A következő munkája három esztendőn át készül majd

Hogyan kezdődött, édesanyjával leültek tojást festeni?

– Nem. A kézimunkával kezdődött, édesanyám rákényszerített, hogy hímezzek. Nem szerettem, talán azért, mert muszáj volt. Azt mondta, egy lánynak úgy szép, ha kézimunkázik. Bevágtam a sarokba. Aztán egyszercsak kivettem magamtól. Elkezdtem mintákat rajzolni, már akkor, gyerekkoromban. Dolgozni kellett már gyerekként, nem volt arra lehetőségem, hogy a tehetségem kibontakozzon.

Hogy van idő erre a rengeteg energiát, odafigyelést igénylő tevékenységre?

– Egyrészt engem ez megnyugtat, másrészt amikor a lányom megszületett, a férjem azt mondta, maradjak otthon vele. Én egy izgága lélek vagyok, azelőtt üzletházakat vezettem. Volt egy nagyon szép falunk, és mondtam a férjemnek, hogy hozatok pingáló asszonyokat, mert nagyon szeretnék színes virágok között élni. Ő pedig azt mondta, pingáld ki te! Hatalmasat néztem, de valahogy szöget ütött a fejembe.

Este, lefekvés után elkezdtem gondolkodni, hogy mit tudnék fölfesteni. Reggelre kigondoltam. Elővettem két nagy lapot, telefestettem virágokkal. A férjem megnézte, és azt mondta, ez gyönyörű, föl is festheted a falra. Mondtam neki, hogy csak tiszta, élő, magyar népművészetet festek föl. Bár nem tudtam, hogy az milyen. Egy hátitáskával elmentem Kalocsára. Kérdezősködtem, ki a legjobb pingáló. Én elmentem ehhez az idős nénihez, de ő a kerítésen keresztül azt mondta, hogy nem foglalkozik velem, nincs erre ideje, ­hiába könyörögtem. Elkeseredésemben leültem a kerítés ­tövébe. Kijött újra. Egy hirtelen ötlettől vezérelve elővettem a lapokat, amire festettem, és felmutattam. Mondtam neki, nem kell semmit mondani, csak a fejével intsen vagy bólintson, hogy jó-e, ha nem, én haza­megyek. Rohant a kapuhoz, kinyitotta előttem még a ház ajtaját is. Azt mondta, annyira tehetséges vagyok, hogy ilyennel még nem találkozott, és ha eljárok hozzá és viszek neki terítőket ajándékba, akkor úgy fogok festeni, mint ő. Márpedig ő volt a legjobb az országban.

A pingálásból hogy lett tojás?

– Most már közel harminc technikával dolgozom, ezért is vagyok a világ öt legjobbja között, és Európában a legjobb. Autodidakta módon tanultam. Rengeteg eszközöm van, és nagyon könnyű egyébként. Kettő van olyan, ami nehezebb, ami nekem is feladja a leckét. Élvezetes és megnyugtató egyébként, és imádom! Tojást díszítek, terítőket, blúzokat, mellényeket csinálok, vázákat festek és karcolok, olajképeket festek, egyházi képeket festek üvegre, mennyezetet festek, falat pingálok és bútort festek. A lakásom hetven négyzetméter, de egy múzeum, ahová a világ minden tájáról jönnek megnézni.

Ezek szerint örömét leli benne.

– Három nagyon jó dolog van. Az egyik, hogy a világ minden tájáról nézik a kiállításomat. Húsvétkor egyetlen nap alatt öt csoportot fogadok. Szerencsére a média nagyon szeret. A harmadik, hogy nagyon kevés művész éri meg életében, hogy egyre többet érnek az alkotásai. Ez egy nagyon jó érzés.

Sok tojás ráment, mire tökéletes lett?

– Nem. Csak az elsők nem lettek olyan szépek. Törni soha nem törtem, még amikor csipkéztem, akkor sem. Könnyű megcsinálni. Úgy bennem van! Hat olyan alkotásom van, ami a világon egyedülálló. A Magyar Nemzet Tojását egy évig csináltam, az ideit, a Beszélő tojást hét hónapig, és amit most tervezek, azt három évig fogom. Ez lesz életem fő műve. Két dolognak kell megfelelni, hogy nekifogjak egy alkotásnak. Egy überelhetetlen, nagy ötlet, a másik, hogy azt érezzem a szívem mélyén, hogy nem tudom megcsinálni. Pedig soha nem félek sehol, csak a sajtótájékoztatón, hogy tetszik-e majd az alkotásom. A nemzet tojásába még senki nem kötött bele, sőt egy szaktekintély azt írta le másfél oldalban, hogy szakmailag hibátlan.

Sokat lapoz utána, mielőtt elkezd egy új munkát?

– Az új munkámnál egy év lesz, amíg összegyűjtöm, mi legyen rajta, a másik év az elrendezésé lesz, majd felrakom a motívumot, végül könyvet írok majd róla.

Ön is átadja a tudását? Van kinek?

– Nem igazán vannak fiatalok. Rengeteg embert tanítok, volt, hogy négyszázhúsz embert tanítottam egyszerre. Olyan jó lenne, ha húsvétkor rengeteg ember összejönne, és tojást festenénk együtt. Az unokámat talán érdekelni fogja. Hat­éves most, és imádja csinálni. Megcsináltam a beszélő tojást. Az olyan izgalmas volt, ahogy a jelek beszélnek, elmondják őseink gondolatait. Látok egy jelet, és tudom, hogy kétszáz évvel ezelőtt a készítő mire gondolt, amikor írta. Könyörgöm, ez nem izgalmas? Én nagyon élvezem!