Ahogy a fiatalok látják

2018.07.10. 17:00

Voks, pártok, rock and roll: videóversenyt hirdettek zenéről és politikáról

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem (köz)életbe vágó pályázatot írt ki középiskolásoknak: a Rock/Politik című versenyen a fiatalok megmutathatják, milyen általuk fontosnak vélt politikai üzenetek, társadalomformáló gondolatok ragadják meg a figyelmüket kedvenc zenéikben. A pályázat kapcsán Botos Mátéval, az intézet korábbi dékánjával, a Politológia Tanszék vezetőjével beszélgettünk.

Király Eszter

Az intézmény Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának Politológia Tanszéke a Queen emblematikus slágeréhez kapcsolódva a „We will rock you!” szlogennel hirdette meg a nem mindennapi versenyt. A popkultúra és politika kapcsolatáról hallgatói számára kurzust is hirdető tanszék most a 16-19 év közötti fiatalok jelentkezését várja az ország minden részéről. A pályázók feladata, hogy válasszák ki kedvenc számukat, melynek – szerintük – van fontos közéleti tartalma. Ezután egy 3-5 perces videót kell készíteniük, melyben elmagyarázzák, milyen módon ábrázolja a dal a politika világát, milyen közéleti-társadalmi kérdéseket érint. Botos Máté egyetemi docens, tanszékvezető szerint nemcsak érdemes, de szükséges is ilyen témájú felhívással arra sarkallni az ifjúságot, hogy elmondják a véleményüket.

Főként 16-18 éveseknek hirdették meg a pályázatot, ám ez a korosztály – a tananyag szintjén – még nem kerül kapcsolatba a popkultúra és a közélet metszetével. Miért tartották mégis jó ötletnek bedobni ezt a témát a kamaszoknak?

Szeretném pontosítani, hogy a jelentkezés a tanulói jogviszony végéig tart, tehát 19 éves is részt vehet rajta. De válaszolva a kérdésére: egyrészt azért, mert

azt tapasztaljuk, hogy a fiatalok körében a közéleti kérdések iránti érdeklődés elenyésző, sőt, a térségünkben megdöbbentően alacsony.

Azzal az eszközzel akartuk felébreszteni a figyelmüket, amelyik a legközelebb áll hozzájuk, ez pedig a zene, tágabb értelemben véve a popkultúra. A verseny koncepciójának másik alapja az, hogy a fiatalabb generáció számára nem mi, hanem ők maguk tudják igazán elmagyarázni az őket foglalkoztató kérdéseket, gondolatokat. Mi hiába mondunk valamit tudományos módon és megalapozott érvrendszerrel arról, hogy hogyan kellene gondolkodni, ez az ő körükben nem feltétlenül működőképes. Ha viszont ők mondhatják el először, hogy mit gondolnak, az számukra már egy hitelesebb formája a közéleti kérdésekről való megszólalásnak.

Botos Máté

Manapság – mondjuk a hatvanas-hetvenes évek könnyűzenei érájához képest – inkább a személyes érzelmek, a könnyedebb, vagy egyszerűbben átélhető dolgok állnak a popkultúra fókuszában. Az Önök pályázata a kortárs populáris zenére vonatkozik, de milyen tartományt jelöl ez a megnevezés?

A kortárs populáris zene az 1968-tól napjainkig tartó időszakot öleli fel, tehát körülbelüle az elmúlt ötven évet. Ugyanakkor a mai fiatalokhoz a jelenkor zenéje áll a legközelebb, hiába apolitikusabb ez a zene, ők mégis ebből fognak tudni példát hozni arra, hogy számukra mi a fontos és érdekes. Az érzelmek középpontba kerülésével kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a politikai döntéseket is elsősorban érzelmi motivációk befolyásolják. Nem a megmagyarázott, hanem az átélt és elfogadott dolgokat vesszük figyelembe akkor, amikor megpróbáljuk megérteni valakinek valamilyen – akár politikai – döntését.

Ezeket a sajátos motivációkat pedig a zene könnyebben tudja közvetíteni, mint akármilyen publicisztika vagy tudományos szakfolyóirat.

Az egész populáris kultúrára, nemcsak a popzenére jellemző, hogy nem feltétlenül direkt módon politizál: nem arról énekelnek az előadók, hogy egyes politikai személyiségek cselekedeteit miért helyeslik vagy utasítják el, hanem társadalmi problémákról, döntési helyzetekről szólnak, a fiatalokat is foglalkoztató kérdéseket reprezentálják.

EDDA-koncert 1983-ban. Miskolc, Népkerti pálya, Jubileumi Rockfesztivál.
Fotó: Urbán Tamás / Fortepan

Nem látja-e annak veszélyét, hogy a dalszövegekben valóban benne rejlő üzenet helyett a fiatalok inkább a maguk önigazolását, a már meglévő – és ekkor még elég képlékeny – elképzeléseik alátámasztását keresik azokban a zenékben, amiket hallgatnak? Kérdezem mindezt azzal együtt természetesen, hogy ha egy középiskolásból még hiányzik a tudományos elfogulatlanság, azt még nem biztos, hogy fel lehet neki róni.

Ez természetesen benne van a pakliban, de ennek semmilyen kockázata nincsen. Egy tizennyolc éves hiába válik választó korúvá, attól még a tizenévesek problémáival fog szembesülni: az lesz a legfőbb gondja, hogy hol tanul majd, ki lesz a párja, meddig és mikor, hol fog lakni, mit dolgozik majd stb. Természetes, hogy ezeknek a problémáknak a kifejezéséhez keres viszonyítási pontot, azonosulási lehetőséget. Tapasztalható, hogy amikor ők maguk nem képesek rá, az irodalom vagy a zene képes jól megragadni és kifejezni azokat a problémákat, amelyek a fiatal – és idősebb – generációkat is foglalkoztatják.

A nyolcvanas évek Piramis-, Omega-, LGT- vagy EDDA-üzenetei például egy egész generáció gondolkodásmódját határozták meg,

az ő zenéjükben benne volt az a letargia és kilátástalanság, ami a szocialista ország akkori, mindenki által érzékelt közhangulatára volt jellemző. A pályázatra jelentkezők nyilván nem fogják tudni tudományosan megmagyarázni egy dal üzenetét, azt viszont csak ők tudják elmondani, hogy számukra mit jelent az adott zeneszám. Ez pedig nekünk még tudományos szempontból is nagyon érdekes.

A popkultúra egyik sajátossága, hogy az üzenetek egyszerűsítésére törekszik, az viszont veszélyes lehet, ha a politika, vagy még inkább, ha a politikai gondolkodás teszi ugyanezt. Nincsenek veszélyei annak, ha a fiatalok a popzene ajtaján át jutnak el a közéleti kérdések vizsgálatához?

De igen, ugyanakkor ne legyünk igazságtalanok: a politikusok ugyanúgy mindent megtesznek annak érdekében, hogy a lehető leginkább leegyszerűsítsék az üzeneteiket, erre láttunk már példákat itthon és külföldön is. Ez nemcsak a zeneipar és a popkultúra felelőssége. Mindez nem is volna így, ha nem ez lenne az általános igény: a társadalom napjainkban leegyszerűsett üzenetekre, lekerekített formákra vágyik. Napjaink fiataljai viszont már nem egy központilag legyártott tartalmat fogyasztanak, sőt, nem állnak meg tévé- és rádióadóknál sem: ők már a saját zenei ízlésük, tehát választásuk alapján döntik el, hogy mit hallgatnak. Playlisteket, lejátszási listákat hoznak létre, ők állítják össze a digitális tartalmakat, amiket fogyasztani akarnak.

Botos Máté

Vannak olyan dalok, melyek az Ön politikai gondolkodását formálták, amelyek az Ön számára fontosak?

Azt gondolom, hogy az emberi személyiség időben változó. Amit az 1980-as, 90-es években húsz-harmincévesen jónak gondolt valaki, az az idő múlásával felül- vagy átértékelődik. Az ötödik X környékén az ember inkább már „minőségelvű mindenevő”, jellemzően kiváló színvonalú dolgokat fogyaszt. Nincs egy konkrét szöveg, dal vagy irányzat, amihez különösebben ragaszkodnék, de ha mindenképp mondanom kellene egyet, ami sokat formált rajtam, az a nyolcvanas évek elejének Hobo Blues Bandje volt.

A Rock/Politik pályázat jelentkezési határideje 2018. december 1., a verseny részletes kiírása elérhető a tanszék honlapján. A díjakat a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Politológia Tanszékének A politika reprezentációja a kortárs populáris zenében című konferenciáján adják át, ahol a résztvevők megtekintik majd a legjobban sikerült három alkotást.

Borítóképünk illusztráció. Forrás: Pxhere.com

Ezek is érdekelhetik