A Tokaj-hegyaljai Kardos Pincészet volt a dunaújvárosiak vendége

A családi szőlészet, borászat története több mint két évszázadra tekint vissza. A modern értelemben vett családi borászat alapjait a rendszerváltás előtt, 1989-ben idősebb Kardos Gábor tette le. A pincészet honlapjáról megtudhatjuk, hogy az ifjabb Kardos a 2000-es évek közepén vállalt egyre nagyobb szerepet a pincészet munkájában, irányításában. Mád környékén a Betsek és a Padihegy elnevezésű dűlőkben találhatók az ültetvényeik. Dunaújvárosban a Kardos Pincészet nyolc borával ismerkedhettek meg a klubtagok.

Kardos Gáborral, az előadása után beszélgettünk.

– A tavalyi évvel kapcsolatosan egy pincészetet sem lehet megkerülni azzal a kérdéssel, hogy milyen is volt a termés?

– Szeptember 20-ig, amikor kezdtük a szüretet, még minden rendben volt. Nem volt esős nyarunk, elkerültek minket a betegségek. Szeptember végén viszont olyan dózist kaptunk esőből, hogy egy hét alatt minden lepusztult. A száraz borunk bukás volt. Mennyiség szempontjából rossz évet zártunk.

Fotó: Ady Géza

– És, ha az évjáratot említjük, akkor néhány év múlva mit mondanak majd a 2004-es évről?

–Nagy bort nem készítettünk. Amikor láttuk, hogy nagy a baj, megkezdtük a szőlő válogatását.Ez nagyjából bejött. Azok a borok, amelyek a palackokba kerültek, azokat vállalni tudjuk. Szép és tisztességes a tavalyi borunk.

–Tokajjal kapcsolatban az is megkerülhetetlen, hogy milyen szerepük van a nemzetközi, a világpiacon?

– Itthon sokan meg vannak győződve arról, hogy világhírű a tokaji, pedig ez koránt sincs így. Tapasztalatból tudom, hogy külföldön nem vagyunk ismertek. Az átlag magyar ember ennek az ellenkezőjét gondolja. Bár külföldön így is a legismertebb magyar bor a tokaji. Ahol pedig hallottak róla, ott brandt. De az igaz, hogy messze vagyunk attól, amit elszeretnénk érni. Az is tény a mennyiség miatt a világot nem tudjuk elárasztani, ez igaz mind a huszonkét borvidékünkre. De a viszonylag kis mennyiségek egyben sokszínűséget jelentenek, és ez az előnyünk.

– A boraik, amit megismerhettek a dunaújvárosi klubban jelenlévők, nem mindennapos nevet kaptak a keresztségben, például ott van a Tündérmese...

– A Tündérmese egy stílusbor, minden évben készítünk egyet. 2011-ben volt az első ilyen, és akkor született a kislányunk, Tünde. A bornak így lett a neve Tündérmese.

– Végezetül: Dunaújvárosban hogyan érezte magát?

– Nyolc tételt mutattam be. Pozitív tapasztalataim vannak. Hozzáértőek voltak a megjelentek, jó kérdéseket tettek fel, jók voltak a hozzászólások, és végig érdeklődtek. Örülök, hogy itt lehettem, remélem, lesz lehetőségem arra, hogy visszatérhessek a dunaújvárosi klubba.