Mi vagyunk az akadály!

- Fiatalabb korodban sportoltál-e?

- Bizonyos szinten a mozgás mindig része volt az életemnek. Kisiskolás korom óta jártam táncra (jazzbalett, néptánc, moderntánc, hip hop), majd kiskamaszként kipróbáltam a kosárlabdát (gyorsan vége lett, eltörték a kisujjam, utána nem szerettem, ha közel jöttek hozzám).

Középiskolában indult egy nagy szerelem: a röplabda. Itt már tényleg rendszeresen jártam edzésre, imádtam, annak ellenére, hogy az elején rendkívül nehezen ment... Ez a főiskolán is folytatódott, lényegesen több sikerrel. A mai napig, ha van rá egy pici esélyem, hogy röpizzek, kihasználom.

Mindeközben nagy mágusa voltam/vagyok a fitnesz dvd-knek, sőt az elején vhs kazettáknak.

Amikor Pesten éltem három hónapig, rendszeresen jártam futni a Margitszigetre, de aztán elköltöztem, megbetegedtem, és azóta a futás szóba sem jöhet.

Beró Adrienn tizennégy kilót fogyott, miután életmódot váltott Fotó: Zsedrovits Enikő

- Milyen volt a testalkatod?

- Emlékeim szerint, sosem voltam igazán vékony alkat, természetesen voltak jobb és rosszabb időszakok ebből a szempontból.

- Mennyire volt fontos számodra az egészséges életmód?

- Őszintén szólva, a karcsúság előbb vált fontossá számomra, mint az egészséges életmód, de rájöttem, ha ezt a fontossági sorrendet megváltoztatom, akkor a karcsúság - mint szimpatikus mellékhatás - is megjelenik.

Az elmúlt öt évben egyértelműen az egészséges életmód volt a célom, az egészségem miatt. De meg kell hagyni, az elején (úgy három éve) inkább csak infót gyűjtöttem", nem pedig a gyakorlatban műveltem. Tipikus esete voltam a Tudom, hogy mit kellene tenni, de hoppá, itt egy üveg Nutella, kóstoljuk meg!"-elméletnek. Sokszor mint egy skizofrén, néztem az üres csokipapírt, hogy na, ezt most már megint miért csináltam? Ja, és persze mindenre volt egy jó kifogásom.

- Volt olyan periódus az életedben, amikor egyáltalán nem foglalkoztál a testeddel?

- Nem. Ha másként nem, gondolati szinten, s többnyire megoldandó probléma volt.

- Mikor döntötted el, hogy életmódot változtatsz és minek a hatására?

- A tavaly előtti karácsony volt a mélypont, el voltam keseredve a betegségem miatt, bánatomat a jobbnál jobb karácsonyi fogásokba fojtottam. Ennek eredményeként a betegség is rosszabbodott, és a viszonylag normális állapothoz képest tíz kilóval nehezebb voltam.

A betegségről csak annyit, hogy meglátásom szerint a mai napig senki nem tudja, mi is az pontosan, az egyetlen biztos, hogy állandóan visszatérő gyulladás van az arcüregemben, ami miatt gyakran egyáltalán nem kapok levegőt az orromon, és következményként asztmás is lettem.

Az orvos úgy döntött, meg kell műteni az orromat (korábban is döntöttek már így, szóval ez volt a második). Tehát ez volt a kiindulópont tavaly áprilisban. A 169 centimmel közel 80 kilósan, úgy, hogy 28 évesen alig kapok levegőt nyugalmi állapotban, egyáltalán nem voltam boldog. Ekkor jött az elhatározás.

Beró Adrienn tizennégy kilót fogyott, miután életmódot váltott Fotó: Zsedrovits Enikő

Elég nagy eseménynek számított nekem ez a műtét, féltem tőle, és eldöntöttem, több ilyet nem akarok. Mindent megteszek, hogy egészséges legyek. Szeretnék érezni illatokat, szeretném érezni az étel ízét, amit eszek, a saját illatom, másokét, egyszerűen nyugodtan aludni úgy, hogy kapok levegőt.

- Hogy fogtál neki? Mennyire volt nehéz?

- Több fórumon is keresgéltem, összegyűjtöttem az eddigi tudásom, és a műtét utáni két hétben tudatosan készültem arra, hogy amint lehet dinamikusabban mozognom, akkor azt el is fogom kezdeni. Ebben a két hétben már az étkezésre is odafigyeltem, tény, hogy könnyű volt, mert alig tudtam enni az orrom miatt.

Ekkor olvastam egy cikket a különböző diétákról, valamint kutakodtam az étrendkiegészítők között is, mint például a különböző turmixporok.

Rám egyáltalán nem jellemző módon összeszedtem, melyek azok a módszerek, amiket száz százalék, hogy nem fogok tudni betartani, és melyek tűnnek szimpatikusnak.

Ez volt az az időszak is, amikor végre komolyan vettem, hogy igenis hiába mozgok amennyit csak tudok, ha közben határtalanul zabálok, nem lesz semmi eredménye.

Így, három héttel a műtét után, egy egyszerű turmixpor, rengeteg zöldség, gyümölcs, sovány hús (ebből már nem olyan sok, mert valahogy nem szeretem), sok-sok víz, óvatos sétálgatások és valami óriási elhatározással elindultam az életmód-változtatás útján.

A módszerem egészen egyszerű volt, három fő étkezést tartottam, ha közben megéheztem, akkor elrágcsáltam egy répát, almát vagy uborkát, és minden másnap mozogtam. Egy hónap után nagyjából végre újra zumbázni is tudtam. Ettől a pillanattól, valahogy még inkább beindult minden.

Büszke voltam magamra, hogy egészségesen eszek, hogy tartom magam az elképzeléseimhez, és nem próbálkozok egyszerű, átlátszó kifogásokkal. Tagja voltam egy csoportnak, ahol hasonló célokkal rendelkező emberekkel oszthattuk meg kételyeinket, sikereinket, receptjeinket. Ezt rendkívül élveztem, de rádöbbentett arra is, hogy a legnagyobb akadály ebben a folyamatban mi magunk vagyunk. A megszokás, az önbizalom hiánya hatalmas gát tud lenni. De valami csoda folytán fogtam a kis edzőcipőmet, és gátat ugrottam.

Május végétől október közepéig 79,9 kilóról 65,6 kilóra fogytam. Ez a tény rendkívül boldoggá tesz egyébként. Megmutattam magamnak, hogy van akaraterőm. El kezdtem szeretni magamat, még a problémás részeimet is.

- Milyen sportot választottál? Miért pont azt?

- Ami nekem bejött: zumba, jóga, biciklizés és otthoni erőnléti feladatok, planking. A zumbánál, ha ellazulsz, és tényleg mindent beleadsz, nemcsak teljesen átmozgat, hanem engem személy szerint fel is vidít.

- Mi okozta a nehézségeket?

- Hogy ha valami nehézség jelenik meg az életemben, az nagyon be tud szippantani, ilyenkor nehezen tudok mással foglalkozni. A munkahelyi problémák, a stressz miatt (meggyőződésem, hogy ez az ok) az orrom megint rakoncátlankodni kezdett, de hozzá kell tennem, korántsem olyan rossz a helyzet, mint előtte.

Ez ébresztett rá arra, hogy mindez szép és jó, de valami még mindig hiányzik. Hiszen azt is észrevettem, hogy a komfortérzet hiánya visszahozta azokat a pillanatokat, amikor azt hiszem, bármit megoldhat egy darab süti, és karácsony után megint ott ültem, és szabály szerint utáltam magam, hogy elkezdtem megint szinte ugyanazt művelni, mint azelőtt. Persze jöttek azok a gondolatok is, hogy: "Úúú, ha nem vagyok teljesen toppon, akkor biztos nem tesz jót, ha itt ugrálok...". A fenéket nem... Az énem lusta disznó oldalát legyőzni téli időszakban nem könnyű.

- Hol tartasz most? Hogy érzed magad?

- Úgy érzem, megtaláltam a probléma gyökerét, és az én személyes életmódváltásom jelenleg azon szakaszban van, hogy a fejemben rakom rendbe a dolgokat. Megnyugtat a tudat, hogy nem bepánikoltam, hanem higgadt fejjel sorra vettem, mi következik most.

Ma reggel mérlegre álltam, és bizony több voltam, mint 65,6 kiló (igen, igen karácsony...). De ez most mégsem szomorít el, mert tudom, hogy mindez minek a következménye, és dolgozom azon, hogy tényleg múlt időben jelenthessem ki: életmódot váltottam.