgetés közben is érezni, hogy élvezi. „Ez az ő útja, szívvel-lélekkel végzi” – jegyzi meg Liza, a támogató feleség, aki a nyugodt hátteret biztosítja, s már sok munkát is végez a családi vállalkozásban.

Ifj. Jenei Ferenc megtiszteltetésnek érzi az elismeréseket, s megjegyzi, hogy sikerének az is a titka, hogy voltak és vannak olyan méhészek, akik segítették. A százhalombattai Biksi Istvánnak a méhek életéről szerzett ismereteit köszönheti, a veszprémvarsányi Kánnai Lajos a technológiai fejlesztésekben szerzett tapasztalataival segítette, a dunaújvárosi Papp László pedig az egyesületi szakmai útját egyengeti. „Ő hisz bennem és maximálisan támogat” – mondja. A méhészegyesület is fontos szerepet játszik a szakmai fejlődésében, hiszen rendszeresen a legjobb szakemberek előadásait hallgathatják.

A jövőt firtató kérdésemre racionálisan mérlegel. Az állományt nem lehet növelni, mert egy szaktudással többet nem lehet ellátni. Dunaföldvártól Budapestig házhoz szállítja a mézet. Még harminc év múlva is méhészkedni szeretne, ezért fontos a jövő generáció meg­győzése. A magas minőségen kívül fontosnak tartja a bizalmat, a személyes kapcsolatot. Nagy energiát szeretne fordítani a magyar méz népszerűsítésére, a méhészközösségek gazdagítására, az ismeretek, tapasztalatok továbbadására. „Aki csak a pénzért áll neki a méhészkedésnek, arra nagy bukás vár” – jegyzi meg, s hozzáteszi: „A mézeltetésen kívül nagy gonddal kell foglalkozni a méhcsaládokkal. A méheket tisztelni, becsülni kell. Ha mindent megadunk nekik, ha ők jól érzik magukat, akkor kapunk ajándékot, a méz csodáját.”